Augusztus 16-án tartjuk a hontalan állatok világnapját. Ezen a napon az állatvédők a kóbor, kidobott háziállatokra, valamint a kutyák, macskák túlnépesedésére hívják fel a figyelmet. Mi vár a hontalan állatokra, akik mind az emberi gondatlanság miatt kerültek erre a sorsra? Mi a helyzet Veszprémben és környékén? És mi a megoldás? Erről kérdeztük Pintér Krisztiánt, a város ebrendészeti (gyepmesteri) teendőit is ellátó Ultimátum Állatvédelmi Alapítvány elnökét.
– Mi a helyzet a számok tükrében?
– Először is fontos, hogy a gerinces állat indokolatlan elhagyása bűncselekmény. Ennek ellenére több százezer kóbor eb és mintegy másfél millió gazdátlan macska él hazánkban. 12 000 kutya található a civil szervezeteknél és körülbelül 21 000 a sintértelepeken.
– A sintérek ugyanazt a funkciót töltik be, mint önök, akik térségünkben az ebrendészeti feladatokat ellátják?
– Amióta Ovádi Péter személyében létezik állatvédelmi miniszteri biztos, fontos változás indult el, aminek sajnos még csak az elején járunk, de legalább végre elkezdődött valami, ám az ország nagy részén még mindig él a sintérrendszer. Mi Veszprémben és néhány térségbeli településen januárban vettük át az ebrendészeti feladatokat, ezzel pedig megszűnt a sintéri intézmény. A sintér minden befogott állatért, illetve minden megsemmisített állatért fejpénzt kap. Tehát az az érdeke, hogy minél több kóbor állat legyen. Mi, állatvédők átalánydíjban dolgozunk, szeretjük az állatokat, nemcsak begyűjtjük őket, hanem, ami a legfontosabb, szemléletet formálunk: rábeszéljük az ivartalanításra a gazdákat, felhívjuk a figyelmet a kerítés fontosságára stb. Begyűjtés után pedig gyógyíttatjuk, rehabilitáljuk, örökbe adjuk a négylábúakat. Nálunk nincs altatás, senkit nem ölünk meg.
– A sintérrendszerben ezzel szemben rendszeresek az altatások?
– Hetente akár több száz kutyát is megsemmisítenek ma Magyarországon a sintérek. Egyébként az is gyakori eset, hogy a sintér befog egy állatot, felveszi érte a fejpénzt, a következő olyan faluban, amivel szerződése van, elengedi a szerencsétlent, majd ott is befogja, megint felveszi érte a jussát. A kutya meg közben találkozik tüzelő szukákkal és csak nő és nő a kóbor állomány.
Merni kell konfrontálódni
– Milyen struktúrát alakítottak ki a munkához?
– Kidolgoztunk egy táblázatot. A településeket zöld, sárga vagy piros zónába soroltuk, aszerint, hogy mekkora ott a probléma, hogy az elmúlt időszakban mennyi állatot kellett menteni. Ha viszonylag rendben van a helyzet, akkor zöld zónás besorolást kap a hely, a piros pedig a pokol.
Csak olyan önkormányzattal kötünk szerződést, akik mögénk állnak, bele mernek állni a problémába. Akik az állatkínzókkal, hanyag tartókkal készek konfrontálódni: közigazgatási eljárást indítani, rendőrséget bevonva szankcionálni. Például azokat, akik nem jelölik meg egyedi azonosítóval az állataikat. Ha meglépik a hatóságok is, amit kell, mi garantáltan rendbe rakjuk a települést.
– Hogyan zajlik a gyakorlatban a munkájuk?
