A helikopteresek doyenje ma is aktív

A Honvédelemért Kitüntető Cím Babérkoszorúval ékesített fokozatát adományozta és adta át Emperger Ferenc nyugállományú őrnagy részére Benkő Tibor honvédelmi miniszter február 1-jén a szolnoki MH 86 Helikopter Bázison.

A ma Veszprémben élő nyugállományú őrnagy a tizedik ikszében jár, de most is aktív tagja a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesületének. Az Agora klubhelyiségében szerdánként élvezettel hallgatja a tagság a hazai katonai helikopteres repülés „nagy öregjét”. Emperger Ferencet tisztelet és szeretet övezi, kifogyhatatlan történeteinek tárháza, s szinte valamennyi katonai ünnepségen és megemlékezésen részt vesz.

A kitüntetést a honvédelem ügye érdekében, a katonai helikopteres repülés, oktatás, kiképzés, ellenőrzés területén huzamos időn át teljesített kiemelkedő munkája, valamint a katonairepülő-hagyományok méltó ápolása, megőrzése és népszerűsítése érdekében végzett, áldozatos tevékenysége elismeréséül kapta.

Emperger Ferenc pályafutását a Magyar Néphadsereg repülő-csapatainál kezdte. Szolnokra éppen 72 éve (!), 1950. február 1-jén vonult be, ahol 1952. 07. 27-én alhadnaggyá avatták. A kezdetektől fogva a repülés megszállottja, s már a repülőtiszti iskola kiképzésén eljutott a Jak–18-as repülőgéptípuson az oktató-ellenőri szintre. Első beosztása Mezőtúron volt, ahol az előbb említett Jak–18-ason a későbbi vadászpilóták kiképzését kezdték el.

Emperger Ferencet azonban vonzotta az új, az itthon szinte ismeretlen technika: a helikopteres (hivatalos nevén: forgószárnyas) repülés. Ehhez azonban egy időre búcsút kellett mondania családjának, bajtársainak és hazájának, ugyanis a „forgószárnyas képesség kialakítása érdekében” 1961-ben három társával a lengyelországi Świdnik város repülőterére vezényelték. A kiképzést – a gyári berepülőpilótákkal, mint oktatókkal – a Mi–1-es típusú, helikoptereken kezdték el. A dugattyús (robbanómotoros) típust a Szovjetunióban fejlesztették ki a ’40-es évek végén, s kisebb-nagyobb változtatásokkal még évtizedekig repültek vele. A tanfolyam végére a fiatal magyar tisztek eljutott az oktató-ellenőri szintre, vagyis az utánuk következő generációt már ők oktatták. Közülük már csak Emperger Ferenc él, a többiek csatlakoztak az „Égi kötelékhez”. Így méltán nevezhetjük „Feri bácsit” a helikopter-vezetők doyenjének.

Emperger Ferenc (jobbról) egy bajtársi találkozón Siófok-Kilitiben

1968-ban a Szovjetunióba, Kremencsuk városának repülőterére (ma Ukrajna) vezényelték a katonákat, ahol egy már modernebb, „magasabb” típus, a Mi–8-as fülkéjében folytatódott az átképzés. Nemcsak a technikát, de a harc-kiképzést is ott sajátították el. A tanfolyam befejezése után visszajöttek Kecskemétre oktatónak, majd áttelepültek Veszprém mellé, Szentkirályszabadjára. A Mi–8-asok (becenevükön „Minyók”) hosszú évekig az An–26-os repülőgépekkel, később pedig a Mi–24-es harci helikopterekkel meghatározói voltak városunk és környéke légterének. Az ekipázsok és a repülő-műszaki üzembentartók, javítók, kiszolgálók zöme a Stromfeld és Jutasi utcák tömbházaiban lakott
családostul. Emperger Ferenc is veszprémivé vált, jóllehet egy katona életében akkortájt rendszeresek voltak az áthelyezések.

1980-ban érkezett el a nyugdíjazása, de az azóta elszállt 42 évben sem feledte el a repülés mámorát, fegyelmét, szépségét és veszélyeit. Oktatói „atyáskodása” több száz első és másodpilóta kiképzését jelenti. Nem csupán eredményesen, de sikeresen hajtotta végre kiképzési és hadműveleti feladatait, s „keze alól” kerültek ki a rendszerváltás előtti és utáni oktatók, ellenőrök, vezető beosztású tisztek, tábornokok. Többek között – pályájuk kezdetén – segítette a vezető beosztások felé vezető úton Boros-Leskó Gézát, Lamos Imrét, Makai Sándort, dr. Orosz Zoltánt, Talla István tábornokot.

Emperger Ferenc és csapata kimagasló szerepet játszott az emlékezetes 1970-es tiszai árvíz idején és egyéb katasztrófa-helyzetekben. Az árvízi mentés szakmai szempontból is egyedülálló, ugyanis a repülő kiképzésben követték a Helikopter Harckiképzési Utasításban leírt gyakorlatokat, de még nem jutottak el, nem voltak felkészülve a csörléssel történő külső terhek, személyek mentésére. Sikeresen végrehajtották a mentéseket, minden a repülés veszélyeztetése, illetve katasztrófahelyzetbe kerülés nélkül (televíziós híradások felvételei is bizonyítják a hősies mentési manővereket). Több száz ember köszönhette életét a Mi–8-as hajózó állománynak, de különösen sokan a ma 93 éves Emperger Ferencnek.

Íme egy történet az internet és a mobiltelefonok megjelenése előtti időkből: történt, hogy egy jugoszláv amatőrrádiós segélykéréssel fordult az éteren keresztül a „nagyvilág” vételen lévő rádiósaihoz. A kérés egy beteg kislány gyógyulásához szükséges gyógyszerének felkutatására, beszerzésére irányult. Az adást egy német amatőr rádiós vette, aki lázas kutatásba kezdett. Megtalálták a gyógyszert, és repülővel Ferihegyre küldték. Itt aztán felmerült a „hogyan tovább?” kérdése. Ekkor jutott eszébe valakinek, hogy próbáljanak meg a Magyar Néphadseregtől segítséget kérni. Gyorsan megszületett a döntés: le kell vinni a jugoszláv határra helikopterrel a gyógyszert. A levegőben kiképzési repülést hajtott végre Emperger Feri bácsi, aki a rádióban azt a parancsot kapta, hogy szálljon le Ferihegyen. Parancs, az parancs, le is szállt, bár akkor még nem tudta, hogy miért. A leszállás után feladatul szabták, hogy a csomagot el kell vinnie a magyar-jugoszláv határra, a Dráva mellé. Azt is hozzátették, hogy egy katona fog ott integetni. Visszakérdezett: Tudják-e, hogy hányan integetnek az alacsonyan repülő helikopternek? Azt mondták, hogy meg fogja találni. Igen, sikerült. Volt ott egy nagyméretű zászlóval integető katona, aki mellett leszállt, s átvette a dobozt. Ezzel véget is érhetne a történet, de két hét múlva egy újságcikkben ezt olvasta Feri bácsi: „Jásminka meggyógyult.” A kislányt hívták így, akinek kellett a gyógyszer…

lucidus