Nem titok: alapvetően a szülei történetét örökíti meg első, Szökés című regényében Pál Babette. A kétgyermekes, Agatha Christie-rajongó zirci anyukát a véletlenek sorozata terelte a könyvelői szakmától az írás felé, amely szerinte a létezés egy sajátos formája. Egy jó könyv pedig – ahogy fogalmaz – gyógyír az elme számára.
– Elég messziről indulunk: bérszámfejtőként dolgozott hosszú évekig, hogy került az írás közelébe?
– A végzettségemet illetően valóban távol állok az írástól. Kisgyereket nevelő anyukaként szükségem volt valami más elfoglaltságra, ami fejleszt, feltölt és kikapcsol. Felvetődött már több alkalommal a családom történetének a megörökítése regény formájában. Ebből következett az ötlet, hogy – alvás helyett – egy igaz történeten alapuló könyvet írok. Főszereplőim a saját szüleim és a köré épített fikcióim. Apukám által átéltek és a diktatúra megjelenítése szinte 90 százalékban valós adatok. A többi karakter, illetve eseménysorozat kitalált történet, hogy izgalmasabbá, feszesebbé váljon a regény. Ha megakadtam, kértem a szüleimet, hogy meséljék el újra az életüket. Igazából apukám volt az, akit faggattam ezen a téren, hiszen ő élte át a számomra traumatikusabb, nyomasztóbb és kalandosabb eseményeket. Egy hónapig dolgoztam rajta, amikor kiderült, hogy érkezik a második baba, akkor abbahagytam. Egy teljes évig érintetlenül lapult a fiókban. Amikor újra nekiveselkedtem, akkor mintegy négy hónap alatt befejeztem a kéziratot. Utána jött a következő kőkemény szerkesztési négy hónap.
Pszichológus akart lenni
– Úgy fogalmaz: a véletlenek sorozata, ami íróvá tette… Volt-e bármilyen írói próbálkozása korábban, vagy inkább ennek a bizonyos történetnek a közlési vágya hozta elő?
– Soha nem fordult meg az a fejemben, hogy író legyek. Visszaemlékezve az iskolai évekre, mindig is kiemelkedően szerettem az irodalmat, verseket, verselemzést, fogalmazást, és mint minden kislány vagy tinikorú, én is naplót vezettem, verseket írtam, egy-egy bánatomat abba foglaltam bele. De nem gondoltam, hogy valaha is könyvet írok. Eredetileg pszichológus akartam lenni, de erről az útról a sors letérített, és belesodródtam a bérszámfejtői szakmába.
– Első regény, hogy állt neki?
– A történet vitt magával, és ahogy elkezdtem írni, jöttek az ötletek. Krimi- és pszichotriller-rajongó vagyok, szerintem egy könyv attól izgalmas, ha van benne romantika, gyilkosság, fordulat. Abban biztos voltam, hogy mindig az adott karakter szempontjából fogom írni a történetet, ezzel a váltott nézőpontbeli megjelenítéssel először Paula Hawkins A lány a vonaton című regényében találkoztam és nagyon megragadott. Megpróbáltam csavarossá tenni a karakterek életét. Ezek a fordulatok írás közben ötlöttek fel bennem, ezt nem lehetett kidolgozni előre.
Az alvásidőt használta írásra
– Két kisgyerek anyukájaként hogy lehetett beleszervezni az életébe a regényírást?
– Ha elhatározom, hogy valamit megcsinálok, akkor véghez viszem és fejben csak ott vagyok. Amikor elaludt az egész család, leültem a laptop elé és gőzerővel gépeltem. Minden alvásidőt kihasználtam az írásra. Tudtam, hogy mi a tervem, a célom, a feladatom. Kitűztem magamnak egy határidőt a kézirat végkifejletét illetően, majd megpróbáltam mindezt újabb négy hónap alatt magánkiadásban megjelentetni. Végtelennek tűnő egymás utáni leterhelt napok váltották egymást. Az egész család számára megterhelő volt, a férjem segítsége nélkül nem is sikerült volna.
– Hogyan tovább, van még írásötlete, mondanivalója?
– Bár sokan jelezték, hogy szeretnék, ha lenne folytatása a Szökésnek, határozottan állíthatom, hogy nem lesz. Viszont egy új történet már van a fejemben. Maradok a romantikus szálnál, amit egy kis krimivel fűszerezek. Bármennyire szeretem olvasni a pszichothrillereket, nem akarok átfordulni ebbe a műfajba. Lelkileg túl megterhelő lenne. Egyszóval, ha minden a terveim szerint sikerül, akkor jövő áprilisban egy újabb regényem jelenik meg.
Párhuzamosan olvas
– Most mit olvas éppen? Miből táplálkozik egy író?
– Most épp hat könyv sorakozik az éjjeliszekrényemen, párhuzamosan olvasok. Imádom Zimbardo munkásságát (Philip Zimbardo pszichológus, szociológus, író – a szerk.), és ez a következő regényemhez nagy segítséget fog nyújtani. Belefogtam Harag Anitának az Évszakhoz képest hűvösebb című novelláskötetébe, Grecsó Veráját is olvasom, de Böjte Csaba is olyan személyiség, akinek állandóan ott kell lennie a közelemben, az ő könyveiből is motivációt kapok. Nagyon szeretem például Braskó Csaba Múzsáját, ha kicsit elhagyatottabbnak érzem magam, akkor előveszem, hiszen egy rettentően jó személyiségfejlesztő könyv. Wass Albert A funtineli boszorkány trilógiája számomra felejthetetlen, a kedvenc romantikus írónőm pedig Tasmina Perry, ő olyan érzelemvilágot közvetít, hogy amikor annak a hiányát érzem, akkor az ő regényeihez nyúlok. De örök kedvenc Agatha Christie, sosem találom el a gyilkost, emiatt szeretem. De nemrégiben olvastam a dalai lámától Az öröm könyvét, ez is maradandó, ott kell legyen a polcon.
Kiss Nikolett
A Szökés egy szerelmi történet egy diktatúra mélyéről, ahol minden ellenszegülés súlyos következményekkel jár. Emily azonban megkísérli a lehetetlent, hogy segítsen megvalósítani szerelme álmát: mindenáron átszökni a határon. Babette saját bevallása szerint is egy igazi „kikapcsolódós” könyvet szeretett volna, amin nem kell gondolkodni, belemélyedni, viszont örömet, önfeledt pillanatokat tud csempészni az olvasók életébe.