Lékai-Kiss Ramónáéknál nem csak a karácsonyról szól a december. A veszprémi születésű színésznő, műsorvezető és családja hármas szülinapi bulival indítja a hónapot, ugyanis nemcsak Rami született december 2-án, hanem a húga, illetve a nagynénje is ugyanezen a napon látta meg a napvilágot. Nem véletlen, hogy élete egyik legmeghatározóbb karácsonyi emléke éppen az, amikor 10 éves korában -kvázi karácsonyi ajándékként – megszületett a kishúga. A másik két emlékezetes ünnep már férjével, Lékai Mátéval, a Telekom Veszprém KC kézilabdázójával közös kisfiához, Noéhoz kötődik: a januári születésű kisfiú világrajövetele előtti meghitt, „mindenidős” ünnep, illetve az első, hármasban töltött karácsony.
– Ünneplős família vagyunk, még egy névnapnak is nagy feneket kerítünk, a karácsony pedig mindig is nagyon fontos volt számunkra. Ha augusztustól nem is számolom vissza a napokat, de ősz közepétől már azért várom a karácsonyt, és kérdezgetjük egymást a családban, ki, mit kér karácsonyra, szülinapra – avat be az ünnepi kulisszatitkokba Rami.
Noé érkezése annyit változtatott a családi renden, hogy a korábbi, Ramóna szüleivel történő közös karácsonyfa díszítést, főzöcskézést felváltotta a Lékai-Kiss család saját, hármasban töltött ünnepe.
„A remény, a hit nagyon fontos”
– Onnantól kezdve, hogy megszületett Noé, egyértelművé vált, hogy szentesete napja reggeltől délutánig a miénk, hármasban, hisz egy új korszak kezdődött, szülők lettünk, saját családunk lett. Máté és én 23-án éjszaka díszítjük a karácsonyfát. Nagyon hangulatos, jókat beszélgetünk, ez egy felnőtt program, miközben arra készülünk, hogy a kisfiúnkat meglepjük. Reggelre tehát megérkezik a Jézuska, ő hozza a karácsonyfát és az ajándékokat is. A remény, a hit nagyon fontos szerintem, és amíg lehet hinni a Jézuskában, addig ezt szeretnénk is megtartani Noénál. Ezek csodás dolgok, amit hozunk otthonról, és arra törekszünk, hogy ezt átadjuk neki is. Együtt ebédelünk hármasban, ez a program fix, utána pedig minden évben valahogy máshogy alakul, kihez megyünk először. A mi családjaink jóban vannak szerencsére, tavaly például nálunk volt a nagy családi banzáj, itt gyűlt össze mindenki, aztán a következő napokon vándoroltunk családról-családra. Ez természetesen jó kis logisztika, hogy mindenki sorra kerüljön, de a lényeg, hogy együtt legyünk – mondta.
„Mást jelent már az ajándék”
A karácsonyi készülődéssel kapcsolatban elmesélte: mivel Máté napirendje elég kötött, ráadásul a januári budapesti kézilabda Európa-bajnokság extra figyelmet igényel, Rami igyekszik minél több terhet levenni férje válláról. Ugyanez persze fordítva is így van, ha év közben neki van aktívabb időszaka a munkában. Saját bevallása szerint a sütéssel hadilábon áll, de a karácsonyi ebédre mindig hatalmas adag marhahúslevest készít Máténak, nem maradhat el a liba- vagy kacsamáj terrine sem, amit kaláccsal és lilahagyma lekvárral fogyasztanak, a főétel pedig mindig változik, idén kacsamell lesz. A nagy, közös családi menüben pedig a hal dominál, halászlé és sült fogas biztosan kerül az asztalra. S bár az élsportoló férjnek küszöbön a világverseny, azért a karácsony nála is arról szól, hogy elfogyasztják a kedvenceket, persze, csak mértékkel.
– Noé januárban lesz hároméves, most van először, hogy nála is tudatosult a karácsony, először írt levelet a Mikulásnak és a Jézuskának is, anya pedig természetesen eljuttatta a család megfelelő Jézuskáinak, így mindenki tudta, mire vágyik. Amióta szülők vagyunk, tényleg látjuk, hogy mennyire a gyerekekről szól ez, mármint az ajándék, a bontogatás. Eljött az a pillanat, amikor felnőttként annak örülsz, hogy együtt vagytok, ettetek egy jót, koccintottatok egy jó pezsgővel, hogy jól feldíszítettétek a fát, és az nem is ferde, szóval teljesen mást jelent már az ajándék. Általában azt is szoktuk megbeszélni a családdal, hogy a gyerekek kapnak ajándékot, nekünk pedig elég boldogság a közös főzés, meg hogy mindenkinek ott van az asztalon kedvenc étele. Természetesen a karácsonyi készülődésből Noé sem marad ki saját készítésű kis ajándékaival a nagyszülőknek.
„Nagyon szeretem, hogy itt élünk”
A rengeteg, kemény munkával töltött stresszes hónapok után az ismert műsorvezetőnek nemcsak az ünnepre készülésről és az ünneplésről szól a december, hanem kicsit a megpihenésről is.
– Nekem maga Veszprém már a nyugalom, én nagyon szeretem, hogy itt élünk, nem csak azért, mert én is itt születtem. Tizenhét éves koromtól, mikor elkezdtem dolgozni és elköltöztem, Veszprém mindig is egy mentsvár volt számomra, ahova haza jöhetek. És bár nagyon szeretem a fővárost, de mindig egy nyugalmasabb, csendesebb lét fogad itt. Az elcsendesedés tehát már azzal elkezdődik, hogy itthon vagyunk. Szerintem ez a legfontosabb ilyenkor, hogy megálljunk. Én is sokszor beleesem abba a hibába, hogy azt mondom: „itt vagyok, itt vagyok”, de közben már a következő tennivalón jár az eszem. Az, hogy fejben, testben, lelkileg, fizikálisan ott legyél, ezen dolgozni kell, erre fókuszálni kell, ez fontos. Ilyenkor decemberben pedig ezt még inkább igyekszünk megvalósítani – vallja Lékai-Kiss Ramóna.
Kiss Nikolett