A kabócások – elmondásuk szerint – nem férnek a bőrükbe, pandémia idején is folyamatosan keresik a találkozási lehetőséget a közönséggel. A bábszínház egy összművészeti ágazat, sokféle hatás éri a közönséget: tánc, szobrászat – mert a bábot sokszor szobrászok formálják –, képzőművészet, festészet, zene. Ez csak élőben élvezhető igazán.
Soós Andrea – Idén 20 éves a Kabóca Bábszínház, ismert okokból azonban az ünnepi programok zömét a következő évre kell halasztania a társulatnak. Mégis hogyan találkozhatunk velük most, amikor zárva van az intézmény és milyen terveik vannak? Szőke Kavinszki András igazgatóval beszélgetünk a részletekről.
– Hogyan alakította át a vírus az életüket, hol találhatják meg a családok önöket most, hogy személyesen nem találkozhatunk?
– A bábszínház varázsa éppen abban áll, hogy élő műfaj. A többi művészeti ághoz képest pedig különlegesek vagyunk abban, hogy a gyerekeknek játszunk. Másfelől pedig a bábszínház maximálisan vizuális műfaj, ráadásul a kapcsolat nem közvetlenül alakul ki a néző és a színész között, hanem adott egy báb, ami közvetít: ez egy egyedi, megismételhetetlen karakter, aminek egyetlenegy kifejezése van, az, amit a tervező megálmodott és arcán vagy alakján megörökített, ez az egy kifejeződés hivatott – persze a színész segítségével – tükrözni minden lelkiállapotot. Ebben áll a nehézsége is, amit nem lehet szavakkal leírni. Létezik rádiószínház, rádiókabaré, a rádiós bábszínház elképzelhetetlen. Ez a közvetítő, a báb, persze egy ajándék, ez vonzza a gyerekeket és ez teszi varázslattá az egész műfajt. A bábszínház mindemellett egy összművészeti ágazat, sokféle hatás éri a közönséget: tánc, szobrászat – mert a bábot sokszor szobrászok formálják –, képzőművészet, festészet, zene. Ez csak élőben élvezhető igazán.
Mégis mit tudunk ebben a helyzetben csinálni? Minimalizálni a személyes kontaktus hiányából adódó veszteséget és valahogyan élő kapcsolatot teremteni. Nem férünk a bőrünkbe, folyamatosan keressük a lehetőséget a találkozásra. Itt az Agórában, a székhelyünkön hatalmas ablakfelületek vannak, amelyek elé hangszórókat helyezünk ki, ha szétmegy a függöny, bemutatunk egy rövid bábetűdöt a gyermekeknek. Négy ilyen kirakatbábszínházat tervezünk, négy minielőadással és a gyerekek útban az óvodába vagy hazafelé megállnak majd kis időre és megcsodálhatják a kis előadást, ami ezáltal élő tud lenni.
Új utakat keresnek
– Virtuális lesz az évfordulóra tervezett kiállítás és ezen kívül is megjelennek az online térben, mi mindennel?
– Sok mindennel készültünk az évfordulóra, de egyelőre minden személyes kontaktuson alapuló tervet félre kellett tennünk és új utakat keresni. Itt az Agórában létrehozunk egy tárlatot a Kabóca 20 évéből: a még fellelhető darabjainkat állítjuk ki, díszletestől, bábostól, majd felvesszük több kamerával és létrehozunk egy térben mozgó virtuális kiállítást, amit aztán elérhetővé tesszük a világhálón. Nem az, amiről álmodtunk, de mégis érzékelhető, hogy mi minden zajlott a színpadon az elmúlt 20 évben. Egy kiadvánnyal is készülünk, amiben benne lesznek a legfontosabb mérföldkövek a bábszínház életéből.
Az online térre visszatérve, mi is most fedezzük fel annak lehetőségeit. Megpróbálunk értelmes dolgokat létrehozni, hogy ne csak a látszat kedvéért legyünk ott, ez is egy alkotási folyamat, csak hát nem vagyunk szakképzett filmesek, menet közben sajátítjuk el a fogásokat. A nagy nyomorúságunkban arra vagyunk kényszerülve, hogy folyamatosan ötleteljünk, szerencsére kellően rugalmasak és nyitottak vagyunk az új megoldásokra és ennek végül is meglesz a haszna.
– Mi a helyzet a színpadi produkciókkal?
