Rendre megtalálják a feladatok

Három cikluson át országgyűlési képviselő, míg két évig miniszteri biztos volt, sokat tett térségünk fejlődéséért, miként a lakóhelyünket érintő parlamenti felszólalásaira is emlékezhetünk. Bernáth Ildikót mindig megtalálták a feladatok, s azok elől sosem hátrált meg. Ám nyugdíjasként is elkötelezett, rendíthetetlenül munkálkodik városunkért, illetve a fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű emberekért. Valahogy úgy van vele: teendők nélkül elismerés sincs – immáron Pro Urbe-díjasként keresi magának az elfoglaltságokat.

Nemrég ünnepelte a hetvenkettedik születésnapját. Az életkorát meghazudtoló lendület jellemzi, ahogy a teherbírása, úgy az elhivatottsága is dicséretes, nem egy otthonülős, „csak úgy elvagyok” típus. Beszélgethetnék vele hosszan az unokáinak nyáron készített sárgabaracklekvárjáról és őszibarackbefőttjéről, a családja körében szintén sikert aratott gluténmentes süteményéről, de nem „Az év nagymamája”-verseny helyezettjeként kértem tőle találkozót, hanem a nemrég kapott Pro Urbe-érdemérme okán.

– Köszönöm kérdését, jól szolgál az egészségem, igaz, teszek is érte, fizikailag és szellemileg is igyekszem friss maradni – árulja el, mielőtt a cukrászdában megkóstolná a Rákóczi túrosát. – Mostanság is járok tornázni és sokat olvasok. Amíg a kezemet és a lábamat tudom mozgatni, tenni szeretnék a közjóért. Szerencsés vagyok, mert az elfoglaltságok még most is rám lelnek. Máshogy nem is tudnék létezni, pihenni ráérek később is – teszi hozzá mosolyogva.

Szüleitől örökölte a munkaszeretetet

Bernáth Ildikó hajdan a szüleitől kapta útravalóul, hogy amit elvállal, azt becsülettel csinálja meg, olyan ne történjen vele, hogy meghátrál egy kihívás elől. – Tisztességes és kötelességtudó emberek voltak, a munkaszeretetemet, a munkához való hozzáállásomat tőlük örököltem – mondja. Budapesten nőtt fel, aztán Balatonfüredre költözött és 1976-tól él a megyeszékhelyünkön. Először a Chinoin Gyógyszergyárban dolgozott mint könyvelő, majd a füredi hajógyárban. Veszprémben a Mezőgépnél kalkulátorként helyezkedett el, később a Balatonfőkajár Termelőszövetkezet árszakértője volt, míg 1983-tól a megyei tanácson főelőadóként számítottak rá. Azután a Nagyvázsonyi Körjegyzőség jegyzője, a TÁKISZ államháztartási iroda- és az OTP megyei igazgatóságán az önkormányzati osztály vezetője lett. Ám volt a gyógyszertárak privatizációjáért felelős Reginapharma elnöke is. De hogy következett mindebből, mindezek után a politikai pálya? – vetem fel. – A rendszerváltozást követően a pártok körútra indultak, hogy szimpatizánsokat és tagokat toborozzanak. Nekem nyomban megtetszett a Fidesz dinamizmusa, friss gondolkodása: hozzám közel állónak éreztem őket. Eleinte csak pártolójuk voltam, ám 1992-ben csatlakoztam hozzájuk, bár a soraikba nem politikai szándéktól vezérelve léptem be. Idővel a városi szervezet elnöke, a megyei választmány alelnöke és az országos választmány tagja lettem. Hamar rájöttem, hogy ebben a pártban nem pozíciókat osztanak, hanem feladatokat adnak. A Fidesz életében az 1994-es év drámaian alakult, szinte a padlóról kellett felállnunk, Kövér László akkor keresett, illetve kért meg, hogy induljak a megyei listán. Megtisztelőnek találtam az invitálását, így kerültem négy évre a megyei közgyűlésbe, majd 1998-tól 2010-ig országgyűlési képviselő voltam. Közben 2002 és 2006 között a veszprémi önkormányzat képviselőjeként is tevékenykedtem.

Komolyan vette az esküjét

Az Országgyűlés foglalkoztatási és munkaügyi bizottságának alelnökeként foglalkoztatáspolitikai kérdésekkel, így munkahelyteremtéssel és a munkaerőpiacon történt esélyegyenlőséggel foglalkozott. Nyolc évig ellenzéki képviselő volt az Országházban, s többször emelte fel a szavát az akkori kormány ellenében is. A parlamentben több száz alkalommal tett fel kérdést, főként szociális ügyekben és foglalkoztatáspolitikában kért szót. Intézkedéseket sürgetett a szegénység visszaszorítása érdekében, ám felszólalt a munka törvénykönyve módosításával, továbbá a munkanélküliséggel és a szociális juttatásokkal kapcsolatban is. Sok indítványt tett megyénk, városunk érdekében.

– Egy közös interpellációban a Bakony Művekre próbáltam ráirányítani a figyelmet, hogy a csődközeli helyzetben, az ottani ingatlan feldarabolásakor mennyi ember került utcára. Többször szólaltam fel az utazási költségtérítés kapcsán, amikor a támogatás mértékét rendkívül alacsony szintre vitték le. Hozzászóltam, mikor a megyei kórház nyereséges osztályait privatizálni akarták. És sikerült elérnem, hogy a szentkirályszabadjai repteret kizárólag katonai célok mellett polgári felhasználásúra is átminősítsék. Ez ügyben Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek is írtam levelet, majd a területet ingyen átadták Veszprémnek és még két településnek. Emlékszem, egy időben a Bakonykarszt Zrt.-t is magánkézbe akarták adni, de mikor népszavazást próbáltam ezzel kapcsolatban kezdeményezni, a gondolat felvetői elálltak a szándékuktól. Mindig azt vallottam, hogy termőföldet és vizet semmilyen körülmények között nem adunk el, mert nemzeti értékek, az elidegenítésük után kiszolgáltatott helyzetbe kerülhetünk. Komolyan vettem az eskümet, a választók bizalmát, és a különböző ügyek felkarolásához folyamatosan tartottam a kapcsolatot az emberekkel.

