2021. 01. 22. – Vastag Richárd tizenöt évesen kezdett táncolni. Pályakezdőként a Magyarpolányi Alapfokú Művészeti Iskolában tevékenykedett, művészeti vezetője lett az Ajka-Padragkút Néptáncegyüttesnek, majd az Apte Táncegyletnek. Kilenc éve, 2012 óta a Szilágyi Keresztény Iskola főállású néptáncpedagógusa. A tanítás mellett vezeti a veszprémi Gerence Hagyományőrző Néptáncegyüttest és működteti a közkedvelt „Ricsi bácsi játszóháza” programot. Vastag Richárd 2009-ben „Aranysarkantyús táncos” díjban, 2011-ben megyei pedagógiai kitüntetésben részesült, elnyerte a „Népművészet Ifjú Mestere” címet, valamint a Szent Gellért-díj ezüst fokozatát egyaránt. Tavaly pedig Veszprém közgyűlése a város művészeti értékeinek létrehozásáért és megőrzéséért, valamint a város hírnevének öregbítése érdekében végzett kimagasló munkája elismeréseként Gizella-díjjal jutalmazta. Ennek apropóján beszélgettünk.
EN – Mindig arra törekedtem, az elmúlt időszakban pedig különösen igyekeztem, hogy a népművészetet és a néphagyományokat mind a gyermekek, mind a felnőttek korosztályában minél szélesebb körben megismertessem. Szép múltja van Veszprémben a népművészetnek, de hiányoztak a folkkocsmák, gyerekjátszóházak, táncházak, népművészeti rendezvények. Ezeket a hiányosságokat kívánta pótolni a Ricsi bácsi játszóháza, amely hét éve három családdal indult a Dimitrovban, mára pedig 850 család szerepel a levelezőlistámon. Aztán hat évvel ezelőtt gyerekekből, ifjúsági generációból és a baráti társaságomból megalakult a Gerence Hagyományőrző Néptáncegyüttes is, amely szintén egy űrt szeretne kitölteni. Korábban nem volt ugyanis olyan együttes az országban, amely Veszprém megyei, bakonyi, Balaton-felvidéki táncokkal foglalkozott volna. A Gerence ezen tájegységek hagyományainak újrateremtését, újraélését, átörökítését célozta meg. Olyan táncokkal foglalkozunk, ami Veszprém környéki falvak néphagyományait gyűjti össze, magyar, sváb és tót falvakból is. A Gerence megalakulása után öt évvel országos kiváló minősítésű együttessé vált, ami Veszprém számára is szép pillanat volt. Egy felmenő rendszert álmodtam meg a kezdetekkor, mára pedig óvodásoktól az általános iskolásokon át (jelenleg a Báthoryval közösen) közel 400 gyermek táncol nálunk, illetve, ha kinevelkednek, folytatódhat a munka táncegyüttes alapon az Agórában. Büszke vagyok rá, hogy az egyetemistáim, ha más városban is tanulnak tovább, folytatják a táncot és később akár a mi közösségünkbe is visszatérnek, még családalapítás után is – mondja büszkén a táncoktató.
Elengedték a táncot
– A koronavírus miatt jelenleg csak a Szilágyiban zajlik a néptáncoktatás intézményi keretek között. Megpróbáltuk az online oktatást, de a néptánchoz fizikai jelenlét szükséges, máshogy nem igazán megy. A Gerence-közösséggel folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, bár táncolni, találkozni nem tudunk, néprajzi bemutatókat próbálok az interneten keresztül is eljuttatni a tagokhoz, illetve a hagyományokat felelevenítjük és tartjuk is. Ilyen volt karácsonykor a regölés, végigjártuk a várost és hét környező települést, de a házakba nem mentünk be. Nagyon nehéz feladatunk van most, a kolléganőmmel együtt próbálunk minden alkalmat megragadni, hogy közelebb juttassuk a gyerekekhez a néptáncot. Módszertani oktatási videókat küldünk nekik és kérjük, hogy ők is táncolják el otthon és az erről készült videókat küldjék el nekünk. Sajnos sokan engedték el a táncot a megyében is, és félő, hogy ennek egy részét nem lehet majd visszahozni a járványhelyzet elmúlta után sem – jegyezte meg Vastag Richárd.
Hivatás, hitvallás
Azonban a bizonytalan helyzet ellenére is tele vannak tervekkel. Vastag Richárd tavaly az Örökség Gyermek Népművészeti Egyesület elnökségi tagja lett, így szeptemberben Veszprém is helyszínt adott a Táncoló, éneklő ország fesztiválnak, ahol közel 400 gyermeket sikerült megmozgatni.
Richárd számára a néptánc jelent mindent. Hobbi, hivatás, hitvallás, egyfajta életvitel.
– Nehéz összegezni, de röviden magát az életet jelenti nekem a néptánc. A népművészet és a néphagyomány utat mutat, erkölcsi normákat ad. Ehhez pedig szükséges a gyökereket és a hagyományokat is jól ismerni. Ez a hovatartozás biztonságot ad és megmutatja, hogy mi az, ami valóban szükséges és mi az, ami felesleges az életben. A néptánc által az ember lelkileg is jobbá válik, a népművészet az érzékeket, az érzelmeket, a szeretetet, a kommunikációt, az ízlést is befolyásolja és mindennapja a közösségi létnek. A járvány pont ezeket a kis közösségeket torpedózta meg, pedig az emberek igénylik a barátságot, az egy helyre tartozást. Nagyon erősnek kell lenni ahhoz egy közösségnek, hogy ez a hosszú kimaradás ne viselje meg a későbbiekben.
Szép utat járt be
– Nem döntöttem el, hogy a táncot oktatni is fogom, ez csak az ölembe pottyant. A nyíregyházi művészeti középiskolában tanultam, de édesapám betegsége miatt hazajöttem Badacsonyba. A táncot szerettem volna folytatni, így kerültem Ajkára, ahol művészeti vezető voltam, majd az ajkai együttes megöröklésével párhuzamosan lehetőségem nyílt szakkörben foglalkozni a gyerekekkel. Nagyon megszerettem a közös alkotást, a gyerekekkel való kommunikációt. A gyerekek nagyon érzékenyek és őszinték, ezzel a felnőtt embert is tanítják a tisztaságra és a hitelességre. Az egyetem után Magyarpolányban voltam pedagógus, mellette már Veszprémben segítettem a felnőtt együttesek koreográfiáit a Báthoryban, majd a Szilágyi iskolába kerültem, aztán jött a Ricsi bácsi játszóháza és a Gerence. A Szilágyi Táncegyüttessel az Országos Néptáncantológia legjobb 200 indulójából a legjobb 16 koreográfia közé jutottunk 2018-ban. Jó döntés volt Veszprém, amely minden tekintetben kihívást jelentett, akár az óvodákban elkezdeni a néptáncoktatást vagy kitalálni, hogy hogyan lehet létrehozni egy táncházat a laktótelepen. Jelenleg itt tartok – mondja a Gizella-díjra pillantva Vastag Richárd. – Szép utat jártam be eddig is, de rengeteg tervem, célom van még és igyekszem mindet meg is valósítani, ha eljön az ideje, mert a hídon akkor kell átmenni, amikor odaérünk.