2021. január 28. – A veszprémi Búzapiactér. Ismerősen cseng? Abeles-cementgyár? És ha azt mondjuk, hogy szikvízparkoló, akkor már megvan? Igen, a terület ilyen sokszínű funkciókat látott már el, most pedig tovább bővíti skáláját a digitális élményközpont megépülésével.
EN – Ezen a héten a sokak által csak szikvízparkolóként ismert területet mutatjuk be, amely piactér, cementgyár, szikvízüzem is volt már, a jövőben pedig egy országosan egyedülálló Digitális Élményközpontot alakítanak ki itt az EKF-projekt keretében. A Veszprémi Kaleidoszkóp második, Vásárállás című kötetében a Búzapiac tértől a Kossuth utcáig minden házat és egykori épületet bemutatnak fotókkal, színes, múltba tekintő történetekkel.
Az egykori Búzapiac tér egy természetes dolomitfennsíkon kialakított vásártér volt, Veszprém egykor virágzó gabonakereskedelmének központja, amelyet nagyobb városi rendezvények helyszíneként (pl. vitézavatásokra, évfordulós rendezvényekre) is használtak az 1950-es évekig. A jó adottságú teret a pártház és a Hotel felépítése „szakította ketté”.
A Búzapiac tér 14. szám alatt, a mai szikvízparkoló helyén működött az Abeles család cementgyára, amely a 19–20. század fordulóján és a két világháború közötti időkben is sokféle cementáruval és építési anyaggal látta el a városi építkezéseket. Az üzemet Abeles Ignác és özvegy édesanyja alapította 1890-ben és vitték tovább négy generáción keresztül, folyamatosan bővülő kínálattal. Különösen az 1893-as nagy tűzvész után nőtt meg a kereslet a cementáruk iránt, mivel tűzveszélyessége miatt megtiltották a szalma, nád használatát a tetőfedésnél.
Kezdetben tetőfedlapokat, padlóburkoló lapokat, betoncsöveket, vályúkat, lépcsőket, terazzót, műkövet és mozaikot is gyártottak. A nagy 1893-as tűzvész felemésztette a várost, ezután különösen nagy igény mutatkozott az építőanyagokra, mivel tilos volt szalmát és nádat használni a tetőfedéshez. Abeles Ignác Hirschfeld Béla téglagyárossal társulva 1908-ban megvásárolta Adorján Mór téglagyárát, ahol évenként másfél millió jó minőségű téglát gyártottak.
Ignác fia, Jenő pedig 1928-ban még tovább bővítette Búzapiac téri üzemet egy építőanyag-kereskedéssel. Az ő fia, István pedig tűzifa-, fa- és kőszénkínálattal bővítette az üzemet, amely az 1940-es évek elejéig, a zsidótörvények végrehajtásáig működött. Abeles Istvánnét és fiát, Abeles Tamást 1944. június 19-én a veszprémi gettóból Auschwitzba szállították, ahonnan nem tértek haza. A mai napig ott állnak a cementgyár raktárépületei, az út mellől is jól látható földszintes épületek. A gyár fekvése logisztikai szempontból is előnyös volt, mert mellette haladt el a balatoni vasút, így könnyen csatlakozhattak a nehéz cementáruval megrakott szerelvények. A középiparosok államosítása után az elhagyott cementgyári épületbe Korpáczy Béla szikvízüzemét helyezték el.
Veszprémben szikvíz gyártásával elsőként Ferenczy Károly gyógyszerész kísérletezett Fekete Sas Patikájában, majd Steiner Sámuel kávés vásárolt szikvízgyártó gépezetet a városházán működő kávéházába. A szódavizet ipari méretekben az 1925-ben alakult Veszprémi Szikvízgyár készítette. A vállalkozást neves veszprémi vendéglősök: Iffsits János (Jutasi út), Pátkai Ignác (Búzapiac tér), Büki János (Búzapiac tér), Kovács Zsigmond (Búzapiac tér), Lohonyai József (Csatár u. 1.) és közéleti emberek: dr. Cholnoky Ferenc orvos, dr. Lakner Géza és Kelemen Imre hozták létre, ami az államosításig működött. Velük párhuzamosan üzemelt Korpáczy Béla szikvízgyára. Az üzem az első világháború éveiben az Esterházy utcában már működött, innen költözött a Cserhátra, majd az államosítások után az Ady Endre utca elejére. A veszprémiek által csak „szikvízparkolónak” nevezett udvar Korpáczy Béla szikvízüzeméről kapta a nevét, amely 1951-től Szikvíz Szövetkezetként, majd 1961-től Veszprém megyei Szikvízipari Vállalatként működött.
Most pedig digitális élményközpont épül ide, amely új funkciókkal tölti meg a területet. A kiállítótér a világszerte egyre népszerűbb digitális múzeumok mintájára jön létre, amely a kiemelkedő nemzetközi digitális képzőművészeti produkciók bemutatása mellett feldolgozza és bemutatja a magyar képzőművészet nagyjainak alkotásait, mindezt nemcsak szórakoztató, hanem edukatív céllal is – adta hírül a veszprembalaton2023.hu.