– Célunk a zöldzónásítás: a kutyák láncról levétele, ivartalanítása, minél kevesebb kutyatámadás legyen és egymással se verekedjenek össze a kutyák. Elbeszélgetünk minden egyes gazdával, próbáljuk elmozdítani őket egy 21. századi szemlélet felé. Első alkalommal csak figyelmeztetünk: nézze, mi most nagyon rendesek vagyunk, ha többet nem lesz ilyen és ha megcsináltatja a villanypásztort, nem jelentjük be, hogy elkóborolt az állata. Nem a büntetés a cél, hanem, hogy ne menjen ki a kutya. Hiszen, ha 450 ezerre megbüntetik gondatlan gazdát, mert elkóborolt a kutyája, az az eb lehet, hogy másnapra már nem él. De ha ígérete ellenére sem javította meg az illető a kerítést, akkor az állat jön velünk az ebrendészeti telepre, akkor már föl is jelentem a gazdát, a jegyzőséget pedig kérjük az állat lefoglalására és a büntetés kiszabására.
– 2013 óta kötelező egyedi azonosítóval, vagyis chippel megjelölni a házállatokat. Betartja ezt a lakosság?
– A többség sajnos nem. Városokban jellemzően igen, falvakban kevésbé, külterületen, tanyákon szinte sehol. Ennek elmulasztásáért büntetés jár, tehát mi jelentjük az ilyen eseteket. Külföldön a chippelés elmulasztásáért eltiltás jár az állattartástól.
– Veszprémen kívül mely települések tartoznak még az alapítvány felügyelete alá?
– Ebrendészetileg: Veszprém (Kádártával, Gyulafirátóttal, Eplénnyel együtt), ezenkívül Balatonalmádi, Szentgál, Dudar, Litér és Királyszentistván. Ajkán is elhivatott állatvédő látja el ezt a feladatot, Devecser térségében szintén. Folyamatban van az elhelyezési lehetőségek bővítése, amint ez megvalósul, újabb települések csatlakoznak majd. De rengeteg a tennivaló, ám országos szinten még rosszabb a helyzet, ahogy a már említett számok is mutatják.
Az ivartalanítás a kulcs
– Mi jelenthet átfogó megoldást?
– Az ivartalanítási kötelezettség kidolgozására van szükség, hogy ne legyen ingyen kutya. Hiszen ennek hiányában rengeteg egyed születik, ezért aztán nincs értéke az állatnak. Mi, állatvédők belehalunk a feladatokba, a sintérek meg pusztítanak. Viszont, ha nehezebb lenne új kutyához jutni, megnőne a meglévők értéke, gyógyíttatnák, jobban gondoznák őket a gazdák. Akinek meg nincs rá anyagi kerete, nem tartana kutyát. És persze ne legyen érdeke a sintérnek, hogy minél több kutya legyen közterületen.
– Mennyi idő alatt oldódna meg a probléma egy átalakított rendszerben?
– Mi négy és fél év alatt 1500 állatot mentettünk, akkor még telephely híján családi házaknál elhelyezve az ebeket. Ezzel több tízezer egyedszületést akadályoztuk meg. Úgy gondolom, öt év alatt rendbe lehetne tenni a helyzetet. A szándék most már szerencsére megvan. A miniszteri biztos irányításával a jogi háttér megteremtése zajlik jelenleg. Hiszen muszáj fokozatosan haladni. Ha például holnaptól ivartalanítási kötelezettséget vezetnének be, tengernyi állatot eresztenének szélnek a gazdáik, kezelhetetlenné válna a dolog.
Másfél millió kóbor macska
– Mit tehetünk mi, állatszerető emberek a változásért?
– Azt kérem az állatbarátoktól, hogy akit csak tudnak, beszéljenek rá az ivartalanításra, ha nincs pénz, szóljanak a civil szervezeteknek, előteremtik. Mert még mindig könnyebb erre előteremteni a pénzt, mint esetleg nyolc betegen leadott kölyök sorsát megoldani.
– A macskákról nem is beszéltünk.
– Legyen elég annyi, hogy a másfél milliós kóbormacska-állomány is mutatja, hogy esetükben még a kutyákénál is ezerszer borzalmasabb a helyzet. Volt olyan nap, hogy 80 kölyökmacskát mentettek hazánkban az állatvédők, a macskanáthától pedig már sajnos mind megvakult. Pedig ez normál körülmények között egy egyszerűen gyógyítható betegség.
– Kitartást kívánok az emberfeletti erőfeszítéseikhez.
– Köszönöm szépen, szükség lesz rá, de mi erre tettük fel az életünket.
Soós Andrea