Bár a kapuk zárva vannak, az épületen kívül és az épületben is zajlik a munka a Veszprémi Petőfi Színházban. Maradj otthon majd mi megyünk! címen tavasszal elindított programmal 117 alkalommal vitték el a lakókörnyezetekbe az ÉLŐ kapcsolatot, a falakon belül pedig próbáltak, zártkapus bemutatót tartottak és jelenleg Bródy Sándor Tanítónő című darabjának alkotási folyamata zajlik Oberfrank Pál rendezésében.
– A lényeg, hogy a hirtelen felmerülő helyzetekhez rugalmasan kell alkalmazkodni – mondta el lapunknak Oberfrank Pál színházigazgató, akit terveikről, a próbafolyamatról, a járványhelyzet adta nehézségekről és az előadáshoz fűződő érzéseiről is kérdeztünk.
– Tudnak-e egyáltalán tervezni, illetve mit tartanak szem előtt?
– A veszélyhelyzet márciusi kihirdetése után – talán egyedüli színházként – azonnal cselekedtünk. Kellerné Egresi Zsuzsanna igazgatóhelyettes, kreatív menedzser azonnal ötletekkel állt elő, kidolgozta a tervet, hogyan lehet a lehető legtöbbet adni a nézőknek, a társulat tagjainak és hogyan segíthetünk a saját eszközeinkkel mindenkinek, akinek csak tudunk. Tőlünk indult a színházi varrodában történő maszkkészítés ötlete, a védőruhagyártás, a Maradj otthon, majd mi megyünk! program, mellyel – mi, a színház vezetői és maroknyi csapatunk – az élő kapcsolatot, az élő színházat juttatjuk el a lakókörnyezetekbe, mely a mai napig tart és az újranyitásig tovább is folytatjuk az emberek határozott, vágyakozó kérésére és nagy-nagy örömére. A Színházat a hősöknek! kezdeményezésünkkel a „frontvonalban” dolgozóknak kínáltunk feltöltő erőt, de az idősgondozás szereplőinek, az otthonok lakóinak is tematikus, ÉLŐ műsorokkal, köszöntőkkel segítettünk és segítünk továbbra is a járványhelyzet miatt kialakult bezártságban. A falakon belüli munka sem állt le, elkészítettük a Mozartra várva! című musicalshowt, jelenleg pedig A Tanítónő című színművet próbáljuk, aztán majd kiderül, hogy február 12-én zártkörű vagy szűkkörű bemutatónk lesz-e. Megpróbáljuk tartani az ütemet, ha pedig változik a helyzet, netán közbejön valami, akkor alkalmazkodunk az új lehetőségekhez. Kreatív hozzáállással a színházvezetés mindent megtesz a helyzet lehető-legjobb megoldása érdekében. Országosan egyedülálló, ÉLŐ színházi programjainkkal sikerült folyamatos kapcsolatot tartani nézőinkkel és ezt állandóan bővítjük. Legújabb ötletünk, hogy a Magyar Kultúra Napján, január 22-én minden veszprémi általános iskolába eljuttatjuk az ÉLŐ színházat.
– Hol lehet most jegyet vásárolni a színházba és milyen formában?
– Természetesen nyitva van a jegypénztárunk a színházban, de a Veszprémi Ifjak Pontján – Kossuth utcai pavilonunk – és a Plázába kihelyezett irodánk is várja nézőinket. Érdemes felkeresni személyesen, online, telefonon kollégáinkat, hiszen a vírushelyzet miatt újrabérletezünk, amely azt jelenti, hogy Tavaszi bérletkör néven minden bérletsorozat esetében maradéktalanul teljesítjük az előadásokat és természetesen bíztatunk mindenkit, aki a félelem miatt nem váltotta meg ősszel bérletét, hogy most nyugodtan tegye meg, nem marad le semmiről, hiszen az évadot meghosszabbítjuk, hogy biztonságban tudjuk vállalásainkat teljesíteni.
– Sok színház tart internetes, online előadásokat, a Veszprémi Petőfi Színház nem csatlakozott hozzájuk. Miért?
– Az elmondottakból biztosan kiderül, hogy mi elsősorban az ÉLŐ színházban hiszünk. Online térbe helyezni előadásokat nem szerencsés, visszajelzések alapján is mondhatom, de az ÉLŐ kapcsolat érdekében folytatott missziónk során tapasztaltuk is jelentőségét – ha fura módon is – de az ott és akkor, egyszeri alkalommal megélt élmény varázsának. Ez a színház lényege! A streamelés nagy divat lett, úgy tűnik, ez most egy új, virágzó üzletággá vált. Kényszerű és nem jó megoldás szerintem, ezzel a színházat nem lehet kiváltani és a későbbi „szövődményei” nagyon károsak lesznek.
