Csodák várnak a Föld szilárd kőzetében létrejött természetes üregekben

A barlangok belsejéből rengeteg földtörténeti, őslénytani, régészeti, vízügyi ismeret szerezhető meg. Jelentős esztétikai értéket is képviselnek, speciális helyek, az emberiség történetében búvóhelyül, szakrális helyként, lakóhelyként, és ősi foglalkozások színhelyéül is szolgáltak, stratégiai szerepük nem csak a múltban, mind a mai a mai napig jelentős.

A barlangászok, barlangkutatók a tanulmányozói, bejárói a Föld szilárd kérgében létrejött természetes üregeknek. Munkájuk hihetetlenül érdekes, amellett nem teljesen veszélytelen, ám jelentős értéket adnak hozzá a világ tudományos fejlődéséhez. Hegedűs Gyula barlangkutató, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat elnöke, a Nemzetközi Barlangtani Unió titkára elmondta, a barlangászat hasonló a hegymászáshoz, csak a földfelszín alatt lefelé tart. De a barlangászok habitusukban mégis különböznek a hegymászóktól, mert számukra ez egy csak társasan űzhető elfoglaltság. A barlangászatban soha nincs egyéni akció, míg a hegymászók magányosan is meghódíthatják a hegycsúcsokat. Hegedűs Gyula hozzátette, a minimális létszám négy fő, akik a mélybe szállhatnak egyszerre, nem hagyják társukat egyedül soha, ha baj van, legyen, aki visszafordul segítségért. Aki ezt a szabályt megszegi, azt a barlangásztársadalom elítéli. Egy barlangtúrának vagy barlangkutatásnak akkor van vége, ha mindenki a felszínre érkezett a mélyből, ez is mutatja azt a „gondolkodásbéli különbséget”, amely megkülönbözteti őket a hegymászóktól: ők a csúcsra törnek, és ha úgy hozza a helyzet, kénytelenek társaikat hátra hagyni, hogy a saját életüket megmenthessék.

Sok még a fehér folt

A barlangászok felkészítése az 1980-as évektől működik intézményes módon, rengeteg segítséget jelent munkájukban a sok technikai újítás, a világtrendeket ebben a hazai szakemberek is követik. Hazánkban mintegy 400 barlangkutató dolgozik, ám ezres nagyságrendű a barlangászattal foglalkozók száma. Barlangász bárkiből lehet, a klausztrofóbia azonban kizáró ok – jegyezte meg a szakember. Az önkéntességen alapuló tevékenységben a családi indíttatás eléggé meghatározó, szülőkről gyerekekre száll sok esetben a barlangok felfedezésének igénye. Az emberi fajban ott él a felfedezés vágya, a kíváncsiság, ami nélkül a civilizációnk és a körülöttünk lévő világ megismerése nem létezhet. A föld felszínén lassan eltűnnek a „fehér foltok”, a barlangkutatás azonban még rengeteg felfedezni valót tartogat, ahol, ha úgy vesszük, az ember lényegében a gyökereit keresi – mutatott rá a barlangkutató. Az ismeretlenben bármikor bármire bukkanhatunk. A modern felszereléseknek hála, ma már nem ökrösszekérrel kell a barlangászok után vinni a nehéz felszerelést, más típusú és biztonságos kötelek segítenek. Mindezek azt is lehetővé teszik, hogy a korábban be nem járható üregeket is feltárhatják, sőt a legújabb búvárfelszereléseknek hála, a víz alatt is nagyobb biztonságban kutathatnak. A lényeg azonban az, hogy a barlangászat egész embert követel, nem lehet hibázni, egy meggondolatlan vagy óvatlan mozdulat is életveszélyes lehet, de minden barlangban töltött idő olyan élményt nyújt, ami megismételhetetlen, semmi máshoz nem fogható. A barlangászok számára a legfontosabb annak a világnak a megismerése, feltárása, ami kevesek számára elérhető. Ehhez pedig pszichikai, tudásbéli, lelki felkészültség kell, és emellett az eszközök megfelelő használata is elengedhetetlen.

Fotók: Egri Csaba

Speciális vízlelőhelyek

A barlangok mindig speciális helyet foglaltak el az emberiség történetében, de mindezek mellett a legfontosabb, hogy vízlelőhelyek. Minden karszthegységben van barlang, de nem minden barlang van kartsztban – mondja a barlangkutató. A barlangok meghatározása országonként változik, általában kettő-öt méter kiterjedésű, ember által járható természetes üreg. Nagyon fontosak a vízvédelem miatt, kiemelkedő szerepük van az ivóvízellátásban, hazánkban 10-13 százaléka az ivóvíznek a karsztból származik.

Az űrkutatásban is hasznát veszik

Hegedűs Gyula egy véletlen folytán lett barlangkutató, 1972-ben a gödöllői egyetem agrármérnöki karán végzett, és egy csoportkirándulás alkalmával vitte a sorsa Aggtelekre. Nem tudatos választás volt részéről, a csodás és mindig ismeretlen helyek, az érdekes társaság, a vidám vagy mélyreható beszélgetések, a kirándulások hangulata megfogta, beszippantotta. „Ma már 40-50 éves barátságokról beszélhetek, ebben benne van az is, hogy tudjuk, kitől, mire lehet számítani, ez egyfajta speciális kötődést ad a társakhoz, és megannyi emléket is” – beszélt az elmúlt fél évszázadról. A barlangászismeretségek pedig messze túlterjednek az országhatáron. Felesége hosszú évekig vele tartott a barlangkutatásban, majd fia is a nyomdokai lépett , unokája még kicsi, vele az erdőt és a hegyeket járja, mert azzal tartja kondícióban magát. 71 évesen is hegyet mászik, hogy az üregekben a felszín alatt is legyen ereje hasznos munkát végezni. Amit büszkén megemlít, hogy az űrhajósok korzikai kiképzésének is része már egy évtizede a barlangászat, amivel sok mindent lehet modellezni abból, ami az űrben vár a felfedezőkre: ismeretlen környezetben kell fontos feladatokat megoldani, döntéseket hozni, és mindezt a felszínnel való nagyon korlátozott kapcsolat segítségével. Aki az űrben jár, az mintha egy kicsit barlangban kutatná az ismeretlent.

Szabó Csilla