Veszprém első olimpiai érmét – ami bronz volt – a Bakony Vegyészben kézilabdázó Tóth-Harsányi nővérek (Borbála és Katalin) szerezték 1976-ban Montrealban. Ennek 45 éve. Húsz esztendőt kellett várni a következőre, amikor Kiss Balázs, a VEDAC kalapácsvetője olimpiai bajnok lett 1996-ban Atlantában. Azóta negyed évszázad telt el, és nemrég Rasovszky Kristóf sikerével teljes lett az éremkollekció, amikor a Balaton Úszó Klub Veszprém nyíltvízi úszója ezüstérmet nyert Tokióban.
– Hogyan érintette, hogy a pandémia miatt egy évet csúszott az olimpia?
– Nekem ez nem jelentett problémát, egyrészt azért, mert a bejelentés előtt már várható volt, hogy 2020 helyett 2021-ben fogják megrendezni a játékokat, másrészt én nem a pályafutásom vége felé járok, így nekem ezzel könnyebb volt megbirkózni – emlékezett az elmúlt esztendőben történtekre a 24 esztendős Rasovszky Kristóf.
– A COVID átírt mindent, így a versenynaptárt is. Mennyire zavarta a felkészülését, hogy sok tervezett verseny elmaradt?
– Furcsa volt, de edzőmmel, Szokolai Lászlóval alkalmazkodtunk a kialakult helyzethez. Tavaly lement két edzőtábor, majd jött egy hosszú kihagyás, aztán visszatértünk a medencébe, és egy-két verseny zárta az évet, amiben így jobbára az edzések domináltak. 2021-ben változott a helyzet, hiszen megrendezték az első Világkupát, majd lement a hazai rendezésű Európa-bajnokság is.
„Akklimatizálódás” Hévízen
– A kontinensviadal egy felkészülési állomás volt az olimpiára?
– Alapvetően igen, de szerettem volna úgy szerepelni, mint a 2018-as Eb-n Glasgow-ban. A felkészülésből adódóan ez meg is lehetett volna, hogy nemcsak a váltóval érek a dobogóra, de a taktikai döntések úgy jöttek össze, hogy végül ez egyik számban 4., a másokban 5. lettem, mert a versenyzés szempontjából ott fejben még nem voltam a csúcson. De jobb, hogy akkor jöttek ki ezek a hibák, és nem az olimpián. Aztán elkezdték törölgetni a versenyeket, de azt ígérték, hogy az olimpiát megtartják, mi pedig arra koncentráltunk, hogy a legjobbak lehessünk ott. Edzésekkel pótoltuk az elmaradt versenyeket, így úsztam a Balatonban, és mivel tudtuk, hogy Tokióban meleg vízben lesz az olimpia, ezért Hévízen a tóban próbáltunk „akklimatizálódni”. Ez nagyon hasznosnak bizonyult, ugyanis én jobban kedvelem a hűvösebb vizet, de a hévízi tapasztalatok után nem volt gondom a 30 fokos vízben sem.
– Hány nappal a verseny előtt utazott ki Tokióba?
– Nyolc nappal. Az eredeti tervek szerint négy nappal korábban mentünk volna Japánba, ott tartottunk volna még egy rövid edzőtábort, és három nappal később mentünk volna be az olimpiai faluba. Ez végül elmaradt, így amikor megérkeztünk, azonnal beköltöztünk a faluba.
– Gondot jelentett a hétórás időkülönbség?
– Egyáltalán nem, mert könnyen akklimatizálódom, mivel bárhol, bármikor tudok aludni, így nem volt problémám az átállással.
Nagyon nyugodt voltam
– Milyen érzésekkel készült a versenyre, mit várt saját magától?
– Nagyon nyugodt voltam, mert úgy éreztem, ennél többet nem tudtam volna megtenni annak érdekében, hogy a lehető legjobb formában legyek. Végig becsületesen dolgoztam, mert nem tudtam volna a tükörbe nézni úgy, hogyha valamit ellógok.
– A verseny alatt milyen gondolatok kavarogtak a fejében?
– Nem volt időm agyalni, végig a versennyel voltam elfoglalva. Mivel nagyon hamar szétszakadt a mezőny, nemcsak előre, hanem hátra is kellett figyelni. Arra is figyelnem kellett, nehogy elkapjon a hév és túl hamar kezdjek vezetni, és a kialakuló versenyhelyzetet a lehető legjobban tudjam megoldani.
– Mi volt az edzőjével megbeszélt taktikájának a lényege?
– Ez volt az első olyan verseny, amelyen nem beszéltünk meg előre taktikát, ugyanis Laci bácsi annyira nyugodtnak és tudatosnak látott a kiutazás előtt és kint is, hogy úgy érezte, mindent tudok és kézben tartok. Úgy érezte, tisztában vagyok mindennel. A stratégiám lényege az volt: minél több erőt spóroljak a végére, hogy képes legyek egy jó hajrára, ezért a tőlem nem megszokott módon viszonylag keveset vállaltam az élen, bár a negyedik körben felúsztam, hogy egy kicsit meghúzzam a mezőnyt.
„Megcsináltuk!”
Mit mondott Szokolai László, amikor ezüstérmesként kijött a partra?
– Annyit, hogy: „Megcsináltuk”!
– Hogy ünnepelték meg az ezüstérmet?
– Nem igazán volt rá idő, ugyanis a verseny napjának délutánján már indulnunk kellett a reptérre. Aztán itthon családi körben megtartott sütögetéssel ünnepeltünk.
– Az ezüstéremért 35 millió forintos állami jutalom jár. Eldöntötte már, hogy mire költi?
– Nem, ezzel ugyanis egyáltalán nem foglalkoztam. Ez csak az eredmény pozitív hozadéka.
– Melyek a közeljövő tervei a sport és a magánélet terén? Pihenés következik vagy folytatja a versenyzést és az egyetemi tanulmányait a Pannon Egyetemen?
– Az olimpia miatt az egyetemen csak egy tárgyat vettem fel a tavaszi félévre, így a tanulás terén nem sok dolgom volt, de azt meg is csináltam. A következő félévekben megpróbálok belehúzni a tanulásba és sok kreditet teljesíteni. Az edzések pedig folyamatosan mennek tovább, hiszen jönnek az Európa- és Világkupa-versenyek, amelyeken mindenképpen szeretnék dobogós helyeket szerezni. Igazi pihenésre csak karácsony környékén lesz időm.
– Gondolt már arra, hogy csupán három év van a következő, a 2024-es párizsi olimpiáig?
– Persze. A tokiói olimpia csúszásával nagyon sűrű lesz a következő három év. A párizsi játékokig két-két Európa- és világbajnokság lesz. Húzós időszak lesz.
– A fotókon látszik, hogy követi a divatot. Milyen tetoválás van a jobb alkarján?
– Ez egy ázsiai tájkép. Ez arra emlékeztet, hogy az elmúlt időszak nagy világversenyei Ázsiában voltak, és a következő világbajnokság is Dél-Koreában és Japánban lesz.
– Az olimpiai ötkarikát is magára varratja, vagy megvárja a következő olimpiát?
– Olimpiai ötkarika már van az oldalamon, de úgy gondolom, hogy ennek majd még lesz egy kiegészítése ebben az évben. Gondolkodom rajta, de még nem forrott ki, hogy mi lesz az pontosan.
Darcsi István