Csak pár hete jelent meg a legnagyobb videómegosztó portálon, de már ezrek látták KBstyle Neuro című klipjét. Hogy kit takar a művésznév? A veszprémi Kiss Bálintot, aki hajdanán gyakran szerepelt a híradásokban, na, nem önszántából: azért keresték, mivel egy neurofibromatózis nevű genetikai betegséggel küzd. A tizenhét éves diák a dalban ugyan eddigi életéről és megpróbáltatásairól mesél, ám az idő múlásával megedződött, nincs letaglózva, hogy az arcában daganat nőtt. A tehetséges és életvidám rappernek nem ez volt az első, és nem is az utolsó zenei alkotása.
Akkortájt lapunk is beszámolt Bálint történetéről, aki szinte a megszületése óta küzd a betegséggel, amit az idegrostokat körülvevő kötőszöveti sejtek túlburjánzása okoz. Csak nyolc hónapos volt, mikor az édesanyja észrevette, hogy a bal szeme nyugalmi állapotban is kifelé lüktet. Az MR-vizsgálat kimutatta, hogy a szeme mögött, az agyhártyán egy ciszta található. Fél év múlva megműtötték, de az operáció nem járt sikerrel – az orvosok közölték a szülőkkel, hogy a duzzanat abban az ütemben nő majd, ahogy a kisfiúk. A család nem törődött bele ebbe, több idegsebészt is felkerestek, de idehaza mindenhol azt mondták nekik, hogy a speciális betegség nem kezelhető. Mivel volt veszélye annak, hogy a daganat elnyomhatja a szemét, az agyát, s elzárhatja a légútjait, a szülők elkezdték vizsgálni a külföldi lehetőségeket.
Lesre futottak
Jött a jó hír, miszerint Bálintot Izraelbe várják, de a beavatkozás több millió forintot kóstál. Nem csak városunk, szinte az egész megye megmozdult, az adománygyűjtés eredményeként megajándékozhatták a családot a sikeres műtét reményével. A gyermeket kint nem felkészült orvosok várták, így ott „csak” drága vizsgálatokat fizethettek ki (…az izraeli szakemberek úgy látták, hogy Bálint az operáció után arcidegbénulást kapna). Az anya ugyanakkor nem adta fel, a világhálón talált egy amerikai kutatócsoportot, amely olyan tablettákat tesztel, ami meggyógyítja, s akár csökkentheti is a daganatot. Bálint ilyenformán már többször járt Washingtonban, ám a koronavírus-járvány kitörése óta nem ülhetett repülőgépre.
A kamasszá érett Bálint nem foglalkozik a betegségével, az otthonukban jókedvűen kínál hellyel. Nincs elkeseredve, mosolyog, úgy él, mintha minden rendben lenne. Viszont készíthet bármilyen jó dalokat, az első kérdés értelemszerűen a hogylétét firtatja. – Köszönöm, jól vagyok, és fájdalmaim sincsenek. Már túl vagyok azon az időszakon, mikor a szeretteimmel folyton mentünk, mindenütt próbálkoztunk, különösebb eredmény nélkül. Úgy tűnik, hogy a tengerentúli kezelések hatására nem nő tovább a daganat, ám ebben sem lehetünk biztosak, hiszen a pandémia miatt két éve nem voltam az Egyesült Államokban – húzza alá, miközben érzem rajta, már témát váltana, és beszélne a szabadidejében végzett tevékenységeiről. Már nem az az eleven, örökmozgó lurkó, mint egykoron, talán érettebb is a kortársainál, az élete alakulását is választékosan tárja elém.