– Hamarosan elkezdjük próbálni a Gréta című előadást, ami egy bábszínházi átirat, Andrea Gregusovának, egy szlovák írónőnek a darabjából. A központi téma a zöld bolygó, pontosabban a szennyezett óceán, amit egy bálna szemszögéből tár fel számunkra a történet. A produkció bábjai és díszletei már készülnek a műhelyben. Márciustól indulnak a próbák, a bemutató április 18-án lesz. Hogy mikor lesz lehetőség közönség előtt bemutatni, nem tudjuk, de mi készen állunk. Sok darabunk vár a nyitásra. Tavasz óta gyűlnek az előadásaink: Mocorgó babaelőadás, a Kuszakeszi történet, a Badu mama gyermekei című afrikai mese, ami egy animációs filmből készült. Utóbbit is épphogy bemutattuk, játszani már nem volt lehetőség. Hasonlóképpen a Csillaglépő Csodaszarvas, a Rómeó és Júlia, A négylábú kastély meséi, utóbbi Kovács Gáborján volt Kabóca-igazgató tollából. Alig várjuk, hogy találkozzunk a közönséggel. A bábszínház mindig feltalálja magát, hajánál fogva húzza ki magát a bajból. Mindent megteszünk, hogy sikerrel átvészeljük ezt az időszakot és jelt adjunk magunkról.
– Azt is csiripelik a madarak, hogy saját, önálló játszóhelyük lesz a közeljövőben…
– Ha minden a tervek szerint halad, akkor a bábszínház új térbe költözhet már a télen. Saját játszóhelyünk lehet, ahol méltóképpen zárhatjuk az évet, méghozzá a Hamupipőkével. Felkerülhet a pont az i-re, de a 20 év ünneplése áthúzódhat a következő évre is, hogy a nézők semmiről se maradjanak le.
Kitartóak és nyitottak
– Addig mivel tudják kitölteni a járvány miatt keletkezett űrt?
– A holtidőben fejlesztettük magunkat. Például Sarkadi Bence világhírű marionettkészítő és marionettművész tartott nekünk workshopot. Somogyi Tamás színész-rendező a báb és a színész kapcsolatáról tartott egy egyhetes tréninget. Boráros Szilárd Blattner-díjas alkotótól, Magyarország egyik legfoglalkoztatottabb báb- és díszlettervezőjétől a rendezéskoncepcióról tanultunk, arról, hogy hogyan áll össze egy előadás a díszlettervtől a premierig. Ezek mind izgalmasak voltak, építkezni tudunk belőlük.
– Idén lesz Kabóciádé?
– Nyárra tervezzük, de a tavalyi évből tanulva július legvégére időzítjük, a Kolostorok és kertekben. Ha megcsúszik, akkor pedig, mint legutóbb, a programok javát átmentjük az őszi Mesefesztiválra. Mindenre készülünk B-tervvel, kialakult egyfajta immunitás, ha nem is a betegséggel szemben, hanem a munkánkkal, az általunk képviselt művészet túlélésének mikéntjével kapcsolatban. Ez arra sarkall, hogy ne adjuk fel, legyünk kitartóak és nyitottak minden irányában.
– Az Európa Kulturális Fővárosa programban is számítanak a Kabóca Bábszínházra…
– Az EKF tulajdonképpen most kezd szárnyra kapni, és kifejezetten örömteli, hogy sok veszprémi intézmény jelölt bennünket lehetséges partnernek. A múzeum, a könyvtár, a levéltár, az állatkert, az Agóra már jelezte, hogy lehetnek közös programjaink, közösen gondolkodunk ezek megvalósításán. Itt a Haszkovón is több olyan programban veszünk részt, ami nagyon izgalmas és érdekes.
Fontos megemlíteni, hogy a bábszínháznak jelenleg 23 aktív pályázata van. A szokásos évi átlag 5–6 pályázathoz képest ez jelentős növekedés. Köszönhető ez annak, hogy az Emmi kiterjesztette a pályázatait, illetve az átalakított TAO-rendszer is javunkra válik, de NKA- és Erasmus-pályázataink is folyamatban vannak. Nemkülönben a helyi vonatkozású pályázatok, mint amilyen a HACS, amelynek célja a helyi identitás és kohézió megerősítése. Négy ehhez kapcsolódó projektben vagyunk érdekeltek.
– Hogyan jelzi a közönség, hogy várják az önökkel való találkozást, számontartják a bábszínházat?
– A Youtube-on, a Facebookon folyamatosan jelez a törzsközönség, de őszintén szólva megcsappant az érdeklődők száma, az emberek befelé fordultak. Másfelől pedig, mivel mindenki a közösségi médiában tolong, nehéz kitűnni.
Nagyon nagy a felelősségük
– Korábban szóba került az átirat a Gréta apropóján. Egészen másképp kell nekiállni egy darabnak, ha bábszínpadra készül? Mire kell figyelni?
