Fontos a szeretet ahhoz, hogy a gyerekek örömmel menjenek óvodába. A Ranolder-díjas Kapcsos Gézánénak is hitvallása volt, hogy a kicsik biztonságérzet és szeretetkapcsolat nélkül nem nevelhetők. A Ringató Körzeti Óvoda tavaly nyugdíjba vonult általános vezetőhelyetteseként nemcsak az intézmény szervezeti egységét erősítette, hanem kereste a lehetőséget, hogy a neveltjei személyiségét megismerhesse, fejleszthesse és kamatoztathassa. Ezért az ovisaitól cserébe temérdek szeretetet kapott.Király Ferenc – Az óvodakezdés a gyerekek és a szülők életében is mérföldkő, a fejlődés újabb szintje, mikor huzamosabb időre távol kerülnek egymástól. Erről az időszakról mai fejjel mindnyájunknak vannak ilyen-olyan emlékei: az óvodai jelekről, a délutáni alvásokról, a bújócskázásokról vagy arról, hogy a nekünk tetsző lány haját húzogattuk. Ekkortájt kezdtük el felfedezni a világot, figyelni a környezetünket, követni a mintákat és alkalmazkodni a látott viselkedésformákhoz. Kíváncsiak és nyitottak voltunk az újra, az óvónők pedig teret adtak, hogy megnyilvánulhassunk, a személyiségünk kibontakozhasson.
Nem volt óvodás, de óvónő akart lenni
– Noha „egyke” voltam, a szüleim szép gyermekkort biztosítottak számomra. A közelben lakó kortársaim gyakran időztek nálunk, s miközben együtt voltunk, terelgettem, pátyolgattam őket. Miután szívesen foglalkoztam a szomszéd lurkókkal – akik hallgattak is rám –, hamar eldöntöttem: idővel óvónő szeretnék lenni. Mivel először nem vettek fel a Soproni Óvónőképző Intézet nappali tagozatára, Várpalotára mentem dolgozni, képesítés nélküli óvónőként. Az édesapám ugyan próbált segíteni, hogy Ajkán irodai munkakörbe kerüljek, ám nem tudott eltéríteni a szándékaimtól: óvónő akartam lenni, nappali tagozatos képzést követően – meséli Kapcsos Gézáné, aki, bármilyen furcsa: gyermekként nem volt óvodás.
Kapcsos Gézáné már az elején megtalálta a gyerekekkel a közös hangot, tudatosan alkalmazta azt a játékpedagógiai kompetenciát, amit addigra megszerzett. Fenntartotta a neveltjei érdeklődését, nem játékosan tanított, hanem játszott, aztán a különböző játékfajtákban való gyakorlottság eredményezte a gyarapodó tudásukat. Ebbéli munkáját hittel és nagyfokú tenni akarással végezte.
– A gyerekeket mindig szeretni kell, a személyiségüket empatikusan elfogadni. Engem az emberséges bánásmód vezérelt, úgy voltam vele, hogy mindegyikük értékes valamiben. Feladatunk az egyéni adottságaik és képességeik kibontakoztatása volt. A munkánkban fontos a hitelesség, a humánusság, a példamutatás, a nyitottság, a segítőkészség, de mindennek az alapja a feltétel nélküli szeretet – folytatta az innovatív szemléletre is fogékony pedagógus.
Alapfilozófia a játékosság
Miután figyelemmel kísérte az alternatív pedagógiai irányzatokat, s azokat ki is próbálta, tagja lett a Játékkal, Mesével Nevelő Óvónők Egyesületének. Az óvodájuk ezen programnak a modellóvodája lett.
– Idekerülésemkor kezdtek el kialakulni azon műhelyek, amelyek vállalták a hivatalostól eltérő, ember- és személyközpontú, a fejlődéslélektan törvényszerűségeit alapul vevő koncepciók kipróbálását. A Soproni Óvónőképző Intézet kérésére mi is részt vettünk ebben a megújulási folyamatban. Kísérleti jelleggel elkezdtünk dolgozni a játékkal és mesével nevelő programmal. Többször fogadtunk az ország különböző részeiből kollégákat, akik szakmai konzultáció gyanánt vették szemügyre a munkánkat. Így gyakran tartottam foglalkozásokat, amiknek keretében bemutathattam a nevelési gyakorlatunkat és az értékeinket. Mindig a játékosság volt az alapfilozófiánk. A játék a gyermek legfontosabb tevékenysége, létformája, az életkori szükséglete. Magában foglalja a fejlődésük szempontjából fontos tevékenységeket és ismereteket. Mi a gyerekekkel közösen játszottunk, közben verseket mondtunk, énekeltünk, táncoltunk és manuális tevékenységeket is végeztünk, miközben szem előtt tartottuk az egyéni fejlődésük ütemét. A játékokba integrált tevékenységek során tapasztalhatták meg, hogy mi is az alacsony, a rövid vagy épp a keskeny. Előtérbe került a természet, a növények és az állatok tisztelete, ám alapvetőnek tartottuk a kapcsolatukat a környezetükhöz. Igyekeztünk komplexen fejleszteni az ismereteiket, hiszen ezen élmények alapozták meg a következő időszak, a kisiskoláskor feladatvállalásait.
Az ezredfordulón két másik óvodával összeolvadva létrejött a Ringató Körzeti Óvoda. A kapcsolódási rendszereket úgy kellett kialakítaniuk, hogy az Erdei és a Kuckó tagóvodák megőrizhessék az egyéni arculatukat és sajátosságaikat. A cél egy közös, jól működő szervezet felépítése volt. Kapcsos Gézáné munkáját mindig az igényesség, a szakmai elhivatottság, az emberség és a magas szintű együttműködés jellemezte. A Manócska csoportban Gálné Tánczos Emőke 24 évig volt a párja.
Bizalmi kapcsolatban
– A gondjaimra bízott óvodásokat a legjobb tudásom szerint neveltem, próbáltam megadni nekik a szeretetkapcsolatra épülő gyermekkort – mondta a díjazott, akit a tudása alkalmassá tett gyakornok hallgatók szakmai képzésének vezetésére. – Hiszem, hogy a kicsik és köztem kialakult egyfajta bizalmi kapcsolat, így könnyebben nyíltak meg és a problémáikat is hamarabb tárhattam fel és hamarabb lehettem a segítségükre. Büszke vagyok rá, hogy tagja lehettem a Ringató közösségének, az ottani kollégák a mai napig keresnek, tájékoztatnak az ügyes-bajos dolgaikról. Fontos volt a családokkal való együttműködés is, ilyenformán mindig segítették a munkánkat, a céljaink elérését.
Az óvodában a gyerekek meghatározó impulzusokat kapnak. Kapcsos Gézáné sokat tett azért, hogy az ott tapasztalt élmények jó alapul szolgáljanak a tanuláshoz való későbbi viszonyukhoz. Ebbéli munkájához sok biztatást és szeretetet kapott az óvoda valamennyi dolgozójától és neveltjétől.