Jött a rap
Így tudom meg, hogy a Báthory iskola elvégzése után a veszprémi közgazdasági és közigazgatási technikumban kezdte meg a középfokú tanulmányait, ám immáron a balatonfűzfői Öveges diákja, ahol programozó, informatikusnak tanul. Az eredményei alapján jobban „fekszik” neki ez az oktatási intézmény, ráadásul hozzáteszi: régóta szeret számítógépezni. Informatikából ötös jegyei vannak, de a többi tárgyból is jól áll. A jövőben programozóként, vagy szoftverfejlesztőként dolgozna, ám addig más irányú tervei is vannak. Meséli, hogy a zene kiskorától jelen van az életében, szinte „mindenevőnek” számít, régebben főként Michael Jacksonért rajongott. A pop királyának temérdek koncertfelvételét megnézte, kielemezte és megtanulta a mozgását, majd a rendezvényeken előadva nagy sikert aratott. Ha erre gondolunk, nem is annyira meglepő, hogy a gitározni is tudó fiatal nemrég dalszerzésre adta a fejét, igaz, azóta a Hősök, az AK26, 50 Cent, vagy épp Eminem inspirálja. Miután felvette a KBstyle művésznevet, decemberben a Még nincs szövegem című nóta volt az első munkája – a megosztó-portálon szintén megtalálható, Pavlényi Erikkel, Teknyoval közösen jegyzik –, amiben a tinédzserek szórakozási szokásairól szövegel, meglepő őszinteséggel. Aztán január végén következett a Neuro, ami a betegségének a rövidített változata. – Bár sokan ismernek, a legtöbben csupán a híradásokból, ezért a dalban megpróbáltam bemutatni magam, hogy miként éltem eddig az életem, vagyis ez egy komolyabb hangvételű alkotás. A debütálásáig sok mindent egyedül csináltam, igaz, a barátoktól kaptam segítséget, egyedül a zenei alap az, amit nem én jegyzek. Jól esik, hogy az elmúlt napokban milyen sokan megtekintették, szépszámú gratulációt is kaptam, és mindenki arról győzködött, hogy folytassam a rappelgetést. A Neuro vagy két hónapomat elvett, mert bár jöttek a gondolatok, a szöveget akadozva írtam meg, azon folyton javítgattam. Nehéz volt összerakni a zenei alappal, de végül sikerült, ahogy a Veszprémben és a Balaton-parton forgatott klipet is megvágtam – jegyzi meg Bálint, aki a dalban alaposan körbejárja a kálváriáját. Azóta újabb két muzsikája született, az egyik az ÁllamLátás, amit szintén Teknyoval vittek véghez, és az amerikaiakról szól, míg a másik a Korosztály, amiben a srácok mellett Ronnie is közreműködik. Abban a mai fiatalok gondolkodásáról és viselkedéséről „mondják el a frankót”, kendőzetlenül. Egyébiránt a szóban forgó hölggyel, a refréneket éneklő Bögi Eszterrel újabb alkotást terveznek, amit a közelgő születésnapi buliján adnának elő, mikor is betölti a tizennyolcadik életévét. Mivel igényes a munkáira, minden aprósággal sokat bíbelődik, s mint elárulja: idővel már saját zenei alapokkal is jelentkezne.
Dalban mondja el
A sportért, azon belül kiváltképp a helyi kézilabdázókért rajongó Bálint mutathatna kórlapokat, zárójelentéseket, diagnózisokat. Nem panaszkodik, nem mondja, hogy az orvosoknál sokáig a semmiért küzdöttek, inkább mesél a gondolatairól, a barátairól. Pedig aligha törődött bele a megváltoztathatatlanba, mint a dalban is értésünkre adja, neki az élet ezt a kártyát dobta. Tudja, hogy a mai napig megbámulják, de már megszokta, az egyik sora erre is utal: „…még nem láttak ilyen gyereket, aki az életben semmiről sem tehetett”. Széljegyzetként hozzáteszi, hogy a külseje miatt egyre kevesebben szólják meg, s ez így is van rendjén. Sokáig minden gondolata az arca körül forgott, hogy a mindennapjait megkönnyítené, az életkilátásait pedig növelné egy speciális műtét, de már nem „rúgózik” állandóan ezen, ahogy a többi fiatal, a barátaival ő is éli az életét. Pozitívan, nem a bajokra fókuszálva. Bár nem mondja ki, ő azért nem adta fel a reményt, hogy egyszer esélye legyen egy új életre. Ahogy alkotásában is fogalmaz: „…hidd el fiam, egy jó jövőt teremtesz, idődet várd ki szépen, és minden rendben lesz…”.
Király Ferenc