Nincs még egy olyan verselő közösség, mint a Gizella-díjas TIT Váci Mihály Irodalmi Színpad, amely több mint 60 éve működik. Az online világ új utakat is mutatott számukra, miközben természetesen a közönséggel való élő kapcsolódás a legfontosabb. A vers pedig az éltető közeg, anyák napján is.
Sz. Csordás Éva 51 éve tagja, több mint két évtizede pedig művészeti vezetője az irodalmi színpadnak. Nem túlzás azt állítani, hogy szülői szerepben, szinte édesanyaként támogatja a csapatot. Nem véletlenül szólították egy időben az idejáró fiatalok Nyuszi mamának. Anyák napjához közeledve kutatjuk kicsit a versirodalom és az ünnep kapcsolatát.
– Melyik az az anyák napi költemény, ami először felbukkan a gondolataiban?
– Édesanyám,
virágosat álmodtam,
napraforgó
virág voltam álmomban,
Édesanyám,
te meg fényes nap voltál,
napkeltétől
napnyugtáig ragyogtál.
Ágh István verse a kedvenc néhány sorom a témában. Úgy érzem, ebben benne van a mindenség, amelynek az anya áll a középpontjában, és ebből a középpontból indul ki minden.
– Bár igen sok gyönyörű anyák napi költeményt találunk a versirodalomban, talán a legmeghatározóbb élményeink e téren mégis a gyermekeknek szóló mondókák, köszöntő költemények.
– Három lányom és hét unokám van, nem csoda, hogy mindig óriási örömöm volt az anyák napi köszöntésben. Akkor is, amikor annak idején én álltam oda orgonacsokorral és versekkel az édesanyám elé és akkor is, amikor a még pici lányaim mondták el nekem köszöntőjüket, izgulósan, azóta felnőttként is könnyes szemmel mondják az anyák napi verseket. Nagyon jó érzés és jó, hogy az oktatásban ennek mindig nagy szerepe volt, maradjon is így.
– A csoportnak is volt anyák napi kezdeményezése.
– Egy fiatal tagunk, Battyányi-Nagy Annamária ötlete volt, hogy szerkesszen egy anyákról szóló irodalmi estet. A műsorban szép, szomorú versek kaptak helyet. Ahány költő, annyiféle anyakép rajzolódik elénk. Én Szabó Lőrinc Anyák című versét kaptam, utolsó néhány sora különösen nagyon kedves nekem:
„A férfi maga küzdi ki szerepét,
a nő az eleve-elrendelés:
ők a béke, a jóság, puhaság
a földön, a föltétlen szeretet…
Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet”
– Segítenek a versek (jobb) anyává válni?
– Úgy gondolom, korábban ösztönösen tanultuk az anyai szerepet. Ma már erre ráépül a tudatos felkészülés, akár segítő könyvek, cikkek, szakemberek tanácsai. A vers is tanít, de inkább tudat alatt épül be szerintem. Én magam azt tartom, hogy a legfontosabb a gyermekkel való kapcsoltunkban az együtt töltött idő, a fizikai együttlét és egymásra figyelés, aminek hiányát József Attila oly gyönyörűen írja meg a Mama című költeményében.
– Az irodalmi színpad tagjait is anyaként óvja, tereli…
– Igen így van, volt is egy időszak, amikor Nyuszi mamának hívtak. Nagyon büszke vagyok rá.
Újratervezés
– Miként sikerült átvészelni a vírushelyzetet?
– Nekünk is, mint szinte minden közösségnek, az online jelenlét és együttlét volt az egyetlen lehetőségünk. Tervezgettünk, de egy irodalmi estünk kivételével semmi nem valósult meg élőben. Az Endrődi Sándor-estünket online közvetítettük, ez volt az első ilyen próbálkozásunk és nagyon jól sikerült. Most újra az őszben bízunk.
– Hány tagot számlálnak?
– Aktív tagjaink száma 12–13. A középiskolás diákok általában az érettségiig maradnak, de ha szerencsések vagyunk, helyben mennek tovább egyetemre. Van, aki egy-egy műsorra még visszatér, többen pedig a közösségbe járnak vissza, a közös kirándulásokra, családi találkozókra. Azután ott van a dolgozó korosztály, no meg az idősebbek, utóbbiak sajnos kevesen, velem együtt már csak négyen.
– A fiatalok honnan hozzák a vers szeretetét?
– A felnőttnek, a tanítónak, a szülőnek óriási a szerepe. Sokan megkeresnek bennünket a kisebbek közül, de mi csak középiskolás kortól foglalkozunk velük. Türelemre kérjük, tanácsokkal látjuk el, a megfelelő helyre irányítjuk őket. Később pedig találkozunk többükkel, például versmondó versenyeken. Aztán, ha nagyobbak lesznek, elhívjuk őket a tagjaink sorába.
– A nyitás után mire készülnek?
– Felföldi Gáborral, műsoraink rendszeres szerkesztő-rendezőjével közösen tervezzük meg a bemutatóinkat. Elhatároztuk, hogy amikor kinyit befogadó helyünk, az Agóra – akik folyamatosan támogatják az előadásaink létrejöttét –, korábbi műsorainkat felelevenítjük és rögzítjük.
Azután ősszel az elmaradt, Búzás Huba életművét felölelő műsorunkat szeretnénk megvalósítani. Pilinszky- és La Fontaine-évforduló lesz, korábbi sikeres és szeretett előadásainkat elevenítjük fel.
Megtartjuk mindemellett a bezártság idején útjára indított havi szösszeneteinket is online. Anyák napján is érdemes lesz figyelni az Agóra és az irodalmi színpad közösségi oldalát szép versekért.
A verselés életvitel
– Több mint 60 éve sikerült megmaradni és hirdetni a versek szeretetét.
– 1958 óta állunk a versmondás és az irodalom szolgálatában. Soha nem voltunk sokan, de a feladatok öröme vitt előre bennünket. Életvitellé vált a versszeretetünk. Formálódunk is egymás által és a nagy elődeink is tovább élnek általunk. Fontos a léleknek a vers. Hiszen ahogy alapítónk, Pintér Tibor – aki sokáig vezette ezt a maroknyi csapatot – szokta gyakran mondani József Attila szavaival: „szükséges, hogy vers irassék, különben meggörbülne a világ gyémánttengelye”. (Soós Andrea)