– Térjünk rá a próbafolyamatra, illetve ugorjunk is egyből a darab végére: Bródy Sándor kétféle befejezést is írt a darabhoz, egy boldog és egy boldogtalan véget. Az előadást is többen, többféleképpen állítják színpadra. Itt mi lesz a helyzet?
– Bródy a darabot 1907-08-ban vetette papírra és a Vígszínház kérésére egy happyendes befejezést is írt, de az eredeti szándék vagy mű nem ez. Azok után, amin keresztül megy a címszereplő, a tanítónő, egyszerűen nem lehet abban a közegben ott maradni. Bár valóban, ahogy próbálunk, mi is azt keressük, hogy mért csúszik szét ez a jól induló kapcsolat, hiszen maguk még meg is álmodják, hogy milyen gyönyörűséget terem, amikor együtt van a tudás, meg a pénz, meg a szándékok is, egy gyönyörű szerelmi történet is lehetne ez, de az emberi gonoszság miatt nem teljesedhet be a fiatalok szerelme. Szóval maradunk az eredeti műnél.
– Mennyiben változott a menetrend a próbákon, a megszokotthoz képest?
– Nagyon elővigyázatosak vagyunk. A járványhelyzet kialakulásakor azonnal kidolgoztuk a Veszprémi Petőfi Színház Pandémiás Szabályzatát, amely részletesen, mindenre kitérően a legnagyobb biztonságot adja most számunkra. Furcsa így dolgozni, hogy a mosdóhasználat beosztásától, a tesztelésen át a maszkok használata, az elkülönítésen túl, fertőtlenítő-kapuig minden a napjaink része lett, de az egészség és a munkahelyünk biztonsága érdekében muszáj gondosan, körültekintően eljárnunk. Alakult egy Petőfi Operatív Törzs, amely a színház tágabb vezetéséből áll és napi szinten egyeztetjük az intézkedéseket, a szabályokat, hogy mindenki a legnagyobb biztonságban dolgozhasson intézményünkben.
– Kiket látunk a főbb szerepekben a színpadon?
– Nagyon örülünk, hogy a főiskolán frissen végzett Bori Réka elvállalta a címszerepet, ő korábban itt és más színházakban is bizonyított már. Külön öröm, hogy összetalálkozhat Szalay Bencével, aki az idei évadtól társulatunk tagja. Ő a férfi főszereplő, ifj. Nagy István. De hát a régóta nálunk lévő színészekről is ejtsünk szót a teljesség igénye nélkül, Bence szüleit Kőrösi Csaba és Varga Szilvia alakítja, de társulatunk több tagja is szerep kapott az előadásban. Ezenfelül még hadd említsek meg egy fiatalembert, Pásztor Márkot, aki Marosvásárhelyen végzett, most nálunk kezdi a pályáját és én úgy érzem, hogy Veszprémhez köti életét. Ő is fontos szerepet játszik, a tanítót alakítja.
– Bár a darab több, mint 100 éve íródott, a hangsúlyos szerelmi szál mellett a mai gondolkodásban, közbeszédben is jelen lévő kérdések körül forog, az egyház szerepét, a hatalmi, vagyoni különbségek témáját, a kisebbségi, nemzetiségi együttélést, a nők helyzetét, a város-vidék ellentétet feszegeti. Milyen ma is hasznos és előre mutató üzenet érkezhet általa hozzánk, annak ellenére, hogy nem happy enddel végződik.
– Például az, hogy bár ahogy az ember megy előre az életében és kialakulnak megrögzöttségei, meggyőződései, mindezek dacára, legyen nyitott arra, hogy jönnek új impulzusok, jönnek új emberek, új perspektívák nyílhatnak meg. És hogy muszáj elfogadnunk egymást, közhelynek hangzik, de több szeretetre van szükség. A darabban bekerül egy új, friss ember egy zárt, megmerevedett közösségbe, ez felbolygatja a kedélyeket, mindenféle szándékok lesznek hirtelen, furcsa érdekek kezdenek el ütközni és minden, ami szép és minden, ami nemes és tiszta és új energia, az megfullad és tönkremegy és meghal. Azt hiszem az nagyon fontos egy város életében, akár Veszprém életében is, hogy legyünk nyitottak a kor hangjaira, halljuk meg egymást, szeressük egymást, tiszteljük egymást, fogadjuk el egymást, tiszteljük egymás értékeit és higgyünk egymásban. Mert el fog menni az élet pillanatok alatt. Úgyhogy erről szól számomra a történet, hogy nem lehet, nem szabad a szépséget, a tudást és az ambíciót, tönkre tenni kicsinyes, ostoba, merev életvitellel vagy gondolkodással. Remélem, hogy azzal a fajta őszinteséggel és játékmóddal, amelyet én kérek a színészektől, el is fogjuk érni azt, hogy ezek az igazságok hassanak az emberekre és megérintsék őket. (Soós Andrea)