A címbeli két meghatározás egyike sem pontos, mégis egyfajta üzenetet hordoznak. A Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete ugyanis egykori katonákat: tiszteket, tiszthelyetteseket, illetve sorkatonákat fog össze. Uniformist csak ünnepi alkalmakkor öltenek. Az egyesület elnöke Soós Lajos nyugállományú alezredes.
lucidus – Alezredes úr, mondhatjuk, hogy nosztalgiaegyesület?
– Nem, semmiképp. Annál jóval több a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete. Kétségkívül szívesen emlékezünk vissza összejöveteleink során közös történeteinkre, szépekre, szomorúakra, de nálunk elsőbbséget élvez a bajtársiasságból fakadó értékmentő, értékőrző, hagyományokat ápoló munka.
– Mikor alakult az egyesület?
– A rendszerváltás környékére datálódik a gondolat, miszerint jó lenne, ha a még élő veterán s napjaink aktív pilótái, repülői, ejtőernyős szakemberei, felejtve a korábbi, politikai alapon történő megkülönböztetéseket, megbélyegzéseket, leülnének egy asztalhoz, és megtalálnák azon kapcsolódási pontokat, amelyek mentén közös gondolkodásra, közös cselekvésre egy csapatba szerveződnének, követhető, követendő közös célok elérése, megvalósítása érdekében. Ezen vezérelv alapján és okán alakultak meg a rendszerváltás idején a veterán repülő és ejtőernyős civil szervezetek.
Repülők és ejtőernyősök
– Visszaforgatva az időt: kik voltak az alapítók?
– Nevünkből adódóan két „szálon” kell elindulni és kutakodnunk a múltban. Egyik a repülő, a másik az ejtőernyős vonal. A teljesség igénye nélkül a meglévő, sajnos nem mindig pontos dokumentumokra és visszaemlékezésekre, illetve Gráczki László alapító, elnökségi tag visszaemlékezéseire támaszkodva igyekszünk az elmúlt 30 év általunk fontosnak tartott eseményeit rögzíteni az utókor számára.
– Tehát dokumentálni is szándékozzák az egyesület történetét?
– Igen. Elnökségi beszámolókra, jegyzőkönyvekre, újságcikkekre, tv-interjúkra, fényképekre tudunk elsősorban hivatkozni. Egy veterán repülő egyesület megalakításának szülőatyja az azóta az égi kötelékhez csatlakozott Tobak Tibor nyugállományú repülő ezredes (egykori Puma pilóta) volt, aki társaival, Opitz Nándorral, Mitter Imrével 1989. szeptember 5-én 120 fővel megalakította a Magyar Veteránrepülő Egyesületet, ahova több nyugállományú és még aktív veszprémi pilóta kérte felvételét. Felkeresték többek között Szepesi József ezredest, a Magyar Honvédelmi Szövetség akkori főtitkárát, akiktől az indulás rögös útján sok segítséget kaptak a működés feltételeinek megteremtéséhez. Az egyesület összefogta mindazon veterán és aktív repülőket, akik Tobak Tibor elképzelése és alapítása okán egy csoportba szerveződtek. Az egyesület elnöke Tobak Tibor lett. A hatalmas létszám és a földrajzi távolságok miatt indokolt volt a területi tagszervezetek megalakítása.
– Gondolom, Veszprémben is így lehetett, hiszen a hazai katonai repülés és légvédelem központja éppen a megyeszékhelyen volt.
– Igen. Négy és fél évvel később, 1994. március 4-én 27 fő veszprémi veterán összeült, s megalapította a Magyar Veteránrepülők Egyesülete Veszprémi Szervezetét. A háromfős vezetőséget egyhangúlag választották meg: Árkovics Györgyöt, Czigler Györgyöt és elnökként Sipos Kálmán nyugállományú alezredest. 1995 decemberében azonban az egyesület közel állt a széteséshez, de az új elnök, Czigler György 1996-os budapesti szervezetbe történő átigazolásáig még összefogta a csapatot. Négy hónapon át (’97 januárjáig) nem volt elnöke az egyesületnek, azt aktív tagok tartották életben. Önállóan szervezték a rendezvényeket, küzdöttek a fennmaradásért. Ki kell emelni közülük Simon Lászlót, Túri Mihályt, Torma Józsefet, Árvai Istvánt. Utóbbi lett az új elnök.