A közgazdász 2010-től a Nemzeti Erőforrás Minisztérium fogyatékosságügyi miniszteri biztosa lett, a feladata pedig a fogyatékossággal élők felé megnyilvánuló társadalmi befogadás elősegítése, illetve a fogyatékkal élő és megváltozott munkaképességű emberek munkavállalását támogató új foglalkoztatáspolitikai koncepció kidolgozása volt. Bernáth Ildikó azelőtt is gondot fordított az értelmi fogyatékossággal élők és családjaik életének megkönnyítésére. Huszonnégy éve a Kozmutza Flóra Alapítvány Értelmileg Sérült Gyermekekért és hét éve az Éltes Mátyás Alapítvány kuratóriumának elnöke.

– A megyei közgyűlésben ültem, mikor felkértek, hogy a Kozmutza alapítvány működésében vállaljak szerepet. Meglepődtem, nem tudtam mire vélni a dolgot, ugyanis nem volt érintettségem, addig semmiféle kapcsolatban nem voltam fogyatékos emberekkel, de ezen feladat elől sem futamodtam meg, adott volt egy jelentős ügy, amivel azonosulhattam. Azt mondták, nekik olyan emberre van szükségük, aki úgy küzd majd értük, mint én korábban másokért. Abban az időben korlátozottnak tűntek a pénzügyi források, nem igazán voltak pályázati lehetőségek, viszont kitartó munkával elértük, hogy a bevételeink elkezdtek gyarapodni. Az alapítványok élén sokat törődtem – és törődök ma is – a fogyatékossággal élő gyerekekkel és felnőttekkel, folyton az vezérelt, hogy bár történtek számukra kedvező változások, még többet kell tennem értük. Azóta igazán jól ismerem a helyzetüket. Tizenhat éve kezdeményeztem az azóta hagyományos Jótékony mozgás elnevezésű integrációs sportdélutánt, ahol több száz sérült és egészséges gyerek sportol együtt. Felemelő érzés volt szemtanúja lenni annak, amikor ép diákok az értékes nyereményeiket felajánlották a sérült társaiknak. Az eseményen Tóth Gabi, a rátóti rapkirály, Vastag Tamás és az Animal Cannibals is vendégeskedett.

Igazi lokálpatrióta

A szociális érzékenységével mindig igyekezett tenni azért, hogy a fogyatékkal élők minél hasznosabban tölthessék el a szabadidejüket, de a megváltozott munkaképességűek helyzetét is fontos ügyként kezelte. A munkavállalásukat támogató koncepció kidolgozásakor gondoskodott a rendszer átalakításáról, kapcsolatot tartott civil és szakmai szervezetekkel. Miniszteri biztosként az esélyegyenlőséget, a rehabilitációs foglalkoztatást és az önkéntes munkát is a zászlajára tűzte. – Mindig érdekelt, hogyan lehetne segíteni azon fogyatékosoknak, akik képesek lennének arra, hogy a civil életben is megtapasztalják az átlagos emberek mindennapjait. Azt gondolom, minél többször beszélünk ilyen témákról, egyáltalán a fogyatékosok életéről, a küzdelmeikről, a többségi társadalom annál elfogadóbb és megértőbb lesz. Ezért is fontosak azok a kulturális és sportprogramok, ahol képviselhetik és megmutathatják magukat. A célunk, hogy szánalom helyett megnyerjük minden jóérzésű ember támogatását.

A Pro Urbe-díjas térségünk fejlődéséért fáradozott, de igazi lokálpatriótaként rendre Veszprém volt számára az első. Minden tevékenységével elkötelezetten és rendíthetetlenül munkálkodott a rászorulókért. Elhivatottsága ma is példaként állítható, hiszen most is folyamatosan munkálkodik. Például a megváltozott munkaképességű emberek munkaerőpiaci elhelyezkedését s a foglalkoztatottságuk növelését célzó programokon dolgozik. Megjegyzi, hogy ezek országos lefedettségű, többéves és több milliárd forintos projektek. – A közelmúltban részt vettem egy másik programban is, ami arra irányult, hogy a munkavállalók milyen feltételek között és környezetben dolgoznak a munkahelyeiken, miként javíthatók a munkakörülményeik, s milyen javaslatok születnek ezzel kapcsolatban. Segítem még a veszprémi Fidesz-csoport munkáját, de mindig mondom: jöjjenek csak a fiatalok! Ma is kapcsolatban vagyok államtitkárságokkal, szakmai szervezetekkel, ám már leginkább helyi ügyekre fókuszálok, azok érdekében szervezek egyeztetéseket. Minden erőmmel azon vagyok, hogy Veszprémben is létesüljön egy Korai Fejlesztő Központ és a Göllesz Viktor Fogyatékos Személyek Nappali Intézménye a mostaniból egy nagyobb és tágasabb helyszínre költözhessen. Várom az újabb kihívásokat, ahogy régebben, most sem hátrálok meg azoktól. Lévén, tudom, hogy munka nélkül siker sincs.

Király Ferenc