El tudják képzelni, hogy a mai Jutasi úti lakótelep tízemeletes házai helyén egykor szőlőtőkék sorakoztak? Azt tudták, hogy a mára romos, bomladozó Jókai út 8. épülete az egyik legpatinásabb épület volt egykor? A Ruttner kereskedőcsalád több generáción keresztül élt itt, Márkusné Vörös Hajnalka gyűjtéseiből pedig kiderül az épület korábbi és jövőbeli funkciója is.
EN – Ma már nehezen tudjuk elképzelni, hogy a csendes Jókai utca volt a város egyik fontos főútvonala, ütőere. Itt haladt el az Esztergom, majd Buda felől Városlőd–Pápa irányába tartó, az ország délnyugati bel- és külföldi kapcsolatait szolgáló nagy út. Innen kapaszkodtak fel a Jeruzsálemhegyre tartó meredek utcák is, a Kőbányához vezető Festő és a Vámos, Nagyvázsony irányába tartó Jeruzsálem és Toborzó utca. Forgalmát az is növelte, hogy a város két ősi piacát kötötte össze, a Várhegy északi lábánál (a mai Patak téren), a völgyátkelőhelynél lévő Kispiacot és a mai Óváros tér helyén működő Nagypiacot. Forgalma akkor csökkent valamivel, amikor 1936–37-ben megépült a Szent István völgyhíd, amely a 8. számú állami út átkelési szakasza lett, s ezzel a város főútvonala is megváltozott.
Iparosműhelyek és pincék
Mivel az utca lakói a 20. század közepéig többségében iparosmesterek (szabó, csizmadia, kalapos, könyvkötő, kötélverő, kékfestő, kályhás, lakatos, kovács, asztalos, ács, esztergályos, rézműves, üveges, mézesbábos, pék, mészáros, hentes, bognár, kéményseprő stb.) voltak, a házak udvari részében iparosműhelyek működtek, amelyek szintén a korábbi állapotokat őrizték. Az udvarok másik jellegzetessége, hogy különösen a vár felőli oldalon hegybe mélyített pincék sorakoznak. A legtöbb veszprémi iparoscsaládnak szőlője volt a város közelében, a Csatárhegyen és más, ma már felhagyott vagy beépített szőlőterületen, a Sashegyen, a Pléhszőlőkben, a mai Felszabadulás úti lakótelep helyén vagy a Pázmándi-dűlőben, a mai Kinizsi utca környékén. A tehetősebb iparosok, kereskedők a Balaton-felvidéken (Vörösberénytől a Nivegy-völgyig, Dörgicséig) bírtak, műveltek szőlőket. Ez a magyarázata annak, hogy a Jókai utcában és a Jeruzsálemhegyen a sziklatalaj okozta nehézségek ellenére szinte minden telekhez-házhoz tartozott pince.
A Jókai utca egyik legpatinásabb épülete a közvetlenül a volt börtön alatt álló U alakú ház, amely a Moson megyéből érkező Ruttner kereskedőcsalád otthona volt több generáción keresztül.
Ruttner János (1797–1861) vaskereskedő házassága révén került Veszprémbe, Lorich Annát vette feleségül 1827-ben, és pár évtized alatt jelentős vagyonra tett szert. Gazdasági sikerét annak köszönhette, hogy szinte valamennyi korabeli építkezéshez szállított vasanyagot, az irgalmas nővérek és az angolkisasszonyok rendházának és iskolájának építkezéseitől a várbeli börtön építkezéséig. Szépen gyarapodó családja számára ezt a vár alatti házat találta legalkalmasabb otthonnak. A korábbi földszintes házat ő építette át az 1850-es években U alakú emeletes lakóházzá. Az emeleten a család lakott, a földszintet pedig kereskedésének rendezte be. Fájdalma az volt, hogy nyolc gyereke közül csak egyik fia, Sándor élte meg a felnőttkort. A kereskedés mellett a német polgárság képviseletében közéleti szerepet is vállalt, volt városi pénztáros és kórházi gondnok, 1845-ig részt vett a város külső tanácsában. Fiát a piarista gimnáziumban taníttatta és németországi tanulmányútra küldte.