– Ezután többször is nevet változtattak…
– A megalakulástól 2001-ig Magyar Veterán Repülők Egyesülete Veszprémi Szervezete, majd az egyesület szövetséggé alakulása után mint a Magyar Veterán Repülők Szövetsége Veszprémi Szervezete néven folytattuk a munkát. Elnöknek Torma József nyugállományú alezredest választotta a tagság. Ebben az évben a szervezetünk neve is megváltozott a korábban említett fúzió okán, így lettünk a Magyar Veterán Repülők Szövetsége Veszprémi Repülő és Ejtőernyős Szervezete. Ezután az egyesület jogállása is megváltozott. 2007. február 21-től napjainkig a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesülete mint önálló jogi személy működünk.
A másik „szál” az ejtőernyősöké…
– 1991. április 13-án Veszprémben megalakult a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége (MEBSZ). Egy évvel később, 1992. március 16-án megalakult a MEBSZ 6. számú Veszprémi Tagszervezete, amelynek elnöke Látos Sándor lett. A szervezet 43 fővel indult, és egészen 2001 februárjáig a MEBSZ tagszervezeteként működött. A tagság 1995-ben hozott egyhangú határozatával a tagszervezet hivatalos megnevezését Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetsége „Valkó Gyula” Veszprémi Tagszervezete névre változtatta (ehhez Valkó Gyula özvegye is beleegyezését adta).
– Mikor és miért egyesült a két szervezet?
– A 2000. december 16-ai közgyűlésen született döntés arról, hogy az elnökség dolgozza ki a két tagszervezet – Magyar Veterán Repülők Szövetsége Veszprémi Szervezete és a MEBSZ „Valkó Gyula” Tagszervezete – egyesülésével kapcsolatos teendőket. A döntést indokolta az ejtőernyős szervezet jelenős létszámcsökkenése. Hasonló okokkal a Magyar Veterán Repülők Szövetsége Veszprémi Szervezete is döntött, így megtörtént a fúzió, ezáltal pedig a nevünk is megváltozott, s 2001. február 14-től a Magyar Veterán Repülők Szövetsége Veszprémi Repülő és Ejtőernyős Szervezete címet vettük föl Torma József alezredes elnökletével.
Hagyományőrzés és megemlékezés
– Ön mióta vezeti az egyesületet? Miből áll ma a tevékenységük?
– 2014. február 26-tól vagyok elnök. Tevékenységünk meghatározó része a hagyományőrzés és a megemlékezés. A teljesség igénye nélkül: az 1991-ben avatott jutaspusztai emlékműnél minden évben megemlékezünk az 1941. április 12-én hősi halált halt húsz katonatársunkról. Az őket szállító repülőgép Jutaspusztán zuhant le. A sors, az élet milyen érdekes: 20 évvel később lépett ki Gagarin űrhajója a kozmoszba, így ez a nap az űrhajózás világnapja is. A 2001. április 12-én a „Nullpont”-on bekövetkezett tragédiára is minden évben megemlékezünk. A baleset emberéletet is követelt: egyszerű időjárási viszonyok között, géppárban végrehajtott gyakorló fotólövészet során Gyulafirátót közelében összeütközött két helikopter. A vezérgép személyzete életét vesztette, ketten súlyosan megsérültek. Nagyboldogasszony napján, minden év augusztus 15-én megemlékezünk azon katonapilótákról, akik feladat teljesítése közben életüket vesztették. Ez egyesületünk másik kiemelkedő rendezvénye, amit Veszprémben tartunk, annál a Táborállás parkban állított emlékműnél, amelynek megvalósítását az akkori egyesületi vezetés gyűjtéssel előteremtett összegből finanszírozta, és Máthé Géza terve alapján, Varga Lajos vállalkozó készített el. Évente minimum egy alkalommal a Hajagon, Vass Zsigmond emlékművénél is fejet hajtunk. 1968. november 19-én egy MiG–19PM vadászgép, a hiányos repülő megfigyelés és irányítás miatt hegynek ütközött, amelynek következtében Vass Zsigmond őrnagy, pilóta életét vesztette. Részt veszünk emlékműavatásokon is: Ugodon, ahol egy magyar vadászpilóta szenvedett repülőkatasztrófát vagy Gánt-Kőhányás közelében, ahol 1942 karácsonyán Zámolyról szállt fel és Németország felé tartott az a német Ju–86-os katonai repülőgép, amely hegynek ütközött. Vértestolnán, ahol szintén egy német, de Ju–52 es típusú repülőgép és személyzete szenvedett katasztrófát. Balatonalmádiban, ahol azoknak a személyzeteknek az emlékére állítottak emlékművet, akik katasztrófát szenvedtek és a Balatonba zuhantak. A herendi vasútállomáson az 1969-ben bekövetkezett katasztrófa áldozataira emlékezünk minden év január 31-én. Az 1983. január 21-én szolgálatteljesítés közben vasúti szerencsétlenség következtében elhunyt katonák emlékére állított kő környezetét is gondozzuk, ápoljuk. Az országhatárokon átívelő repülőbarátság szellemében – a már említett Tobak Tibor korábbi felhívása alapján – 2000-ben emlékművet emeltünk a volt szovjet légierő három pilótája emlékére, akik szintén a Hajagon ütköztek a hegynek. Ugyancsak emlékművet létesítettünk 2005-ben a volt 87. Bakony harcihelikopter-ezred és személyi állománya emlékére.
