Boldog ember, mert folyton azt csinálhatja, amit igazán szeret. Sárközi Marcsi gondolatai már vagy negyven éve a lovak körül forognak, a bűvöletükben él, mikor velük van, megszűnik számára a világ. Jutaspusztán létrehozott egy farmot, ami ugyan még nincs kész, de már látogatható. Polgárőrként pedig a rendőrség munkáját is segíti: lovaival rendfenntartó és bűnmegelőző teendőket vállal. Szent György napon ez alkalomból elismerő oklevelet vehetett át.
Király Ferenc – A méltatás a rendőrség napja alkalmából történt, amikor is Anda György ezredes, megyei főkapitány-helyettes köszönte meg a közös lovas járőrszolgálat során nyújtott kiemelkedő tevékenységüket. Marcsi Mórocza Norberttel együtt részesült a dicséretben, mindketten a Gyulafirátóti Polgárőrség tagjai és az előző évben sokat tettek közelünkben a közbiztonság megerősítéséért.
– Két és fél éve egy ismerősömtől hallottam, hogy mifelénk is létezik lovas polgárőrség – kanyarodott vissza az időben. A híradások épp akkoriban számoltak be arról, hogy eltűnt egy csererdei férfi, én pedig azon tűnődtem: lóháton talán könnyebb lenne megtalálni. Az igazsághoz tartozik, hogy volt egy régi, immár mondhatom, be nem teljesült álmom, hogy egyszer lovas rendőr leszek. Ez nem vált valóra – akárcsak a díjugratás –, ám 2018-ban kértem a felvételemet a városrészi egyesületbe, ahol jelenleg öten vagyunk lovas polgárőrök: négy nő és egy férfi.
A megelőzés a cél
A lovas polgárőrség főként a külterületek vagyonvédelme érdekében kifejtett bűnmegelőzési tevékenység speciális formájaként működik. A járőrözéseik során többet tapasztalnak, mint a területet gyalogosan vagy gépjárművel bejáró társaik. Illegális fakitermelések és szemétlerakások, mezőgazdasági terménylopások megelőzése érdekében aktívak (…de figyelik a parlagfűvel szennyezett részeket is, így a környezetvédelmet pozitív irányba terelik), s növelik a bejárt területek tulajdonosainak biztonságérzetét. Mint minden
lovasnak, neki is számot kellett adni a tudásáról. Először portyaszolgálatos lovas polgárőr lett, majd elvégezte a járőrvezetői egyes vizsgát. Tervezi, hogy idővel a kettes minősítést is megszerzi. Jelenleg lakott területen is járőrözhet és rendezvényt is biztosíthat, míg „kettesként” nagyvárosi forgalomban, akár futballmérkőzésen is adhat szolgálatot.
– Elsősorban a balatonkenesei rendőrőrs egyik körzeti megbízottjával láttunk el szolgálatokat, s mindezt azért teszem múlt időbe, mert a Haflinger fajtájú lovam, a 17 éves Jövendő anyai örömök előtt áll, bármikor világra jöhet a kiscsikója. Emiatt csak ősszel lehetek újra lovas polgárőr, addig marad a gépkocsis vagy a gyalogos „ügyelet”. Előtte a fríz Ninkével járőröztem, de tavaly elpusztult. Szinte bárhol és bármikor előfordulhattunk. Általában frekventált, illetve autóval nehezen megközelíthető helyeket kerestünk fel. Célunk változatlan: a közterületeken előforduló szabálysértések és bűntények megelőzése, a lakosság biztonságérzetének növelése. Nyaranta gyakran jártunk a Balaton-parton, feltűntünk strandok környékén és nyaralóövezetekben, de még a Tagore-sétányon is. Az állatokat lószállítóval vittük a kijelölt helyszínekre – mesélte.
Szerelem az első látásra
Marcsi életét kitöltik a lovak, más vizekre evezve megjegyezte: az év 365 napjából 366-on van velük. Mint megtudtam: minden a gyermekkorában kezdődött, az édesanyja sokszor olvasott fel neki a Gőgös Gúnár Gedeonból. Imádta a lókötő róka meséjét, amiben egy süni s annak két pici lova szerepelt. A történet „ottmaradt” a fejében, majd néhány év múlva elmentek egy cirkuszba, ahol olyan kicsi állatok léptek fel, mint az álmaiban rendre visszaköszönt lovacskák. Szerelem volt ez első látásra. Nagy rajongásában eldöntötte, ahogy a sünnek, egyszer neki is lesz két kicsi lova – s egy tökházikóban laknak majd. Hétévesen már pónilovon ült, az anyja pedig csak 12 évesen hitte el, hogy a lánya tényleg lovas szeretne lenni. Végül megkapta hozzá a szülői igent.
– Abonyi Gábornak akkoriban volt egy gulyadombi lovardája, ő mondta, hogy lovagolhatok nála pénzért is, de ha gondolom, az árát le is dolgozhatom. Imádtam ott lenni, először a pónikról gondoskodtam. Szerintem náluk nincs aranyosabb teremtés, szépek, okosak és ügyesek is. Közben akadtak kisebb-nagyobb baleseteim, de semmi sem vehette el a kedvemet a lovaglástól. Később lótenyésztést is tanultam, majd 20 évesen Ausztriába mentem, egy fríz tenyészetben dolgoztam, ahol sok apró fortélyt ellestem. Innen származott Ninke is. Aztán hazajöttem, mert lovasként gyerekekkel akartam foglalkozni. Elvégeztem egy lovastúra-vezetői képzést, egy gerinctornával és mozgásterápiával kapcsolatos gyógylovas tanfolyamot, majd elkezdtem gyerekeket oktatni. Most egy herendi állatorvos mellett tevékenykedem, de szeretnék jobban az oktatás felé fordulni. Jövendő is egy haflingeri ló, egy tiroli hegyipóni, amely nagyon figyel a gyerekekre. Jutaspusztán másfél éve vásároltunk egy területet, azóta a farmon hat lovat tartok, van két minipónim is.
Testnek és léleknek is jó
Marcsi továbbra is azon van, hogy a fiatalok körében népszerűsítse a lovaglást, mert a velük való együttlét és munka helyes irányba tereli a gondolkodásukat, segít a felelősségérzetük és az egymásra figyelés kialakításában. Úgy véli, hogy a lovakkal történő foglalkozás nemcsak a testüknek, hanem a lelküknek is jót tesz: a stresszmentes hely megnyugtatja őket. A farmból idővel egy olyan oktatóközpontra hajazó tangazdaságot alakítana ki (aminek Zapata-farm lenne a neve), ahol a nebulók a táborok és túrák során pihenhetnek és barátkozhatnak.
– Megismerkedhetnek majd állatokkal, megtanulhatják azok gondozását, s nem utolsósorban elfelejthetik a mindennapok gondjait. A lovaglástól, az állatok fegyelmezése és tisztán tartása eredményeként határozottabbak és önállóbbak lehetnek. Persze itt a nagyobbak is feltöltődhetnek és kiszakadhatnak a hétköznapok körforgásából, ha úgy tetszik: ez mindenki számára a nyugalom szigete lenne – tette hozzá, majd mielőtt az istállók felé vette volna az irányt, megjegyezte: – A ló feltétel nélküli szabadságot képes adni az embernek. A lovas és közötte különleges kötelék alakulhat ki. Fantasztikus érzés, amit a ló hátán lehet érezni, amikor mozog alattad és szinte eggyé válsz vele.
Ha valakinek, hát neki aztán elhihetjük.