Beszélgetésünk elején még naiv álmodozónak véltem Szelestey P. Attilát, ám fejtegetései elég hamar afelé tereltek, hogy higgyek a megbékélés lehetőségében, mert ő konokul hisz benne, s csendesen és szerényen dolgozik is érte. Vágya, hogy történelmünk két legősibb ellenfele, István és Koppány bő ezer év után a Megbékélés ligetében egymás mellé kerülhessenek.
– Nem gondolja, hogy össztűzbe kerül szoborállítási tervével?
– Én szívesen vállalom az össztüzet, mert szerintem érdemes rá a téma. A félelmem inkább az érdektelenségre, közömbösségre irányul, amely a mai helyzet okán érthető, de helyzet mindig lesz és ha nem tudunk a napi problémákon túlnőni, akkor leépülünk. Hazánk históriájában számos, a történészeket s a közvéleményt egyaránt megosztó esemény történt, s történik napjainkig is. A legrégebbi s a legismertebb István és Koppány konfliktusa. Ezt talán a Szörényi–Bródy-féle rockopera helyezte markánsan az érdeklődés középpontjába.
– Lapunk nem játszhatja a történelemtanár szerepét, mert biztosak lehetünk afelől, hogy István és Koppány konfliktusa lezárt, tisztázott. Ön másképp látja?
– Nagyon leegyszerűsítve: István a nyugati civilizációt, kultúrát és az ahhoz való szerves kapcsolódást látta a magyarok útjának, Koppány a keleti, ősi hagyományokon nyugvó világot érezte a népéhez közelebbinek, s ennek megfelelően a jövőt is a teljes függetlenségben látta. Persze könnyű ezt ma, 2021-ben így definiálni. Arról, hogy ők mit gondoltak a 990-es években, csak találgatni tudunk, hipotézisek visszavetítésével. A mai álláspont szerint más út, mint az István által kijelölt, nem lehetett. Ami pedig a lehetséges okokat illeti: csak az öröklési rend eltérő megítélése vagy kettejük másképpen értelmezett jövőképe állt a háttérben? Valószínűsítem, hogy mindkettő együtt, hiszen szorosan összefüggenek.
– Ezt a többség is nagyjából el tudja fogadni indokként. Ön mégis kettejük megbékéléséről szól. Nincs ebben ellentmondás?
– Az árnyalatokat sohasem tudjuk meg! Éppen ezért a Megbékélés ligete elsősorban nekünk, hozzánk szól, de általuk. Függetlenül a történtektől mi, mai magyarok szeretnénk megbékülni. Most nekünk van szükségünk erre a gesztusra, s kettejük közös megbecsülése segíthet minket ehhez. Nem kell összeborulni, nem össznépi babazsúrra gondolok. Az nem is lenne hiteles. Ám tisztelni egymást és észérvekkel, tettekkel meggyőzni a másik felet, nem pedig becsmérléssel, a másik megalázásával, azt igenis kell a közös jövőnk érdekében.
– Ezt akár egy kampánybeszéd részeként is értelmezhetjük…
– Éppen ez az egyik félelmem. Semmiképp nem szeretném, ha bármelyik párt, politikai oldal, közismert személyiség ezt annak tekintené. Éppen ezért kerestem s találtam meg az együttműködési lehetőséget a Veszprém Megyei Honismereti Egyesülettel. Bízom a pártatlanságukban, koordináló szerepükben.
– Rátérve a szoborállítás ötletére: hol tartanak, s mire van szükségük?
– Mi is az alapállásunk? István és Koppány 997-ben ütközött meg megyénkben, Sóly környékén. Erre az eseményre emlékezve szeretnénk, ha a Megbékélés ligetében szobrot állíthatnánk. Veszprém város közgyűlése tavaly októberben elfogadta beadványunkat, s felajánlotta helyszínül az Avar utcai körforgalomnál lévő területét. A szobor megalkotója Matl Péter Kárpátalján, Munkácson élő szobrászművész. A szobor anyaga klasszikus kő, és a sziklatalapzattal együtt 4 méter feletti magasságú. A szobrot közadakozásból szeretnénk létrehozni. Azért ragaszkodunk ehhez a formához, mert elveink szerint csak így lehet szó szerint és átvitt értelemben is pártatlan és megegyezésen alapuló a végeredmény. Másképpen az általunk naivul hitt közakarat, közmegegyezés, a pártos oldalaktól független Megbékélés ligete nem lesz legitim a szó erkölcsi, morális értelmében. Ami pedig a megosztást illeti. Hadd idézzek egy ugyancsak megosztó embert, Wass Albertet: „Gondolj arra: föl kell építeni a békességet ezen a világon. Békességet építeni csak jóindulatból lehet!”. Nem titok: támogatókat keresünk. Adománygyűjtést indítottunk, létrehoztuk az istvankoppany.hu internetes oldalt, a Facebookon is jelen vagyunk. A szobor elkészíttetése, felállítása bőven tízmilliós költségvetésű, kell tehát a pénz. Sajnos, eddigi tapasztalataink nem a legjobbak, mintha a kommunikáció elakadt volna. Hónapok óta nyilvános a számlaszámunk, mégis csak tízegynéhányan tudtak, akartak adományozni egy olyan különleges alkotásra, amely akár több száz évig hirdet egy gondolatot a Kárpát-medencében… (lucidus)