A legfontosabb, hogy jól érezzük magunkat

Nagyon örülünk, ha megtanulnak táncolni, ám fontosnak tartjuk azt is, hogy a gyerekek szeressenek a próbákra járni – vallja Varga István Sztyopa és Vargáné Földházi Ildikó, a Kis-Bakony Táncegyüttes művészeti vezetői. A Gizella-díjas együttest irányító házaspárt terveikről, a közös munkáról kérdeztük, de beszélgetésünkből egy szép táncos összefogásra is fény derül.

Soós Andrea

– A pandémia miatt az önök lehetőségei is beszűkültek, mire volt mód és energia a bezártság idején?

Varga István – Sztyopa: – Amennyire lehet, online találkozunk a gyerekekkel. Ez azonban épphogy csak a kapcsolat fenntartására elég. Mi valódi közösség vagyunk, erre épül minden. A szakmai anyaggal az elmúlt egy évben minimálisan haladtunk, a fejlődés pedig így kizárt. A lényeg, hogy egyben maradjunk.

Vargáné Földházi Ildikó – Ildi: – Hozzánk zömében felső tagozatos gyermekek járnak, a város szinte minden iskolájából, akiknek nagy teher volt az online oktatás. Úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk terhelni őket. Egy felnőtt könnyebben megtanul például archív anyagról táncokat. A gyerekeinknek ezzel szemben fontos a személyes kontaktus és a példaadás. Így most inkább csak lelkesítjük őket, hogy készüljenek, hamarosan újra együtt leszünk.

Egy hétig együtt

– Milyen terveik vannak a nyitás utánra?

Ildi: – Nagyon várjuk, hogy elkezdjük a próbákat az Agó­rában. A legfontosabb pedig, hogy a tavaly elmaradt szokásos nyári táborunkat meg tudjuk tartani. Annyira szeretik a gyerekek, hogy a nagyobbak, akik már kinőttek a csoportból, visszajárnak ezekre az alkalmakra. Egy héten át együtt vagyunk a Balaton-felvidéki erdei iskolában, táncolunk, játszunk, kirándulunk, szóval jól érezzük magunkat, örülünk, hogy együtt lehetünk.

Sztyopa: – Fontos az év végi nagy előadás, ami a legjelentősebb fellépésünk. Ez a Veszprém–Bakony Táncegyüttessel közös produkció, hiszen mi vagyunk az egyik utánpótláscsapatuk. A műsorban van egy-két önálló számunk is. Ezen alkalmakkor a szülők, hozzátartozók is színházi körülmények között láthatják, hogy milyen munkát végeztünk egész évben.

– Milyen fellépéseik vannak év közben?

Sztyopa: – Az ősszel elmaradt Bakony Expo visszatérő fellépői vagyunk. Színpadra is lépünk ilyenkor, illetve a közönség és a szervezők is nagyon szeretik a mini flash­mobjainkat, amikor hirtelen felbukkanunk a rendezvény különböző helyszínein és rövid tánccal örvendeztetjük meg a látogatókat.

Ildi: – Rendszeresen meghívást kapunk a Dózsavárosi Klubkönyvtár helyi közösségeknek szóló rendezvényeire, illetve a városi önkormányzat felkérésére is többször állunk közönség elé.

Végre bakonyi táncok

– Ha jól tudom, alakul egy szép néptáncos összefogás, amely a környékbeli táncok megőrzését tűzte ki célul, miről van szó?

Sztyopa: – Igen, nagyon örülünk, hogy feléledt a megyei szövetség Kovács Norbert Cimbi vezetésével. Több egyeztetésen túl vagyunk, összefogunk és újra lendületet adunk a közösségnek. Egyik nagy közös tervünk, hogy a Bakony táncait, amelyek eddig kevéssé voltak felgyűjtve és táncolva, feldolgozzuk és előadjuk. Nem könnyű feladat, de a helyi szakemberek utóbbi feltáró és összegző munkájának köszönhetően úgy tűnik, összeáll a repertoár. Egy népi indíttatású, élvezhető, több oldalról megközelített, humoros, valósághű igazi bakonyi anyagokra épülő trilógia elkészítése a cél, és az, hogy ráadjuk a Bakony környékén élő táncosok lábára saját táncaikat. Az előadás rendezője Boka Gábor, bizakodunk, hogy az Európa kulturális fővárosa projekt vezetősége is támogatja majd az elképzelésünket és mellénk áll.

– Mikor javasolt a legkisebbeknek elkezdeni táncolni?

Sztyopa: – Minél korábban kezdi valaki, annál valószínűbb, hogy megmarad a táncban. Természetes lesz neki, hogy énekel vagy táncol, tudatában lesz annak, hogy a népi kultúra hatalmas érték, társai kevésbé tudják más irányba befolyásolni.

– Mennyi idősen érkeznek a Kis-Bakony Táncegyüttesbe a gyerekek és mennyien vannak most?

Ildi: – Együttesünkben alsó és felső tagozatos gyermekekkel dolgozunk, akiknek fontos a tánc szeretete, és egy összetartó közösséghez akarnak tartozni, ahol a táncot elsősorban örömként élik meg. Később az is számít, hogy tőlünk továbbléphetnek a Veszprém–Bakony Táncegyüttesbe Náciékhoz (Kádár Ignác művészeti vezető – a szerk.).

Sztyopa: – Jelenleg 25 fő az együttes létszáma. Nemrégiben még két csoporttal dolgoztunk, de a nagyobbakat már föladtuk a felnőtt együttesbe. A váltás nem mindig zökkenőmentes, hiszen ott jóval nagyobb terhelés éri őket, amihez hozzá kell szokniuk.

Jó hangulatú próbák

– Házaspárként vezetik a csapatot, ez kifejezetten gyakori a néptáncegyüttesek esetében. Hogyan osztják el a feladatokat?

Sztyopa: – Természetesen a páros táncokat közösen mutatjuk be, de a próbafolyamatot nagyrészt én vezetem. Ildi foglalkozik a viseletekkel, a kapcsolattartással, adminisztrációval, táborszervezéssel.

Ildi: – Fontos a férfi példa is a gyerekek életében. A próbák jó hangulatban telnek, Sztyopa sajátságos humorával könnyen átlendíti a gyerekeket a holtponton. A felnőtt csapatok élén is fontos a vezető személye, de a gyerekekre ez többszörösen igaz, ha nem szeretnek bennünket, nem fognak idejárni.

– Mit kívánnak maguknak az elkövetkezendő időkre?

Sztyopa: – A legfontosabb, hogy vége legyen a járványhelyzetnek és újra együtt táncolhassunk a gyerekekkel. A munkánkhoz minden más feltétel adott. Van háttértámogatásunk, biztos helyünk, segít bennünket az önkormányzat is.

Ildi: – Büszkék vagyunk, hogy a város az együttesi munkát Gizella-díjjal jutalmazta pár éve és hogy az együttesben már több Bakony-virága szólótáncos is kinevelődött. Szeretnénk ezt a munkát tovább folytatni és a gyerekeknek olyan örömteli együttlétet és tudást biztosítani, ami pozitívan hat az egész további életükre.