Amíg létezik a világon kávé, semmi sem lehet annyira szörnyű” – mondja Cassandra Clare, az ismert amerikai szerző, és szerintem sokszázmillióan gondoljuk azt, hogy nagy valószínűséggel igaza is van. Nem csak a kávé világnapját ünnepeltük az elmúlt napokban, hanem a Kávéházak Éjszakáját is, amely a „tradicionálisan erős” hazai kávéházi kultúrát volt hivatott megjeleníteni.
Sétálok a belvárosban, csodás őszi hétvége. Az utcák tele, a pékségek, kávézók kirakatán plakátok hirdetik a kávés kulturprogramot, nem egy helyen pedig a „megtelt” tábla bizonyítja: vagy a kávét szeretjük nagyon, vagy a koncerteket, verseket, jobb esetben persze mindkettőt.
Újhullámos kévézók
Igyál egy cortadót – bíztat egy kávéfanatikus törzsvendég a város kultikus, a hivatalos definíció szerint „újhullámos” kávézójában, a Tizen1-ben. Beszélgetünk, hogy én az a capuccinós típus vagyok, napi max két kávéval, ő viszont tizenkettőig nem is számolja, úgyhogy azon már nem is csodálkozom, amikor azt mondja: neki már a pulzusát sem viszi fel. No, de maradjunk néhány mondat erejéig a definíciónál: mitől újhullámos egy újhullámos kávézó?
Egy-két évtizeddel ezelőtt a kávé simán csak egy kávé volt, most pedig már gyakorlatilag egy filozófia, művészet, az elkészítése mögött pedig külön tudomány áll. Savasság, pörkölés, víznyomás, páratartalom, szemcsenagyság, ízjegyek, a termőterület specifikusságainak előtérbe hozása – egy magára valamit adó kávéház ezeket mind megmutatja a nedűjében.
Ahogy Szabó Krisztián üzemeltető, barista elmondta: az utóbbi időszakban egyre nagyobb igény van a jó kávéra, ez ott is látszik, hogy egyre több étterem vesz mind jobb minőségű alapanyagot, nemcsak ezek az úgynevezett újhullámos kávézók. Hiszen forgalomkiesést jelent, ha az ember beül ebédelni, de utána átmegy egy kávézóba kávézni. Veszprémben öt éve vannak jelen, a koncepció pedig a többszörös bajnok barista öccsé, Koncz Márké. Krisztián szerint egész sokan rászoktak erre a fajta kávézásra, és nyilván extremitás, de van olyan vendégük, aki elmegy nyaralni egy hétre, és addig inkább nem iszik kávét.
Tisztán, cukorral?
Miközben beszélgetünk, érkezik egy chai latte és egy espresso rendelés. Attila és Andi Fehérvárról jöttek Veszprémbe, és célirányosan itt isszák a kávéjukat.
– Én nagyon szeretem a kávé ízét, nem is teszek bele semmit, csak simán eszpresszót iszom. Számomra ez egy extra dolog, evés után kell, hogy megkávézzak nyugodtan – meséli Attila, aki amellett, hogy kávéimádó, háromnál több feketét nem iszik. Reggel kezdi a barátnője által készített kapszulással, aztán kicsivel később a saját maga által főzött klasszik „kotyogóssal”, ebéd után pedig jöhet a harmadik. Az íze és az ébrentartás miatt is fogyasztja, bár saját bevallása szerint valószínűleg már immunis rá. A fő motiváció egyébként is csak az: szereti a kávét.
Barátnőjével, Andival a chai latte mellett próbáljuk eldönteni, hogy ez most inkább kávé vagy tea, minden esetre Andi a sok tej és az erőteljes édesítés híve, legtöbbször melange-ot kér, amiben a jó sok tej mellett méz is van.
– Én egy, maximum két kávét iszom egy nap, és mindig nagyon szeretem, ha más készíti el nekem, ez így teljesen más érzés – fogalmazott.
Ha már a sok tej és a méz szóba került, Krisztiántól megtudom, átlagosan két-három kávét iszunk, és a legtöbb náluk a capuccinóból fogy. Sokan vannak, akik elkezdik a legnagyobb tejeskávéval, aztán capuccinóra váltanak, majd beiktatódik egy még kevesebb tejjel készült cortado, míg végül már presszót isznak tej és cukor nélkül. Ha már cukor, akkor a tartó tetején frappáns definíció világosít fel, miért ne: „cukor használatával bizonyos kávék esetében a kellemetlen ízhatás tompítható, így az ital élvezeti értéke fokozható. Itt nem ilyen kávékat készítünk…”
Az ott töltött röpke félóra alatt egyébként hamar kiderült, a kávékészítés ma már tényleg komplett tudomány, és a klasszikus olasz vonalon túl érdemes kísérletezgetni másfajta kávékkal is. Én pedig megtapasztalom, ha jó a kávé, akkor a cortado is tökéletes (ez a fajta kávé a capuccino kistestvére, szinte ugyanaz, csak még kevesebb tejjel – a szerk.).
Utcazene-fíling
Please please me, oh yeah, like I please you – hallatszik innen néhány méterre az ismert Beatles nóta. Az Incognito előtti udvaron tényleg Utcazene-fíling, a Czutorok! adnak családi koncertet. Czutor Zoltán, a Belmondo frontembere mellé veszprémi felesége, Czutor-Kilián Zsanett és kilenc éves kisfiuk, Simi is beszállt. Utóbbinak tavaly karácsonyra a Jézuska hozta a basszusgitárt, és egy Beatles dal volt az első, amit megtanult. Nem mellesleg és nem kérdés: a kiskölyöknek színpadon a helye. Körülöttük az emberek táncolnak, beszélgetnek, kávéznak nyugalomban az utolsó szeptemberi hétvégén, tisztára olyan pillanatok, ahol jó lenne egy kicsit megállítani az időt.
A kávéházaknak és magának a rendezvénynek is éppen ez a missziója. Ahogy Serfőző Krisztina főszervező fogalmazott: „A kultúra kohéziós erejének megmutatása mellett célunk, hogy rávilágítsunk arra, hogy a közösségben való élet boldogabbá tesz, a barátok között eltöltött minőségi idő, akár egy csésze kávé mellett a legértékesebb lehet az életünkben. Mindemellett szeretnénk megmutatni, hogy a kultúra közelsége, szeretete sosem hagyja, hogy magányosnak érezzük magunkat.”
A rendezvény ideje alatt egyébként több séta is indult a városban, mely vagy az egykori és mai kávéházakat vette lajstromba, de többek között a Fricskában volt József Attila est, a Kunsztban Karinthy kabaré, a Kávé és Teaház az Íródeákhoz Pilinszky-udvarrá alakult, a klasszik olasz kávét kedvelők a Fügében a Kodachrome-ot hallgathatták meg, a Mákmoiselle-ben pedig jazz járt a croissant és a szintén olaszos kávé mellé.
Kiss Nikolett