Még csak 35 éves, ám már annyi mindent elért, amiről mások legfeljebb álmodozhatnak. Kisfiúként játékvezetői vizsgát írt, majd miután pontot tett sportolói és sípmesteri karrierjére, EHF- és IHF-delegátus lett. Soós Balázs, az MKSZ nemzetközi igazgatójának munkáját a legmagasabb szinteken is elismerik, fiatal kora ellenére renoméval bír: a januári egyiptomi világbajnokság, a júniusi kölni BL Final Four után a közelgő tokiói olimpián is dolgozhat versenybíróként.
Az édesapja is szaktekintély, a sportbarátok körében dr. Soós Kálmán nem szorul bemutatásra, a megyei kézilabda-szövetség elnökeként régóta tevékenykedik játékvezető-ellenőrként, korábban az MKSZ játékvezetői albizottságát is vezette. Ha ezt vesszük alapul, az alma nem esett messze a fájától, a nemzetközi játékvezetőként is funkcionált családfő hivatása okán Soós Balázs már gyermekként ott volt a Március 15. utcai katlanban, a mérkőzéseken pedig nem kizárólag a játékot figyelte, hanem a bírók ténykedését is. Már korán fogékony volt a szabályokra, ehhez legyen elég annyi, hogy mikor az apját egyszer elkísérte bírói vizsgára, a feladatsort érvényesre írta meg. Még nem járt iskolába, de már nagy vonalakban tisztában volt azzal, hogy mikor ítélhető hétméteres vagy kétperces büntetés. Hogy ez minek tulajdonítható? Egyrészt gyakran időzött a fekete ruhások között, másrészt rendelkezett egyfajta speciális látásmóddal. Kicsit idősebben kézilabdakapusnak állt, először Balatonalmádiban, majd a veszprémi utánpótlásműhelyben védett, ám tagja volt a balatonfürediek NB I/B-s keretének is, s bár nem számított ügyetlennek, a paraméterei (183 centi, 74 kiló) jelezték számára, hogy az adottságaival szerencsés esetben legfeljebb az élvonal középmezőnyéig juthat. Az aktív játékot 18 évesen hagyta abba, majd fél évre Spanyolországba ment tanulmányi ösztöndíjjal. Később karrierdiplomatának készült, ám tanulmányai során arculcsapásként érte, hogy a tisztviselet bizony politikafüggő, ezért egy „huszárvágással” a marketingvonal irányába fordult.
A legfiatalabb megbízott
– Miként a családomnak, úgy az édesapámnak is sokat köszönhetek, a családi hagyományt folytatva megpróbálkoztam a játékvezetéssel, s noha ott is elégedettek voltak velem, a pályán nem éreztem magam komfortosan, és azt is nehezen viseltem, mikor a szurkolók az édesanyámat szidták – mesélte városunk szülötte. – De azzal sem számoltam, hogy a családi szálak miatt hirtelen sok ellenségem lesz. Szerintem ezen a vonalon is arathattam volna nemzetközi babérokat, ám végül csak öt évet bíráskodtam, bevallom: nem találtam meg benne a számításaimat. Az életemben az U20-as női Európa-bajnokság hozott változást, mikor a hazai szövetség jegyzőkönyvvezetőket és időmérőket keresett a tornára. Belevágtam és megtetszett a feladat, majd azt vettem észre, hogy – rövid versenybíráskodás után – 26 évesen a kontinentális testület (EHF) delegáltja vagyok. Három éve pedig beválasztottak az IHF játékvezető-oktatási és ellenőrzési bizottságába is. Mindkét helyen én voltam a legfiatalabb megbízott, addig ennyi idősen senki sem került ilyen pozícióba. Az európai és a világszövetség nem csak versenybíróként számít rám, hiszen játékvezető-ellenőrként is foglalkoztatnak. Először a 2018-as debreceni női junior vb-re delegáltak lektorként, majd a korosztályos világversenyek után jöttek a felnőtt események is. A 2019-es férfi vb-n 27 derbin, többek között a nyitó- és a bronzmérkőzésen, illetve az egyik elődöntőben működtem közre versenybíróként vagy játékvezetői ellenőrként. Az idei vb-n 29 találkozón számítottak rám, de közben egy női vb-re is elutaztam.