Fotó: lucidus
Hetvenből huszonöten aktívak
– Kikből áll most az egyesület?
– A közel 70 fős csapat aktív magja nagyjából 25 fő. Legfiatalabb tagunk 1978-as, míg a legidősebb 1929-es születésű. Rendfokozatokat illetően a zászlóstól a nyugállományú altábornagyig, beosztások tekintetében vadász és szállító, valamint bombázórepülőgép-vezetők, harci és szállítóhelikopter-vezetők, repülésirányítók, légierő vezérkari főnökök, repüléskiszolgálók és biztosítók, repülőorvos, meteorológus, végül, de nem utolsósorban ejtőernyősök – bár ma már csak két fő: M. Nagy József és Hatvágner Márton. Vagyunk még páran az egyesületünkben, akik a repülés szeretetéért, a hagyományok ápolásáért csatlakoztak hozzánk, így például volt sorkatonák is.
– Kapcsolataik hogyan alakultak?
– Egyesületünk részt vesz, képviselteti magát Veszprém város szervezésében megrendezett minden nemzeti és állami ünnepen, kulturális rendezvényen, s lehetőség szerint csaknem minden repülős és ejtőernyős megemlékezésen, koszorúzáson. Szoros és napi kapcsolatot ápolunk a Veszprémben állomásozó katonai szervezetekkel, így az MH Légi Műveleti Vezetési és Irányítási Központtal. Tagja vagyunk a Bajtársi Egyesületek Országos Szövetségének, a Magyar Veterán Repülők Szövetségének és a Magyar Ejtőernyősök Bajtársi Szövetségének. 2016-ban felvettük a kapcsolatot a pápai Nehéz Légiszállító Wing parancsnokával, és megújítottuk a MH Pápa Bázisrepülőtér parancsnokával. Leszámítva a vírus okozta korlátozásokat, az év minden szerdai napján egyesületi napot tartunk. Ezeken beszámolunk a kapcsolati rendszerünkbe tartozó állami és civil szervezetek rendezvényein történtekről, ahol egyesületünk képviseletében részt vettünk, továbbá a saját szervezésben végzett munkáinkról, programjainkról. Évi 2–3 alkalommal ellátogatunk és elvégezzük a szükséges állagmegóvásokat a környezetünkben állított és a repüléssel vagy az ejtőernyőzéssel kapcsolatos emlékműveknél. Kegyeleti tevékenységünk is folyamatos: minden alkalommal méltó módon búcsúzunk az „Égi kötelékhez” csatlakozott egyesületi tagjainktól, halottak napján felkeressük sírjaikat, meggyújtjuk az emlékezés gyertyáit. Minden évben január 11-én a doni áldozatokra, október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk, koszorúzáson és ökumenikus istentiszteleten veszünk részt. Minden évben megrendezzük a „karácsony előtt, a karácsony jegyében” évzáró egyesületi napunkat. Ekkor köszöntjük a kerek évfordulós tagtársainkat is.
– Mik a legközelebbi terveik?
– Készülünk a júniusi beszámoló közgyűlésre, amely az Agóra kamaratermében lesz. Adatszolgáltatások szezonja van, így a KSH, a NAV és az OBH részére küldjük az előírt jelentéseket. Ami „nagy falat”, hogy bár nem a repüléshez köthető, de a környékünkön található, fentebb említett – 1983. január 21-én elhunyt katonák emlékére állított kő – környezetét rendbehozzuk. Az első felkeresésünk során – 2020 októberében – meglepődtünk. A nyakig érő gaz eltakarta az ugyanolyan magas emlékkövet. Mára történtek változások, de a szakmunkára, ami hátravan, arra bizony kevés a rendelkezésre álló anyagi fedezet. A MH Bakony Harckiképző Központ már jelentős talajmunkát végzett, a Verga Veszprémi Erdőgazdaság Zrt.-től murvát kaptunk, amit ki is szállítottak, a Barabás Téglakő Kft. pedig a téglakövet és annak a helyszínre szállítását biztosítja. Gondoltam arra, hogy az önkormányzatot is megkeresem, talán valamennyi pénzt kaphatunk arra, hogy az emlékkövet és környezetét látogathatóvá tegyük. A BEOSZ-tól már ígértek 500 ezer forintot, de hozzávetőleg még egyszer ennyire lenne szükségünk.