Közéletiség és közadakozás
Apja halál után fia, Ruttner Sándor (1832–1899) vette át az üzletet, amelynek kínálatát tovább bővítette. A vaskereskedés mellett fűszer- és vetőmageladással is foglalkozott. Az 1888-as devecseri kiállításon a kitűnő gazdasági magvakért és jeles boráért (Badacsonyban is volt szőlője) arany oklevelet kapott. Igényesen válogatta meg kereskedésébe a felvett tanulókat. Jó iskolai bizonyítványú, akár 1–2 gimnáziumi osztályt végzett, német nyelvet beszélő jelentkezőket foglalkoztatott. 1862-ben feleségül vette Ferenczy Ádám, a Fekete Sas Gyógyszertár tulajdonosának lányát, Josefát, de gyermekét és fiatal, szép feleségét is hamar elvesztette. Az alsóvárosi temető gyönyörű női alakját ábrázoló sírja az ő emlékét őrzi.
Apja mintáját követve ő is bekapcsolódott a város és a megye közéletébe. Különböző egyesületek (tűzoltó, lövészegylet, nemzeti kaszinó, kereskedő társulat stb.) választották meg vezető pozícióba. A Veszprémi Takarékpénztárnak 15 évig volt elnöke, és a város tanácsosának, majd képviselőnek is megválasztották. Sokat jótékonykodott, mert tudta, hogy a gazdagság kötelezettségekkel is jár. Szülei emlékére 100 forintos alapítványt tett a munkaképtelen emberek intézete, a szegényház és a zárda alap javára. A Szent Anna-kápolna elrepedt harangja helyébe újat öntetett Kisovits József plébánossal közösen. Veszprém iskoláinak fejlesztésében is nagy érdemeket szerzett. Neki köszönhető, hogy Veszprém gimnáziuma nyolcosztályúvá, azaz főgimnáziummá lett. Mint iskolaszéki elnök, majd a gimnáziumi bizottság elnöke ezen munkálkodott. Jókai utcai otthonába sokszor összehívta megbeszélésre a bizottság tagjait. Nemcsak irányította a közadakozást, hanem maga is házról házra járt, hogy összegyűjtse az iskolafejlesztéshez szükséges anyagi fedezetet. Fáradozásaiért 1888-ban az uralkodótól nemesi címet kapott és „mosonyi” előnevet, amelyet utódai is használhattak. Elegánsan, mindig cilinderben járt, ahogy Cholnoky Jenő földrajztudós önéletrajzában megörökítette. Mosonyi Ruttner Sándor takarékpénztári elnök 1899. március 16-án hirtelen, közvetlenül a csütörtöki ebéd elfogyasztása után szívszélhűdés következtében halt meg, csak 63 évet élt. Családi síremlékük az alsóvárosi temetőben, a Heisler-kápolna közelében van. A sír felett kezében könyvet és keresztet tartó és az égre felmutató antik női alak őrzi emléküket.
Felújítják a műemléket
Ruttner Sándor halála után az üzletet bérbe adták, az emeleten több lakást alakítottak ki. Többek között Láng Zsigmond zenetanár és Bánhegyi József, Pásztori Ferenc lakatosok is laktak ebben az épületben. Dr. Csolnoky Ferenc javaslatára felmerült, hogy a Ruttner-ház földszintjén helyezik el a szegény sorsú tüdőbetegeket gondozó intézetet. Rövid időre a Járásbíróság vette igénybe személyzete részére az egyik négyszobás lakást.
Az épület 1958 óta műemléki védettség alatt áll, de felújítása késett. Oldalszárnyakkal közrefogott függőfolyosós és lodzsás udvara, konzoldíszes kapuja, homlokzatdíszei évről évre rosszabb állapotba kerülnek. