Ahhoz képest, hogy néhány hete még a fényt keresték az alagút végén, nemcsak kulcsembereivel hosszabbított a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém, hanem korábbi válogatottakkal erősítette meg a játékoskeretét. A klubvezetők a tavaszinál jóval erősebb garnitúrát hoztak össze, ám sok munka kell ahhoz, hogy elérjék a céljaikat. A nemsokára szlovák trénerrel dolgozó kosárlabdázók nem ígérgetnek, igaz, a szurkolóik így is nagy reményekkel várják a pontvadászat kezdetét.
Városunk férfi kosárlabdaköre hiába küzdött az NB I/B előző kiírásában, „csupán” hetedik lett, más kérdés, hogy az elöljáróik ezzel a szerepléssel is elégedettek voltak. Ez arra vezethető vissza, hogy a pandémia miatt minden – de főként pénzügyi – szempontból nehéz szezont zártak, és ebben a helyzetben a támogatásaik is átalakultak. Az évzárójukon Naményi Miklós, a klubot működtető gazdasági társaság ügyvezetője bevallotta: ahogy mások, ők sincsenek könnyű stádiumban, a koronavírus-járvány nagyban akadályozta a munkájukat. Mivel a mindennapjaikból szerették volna kiiktatni a bizonytalanságot, az amerikai futball mintájára egy közösségi finanszírozású egyesület kialakítására tettek kísérletet. Egyelőre nincs információnk arról, hogy ez irányú terveik miként haladnak, illetve mit lehet tudni arról a mifelénk költöző vállalatról, amely csapatokat tömörít (kérdéseinkkel persze kerestük az ügyvezetőt is, aki még kis türelmet kért tőlünk), ám ami a lényeg, nemhogy életben tartani sikerült az egyletet, éppenséggel emelkedő pályára is állították.
– Azért az állapotunk annyira nem volt vészes, mint ahogy itt-ott olvastam, nyilván Naményi Miklósnak kellett nehéz döntéseket hozni, de mert erőn felül teljesített: kiegyenesedhettünk – mondta Csorvási Levente sportigazgató. – Így, ha némi késéssel is, elkezdhettük összerakni a következő évad együttesét. Immáron tisztán látni, hogy stabilizálódva merre tartunk, szerintem kezd derűs lenni a jövőkép.
Jó az irány
Ám lássuk csak, mi történt a közelmúltban az egyetemisták háza táján! Először is egy évvel „megtoldották” a vezéregyéniségeik – Szabó Péter, Madár András és Nebojsa Djukics – szerződését. A 32 éves Szabó (183 centi, 82 kiló) három éve érkezett a bakonyi megyeszékhelyre, az irányító csapatkapitány a legutóbbi idényben majdnem 17 pontot és 25-ös teljesítményindexet átlagolt mérkőzésenként. A nála két évvel fiatalabb Madár (193 centi, 87 kiló) vele együtt érkezett hozzánk, a hátvéd az előző szezonban több mint 23 pontra és 26-os értékmutatóra volt jó találkozóként. A 33 éves szerb, de magyar útlevéllel is rendelkező center (206 centi, 125 kiló) közel 19 pontot és 27-es VAL-index átlagot produkált a 2020/2021-es bajnokságban játszott fellépésein.
– A rutinos trió megtartása nagy fegyvertény, hiszen egyrészt a posztjukon az osztály legjobbjai közé tartoznak, másrészt, ha perspektívát láttak a terveinkben, akkor az azt jelzi, hogy jó az irány – folytatta a sportigazgató. – Mielőtt rátérnénk az új szerzeményeinkre, szeretném megjegyezni, hogy most a korábbihoz hasonló költségvetésből dolgozunk, tehát „nem szakadt ránk egyetlen bank sem”. Az ügyvezető nem is engedné, hogy elrugaszkodjunk a valóságtól.