– Ott kezdődik, hogy leépült a paraván. Húsz éve még az volt az alap: paraván és kesztyűsbáb. Mára sok minden átalakult, a paraván eltűnésével előtérbe kerültek a bábszínészek maguk és változatosabbak lettek a bábtechnikák. Magyarországon főleg a bunraku terjedt el, amely egy asztali báb és az teszi különlegessé többek között, hogy ketten-hárman mozgatják. Az átirat szempontjait ezek a technikák nagyban befolyásolják. Minden technika másra képes, mindegyiknek más a fókusza, más a lehetősége. A wayangnak a lírai műfaj kedvez, ami meghatározza a darabválasztást is. A kesztyűsbábhoz a pergőbb, humoros, lüktető, dinamikus történet illik vagy ott az árnyjáték, ami sok lehetőséget rejt magában, lehet ezt még fokozni, de mindegyik más-más hozzáállást igényel. Ha egy darabot bábszínpadra írunk, tudnunk kell, milyen technikával fogjuk megvalósítani az előadást. Ennél is meghatározóbb elem, hogy gyerekeknek játszunk. Kerüljük a didaktikus előadásmódot, ugyanakkor örökérvényű igazságokat igyekszünk közvetíteni, amely során felmutatjuk a helyes út választásának lehetőségét. Ha nem is ér mindig boldog véget egy mese, valamilyen megoldást ajánlanunk kell az általunk felvetett problémára. Nem lehet csak úgy otthagyni a 3–6 éves gyereket egy megoldatlan helyzettel, amivel nem tud mit kezdeni. Ha nincs lehetősége átbeszélni a szüleivel, márpedig sokszor nincs, mert társaival érkezik hozzánk csoportosan és nem biztos, hogy óvodai, iskolai foglalkozások során feldolgozzák a témát, akkor az előadásnak kell tudnia ezt lezárni. A régi mesék jól bevált forgatókönyve: három megpróbáltatás, király–királylány és a végén mindig a jó győz, mindig az igazság kerekedik felül. A három megpróbáltatáson kötelezően át kell esnie minden klasszikus magyar népmese főhősének, ahogy a gyereknek is rengeteg kihívással kell szembenéznie az életben és meg kell küzdeni megannyi nehézséggel, de a reményt nem szabad elvenni tőle, hogy bármilyen nehéz és kalandos is, a végén győztesen fog kikerülni belőle. Ennek felmutatása nagyon fontos. A mesehősökkel pedig a gyerek nagyon szívesen azonosul. Ráadásul az első és legmeghatározóbb közvetlen művészeti élményét a gyermek a bábszínházban szerzi, ez a műfaj neki szól, érzi, hogy neki találták ki, az ő nyelvén szól hozzá és róla, mi pedig mindent megteszünk, hogy ez így is legyen. Amit itt tapasztal, itt szív magába, azt viszi tovább és fogja keresni a továbbiakban is, ezért van nekünk nagyon nagy felelősségünk abban, amit és ahogyan csinálunk.
– A paraván eltűnt. Mi minden változott még a Kabóca 20 éve alatt a bábművészetben?
– A műfaj hazánkban fiatalnak mondható, hiszen 30 éve kezdett el intézményesülni, addig csak a Budapest Bábszínház létezett hivatásos bábszínházként. Tehát történt egyfajta öntudatra ébredés, hogy ez egy érvényes, önálló műfaj, nem kell kisebbrendűségi érzése legyen semmilyen más műfajjal szemben. A bábszínház nem kevesebb, mint a színház vagy a képzőművészet, teljes jogú önálló műfaj. Az más kérdés, hogy mikortól létezik bábszínészi felsőfokú képzés. Az amatőr mozgalmak megalakultak, dolgoztak és sikerre vitték a történetet, az ő áldozatos munkájuk kulcsfontosságú volt a Kabóca Bábszínház életében is. Felkutatták az erőforrásokat, kiszolgálták a városi igényeket, az önkormányzat pedig felismerte, hogy ezt támogatni érdemes, és intézményi rangra emelte. A műfaj pedig határtalan, szinte nullaéves kortól, amikortól kezdve a kicsi elkezd érdeklődni a színek, formák iránt, mi már üzenni tudunk neki.
A másik pólus a felnőtt közönség, hiszen jó esetben soha nem hal ki az emberből a játékosság. A két végletből adódóan alakul ki a megannyi látásmód, alkotók sokszínűsége, technika változatossága, stílusok találkozása, ami széles skálán teszi lehetővé a bábszínházi műfaj érvényesülését minden korosztály számára.
A paraván eltűnésével pedig előtérbe került a színész, ami egy pluszkihívás. Amíg a nagyszínpadon nem szorul magyarázatra, hogy mit keres a színész a színpadon, addig a bábszínész esetében ez fontos tényező. Hiszen a néző a bábra kíváncsi. Mit tudok még hozzáadni mint színész a bábhoz? Kitakarom-e a bábot? Hogy tudom elérni, hogy a gyerek a nálam tízszer kisebb bábra fókuszáljon? Úgy érzem, a jelenkor bábszínházának ennek a kérdésnek a megválaszolása jelenti a legnagyobb kihívást: miért van a színész a színpadon, miért ő beszél és nem a báb? Ha a dramaturgia ezt megoldja, ha mindez megalapozottan, természetes módon beágyazódik a történetbe és megfelelően adagolva kerül elénk, akkor sikerülhet a bábot fókuszba állítani, ha nem, akkor fennáll a veszélye annak, hogy hamissá válunk. Számomra ezen áll vagy bukik a hiteles, érvényes bábszínház. Megtalálni a megfelelő arányokat, hogy színész és báb megbonthatatlan egységet alkosson a színpadon.