Nem hibázhat
A versenybírók felelőssége valahol a sportág imázsának megvédése. Az angol és francia nyelven felsőfokon, spanyolul középszinten beszélő Soós Balázstól megtudtuk: összetett a feladatuk és szigorúak a munkájukra vonatkozó előírások. A tevékenységük nem csupán a kezdő sípszótól a lefújásig tart, mert a találkozókat követően vannak adminisztrációs teendőik is. Főként azért tartózkodnak a zsűriasztalnál, hogy a kispadok rendjét felügyeljék, s minden olyan esetet megakadályozzanak, ami később óváshoz vezethet. Ha kell, megvédik a bírókat, terhet vesznek le a vállukról, ők adnak engedélyt például a sérült játékosok visszatérésére, időkérésekre, figyelemmel követik a küzdőtér állapotát, a játékjogosultságokat, a cseréket, és betartatják a viselkedési normákat is. Ha úgy tetszik, jobban kell ismerniük a szabályokat, mint a játékvezetőknek.
– A világversenyeken jelen van a játékvezetői, az edzői és a versenybizottság elnöke, akik bennünket is felügyelnek, figyelik, hogy miként segítjük a bírói munkát és hogyan viselkedünk a szakmai stábokkal. A találkozók végén értékelést kapunk tőlük. Az általunk elkövetett hibákkal szemben kevésbé elnézőek. Ha ugyanis mi hibázunk – pláne, ha nagyot, legyen szó megengedettnél több játékosról a pályán vagy egy rosszul „kiadott” időkérésről –, akkor az akár óváshoz is vezethet. Mivel szigorú elméleti követelményeknek kell megfelelnünk, folyamatosan észnél kell lennünk. Nagy megterheléssel szembesülünk, ezért fontos, hogy pszichésen és mentálisan nagyon jó állapotban legyünk. Gyakorlatilag hiba nélkül kell „lehoznunk” az összecsapásokat, ami óriási kihívás. Ahhoz, hogy ezt minden szempontból bírjuk, kell a tapasztalat, de azt sajnos sem megtanulni, sem megvásárolni nem lehet, meg kell élni. A mérkőzések előtt mindig pihenek, fejben végiggondolom az eshetőségeket. Aztán a zsűriasztalnál rugalmasnak is kell lenni, mert a pálya szélén edzőlegendákkal és sportcsillagokkal kell megtalálnunk a közös hangot. Hiszem, hogy stabil magánélet és támogató család nélkül nem tudnék folyton jó teljesítményt nyújtani.
Komoly szellemi igénybevétel
A nemzetközi szövetség nemrég véglegesítette a nyári olimpián részt vevő versenybírók névsorát, amelyben Soós Balázs is szerepel. A küldés azt jelenti, hogy az elöljárók az eddigi munkájával elégedettek voltak.
– Az idei év óriási szakmai siker számomra, érzem, hogy elismerik a munkámat. Japánba velem együtt 14 versenybírót delegáltak, ami azt jelenti, hogy naponta két-három mérkőzésünk lesz a kézilabdatornán, ráadásul nekem ellenőrként is lesz dolgom. Nem túlzok, nekünk egy világverseny egy túlélőtáborral ér fel, rendkívül komoly szellemi igénybevételt jelent. Alig van szabadnapunk, csak elvétve tudjuk elhagyni a csarnokot és a szállodát.
Hazánk egyetlen IHF-delegáltja szereti, amit csinál, neki nem derogál, hogy a Final Four után egy NB I/B-s osztályozó csatára küldik. Versenybíróként feljebb már nem vezethet az útja, ám az EHF- vagy az IHF-irodán még várhat rá egy íróasztal. S azon se csodálkozzunk egyszer különösebben, ha évek múltán a nemzetközi szövetség versenybizottságának vezetésével is megbízzák. A szakértelme és az elhivatottsága megvan hozzá. És ne feledjük: még csak 35 éves…
Király Ferenc