Ezzel együtt nyáron egy nagyon erős keretet sikerült összerakniuk. Először a 40 éves Horváth Ákos (192 centi, 95 kiló) érkezett, aki az egyes, kettes és hármas poszton is használható. A 90-szeres válogatottnak ez lesz a 23. idénye és már 2004-ben meghívták a nemzeti gárdánkba. Tizenegy éve az év férfi kosárlabdázója lett hazánkban. Korábban megfordult a Budapesti Honvédnál, a MAFC-ban, Sopronban, Székesfehérvárott, Pakson, Szolnokon (velük két bajnoki és két kupaaranyat nyert), Szegeden, Jászberényben, a Vasasban, illetve kétszer Kecskeméten és Zalaegerszegen. A hoyások hozzá hasonlóan egyéves kontraktust kötöttek a 65-szörös válogatott Tóth Norberttel (203 centi, 103 kiló). A 34 éves bedobó pécsi színekben mutatkozott be az élvonalban, majd Székesfehérvárott, Körmenden és Szombathelyen bizonyított. A Mecsekalján és a Rába partján MK-győztes, a vasi megyeszékhelyen pedig bajnok lett. Múlt héten a 21 éves Dancsecs András (188 centi, 72 kiló) is csatlakozott a kerethez. A korosztályos válogatott a szombathelyiekkel bajnoki arany- és ezüstérmes, valamint MK-első és második lett, s az Egyesült Államokban is pattogtatott.
Nem levezetni jönnek
– Ákossal már régóta beszélgettünk egy közös kalandról, ám azzal kapcsolatban hol neki, hol nekünk nem jött össze valami. Most szerencsére minden jól alakult, vele, a hazai kosárlabdázás emblematikus alakjával a másodosztály egyik legjobb tripladobó alakulata lehetünk. Norbert egy képzett és agilis magasember, aki a támadást és a védekezést is jól olvassa. Meglepődtem, mikor felvetődött az esetleges itteni szerepvállalása, de mert nekünk ilyen típusú spílerre volt szükségünk, már egy hajóban evezünk. Mindenkit megnyugtatok: válogatott-társával nem levezetni jönnek Veszprémbe.
Baksa Szabolcs távozása után a vezetőedzői pozíció is megüresedett. Mint megtudtuk: a 34 éves szlovák Blaho Martin lesz a mieink új szakvezetője, a szerződésről már csak az aláírása hiányzik, minden részletben sikerült vele megegyezni.
– Fél tucat szakember neve vetődött fel az edzőkeresés során, ám mások is megerősítettek abban, hogy a remek képességű képző-edzővel jól járunk majd. Korábban a cseh élvonalban dolgozott másodedzőként, míg most hazája U16-os válogatottja mellett tevékenykedik, ezért érkezik hozzánk csak augusztus 22-én. A közösség persze már elkezdte a közös munkát, erőnléti és koordinációs gyakorlatokat végez Starhon Katalin irányításával. A fizikai feladatok elvégzése után persze majd a labdának is szerep jut. A felkészült tréner nagy kihívásnak tartja a veszprémi munkát, hiszem, hogy jó és egységes csapatot gyúr össze nálunk, amely az eredményeket illetően bármire képes lehet. Nincs konkrét elvárás a kerettel szemben, lévén, legalább hat-hét kitűnő képességű rivális vár ránk a másodosztályban.
Kemény és harcos gárda
Azért a Szabó–Madár–Horváth–Tóth–Djukics összetételű kezdőötösnek jó esélye van arra, hogy az NB I/B piros-csoportjából a felsőházi rájátszásba – vagy épp a négy közé – jusson, ahol minden lehetséges. A szimpatizánsaik már az előszezonban nagy elvárást támasztanak Djukicsékkal szemben, akik állnak a kihívások elé. Az egyetemisták persze nem ígérgetnek, legfeljebb annyit, hogy kemény és harcos gárdát mutatnának a pályán, amely a végsőkig küzd. Azon lesznek, hogy egy eredményes és mindenkire veszélyes csapatuk legyen, a kereten belül egyensúly alakuljon ki a fiatalok és a rutinos kosarasok között – a társaság egy hullámhosszra kerüljön. Csoportelsőségről, feljutásról és az élvonalról nem gondolkodnak, de ne legyen kétségünk afelől, hogy ha összeérnek, versenyben lesznek a minél jobb pozícióért.
Király Ferenc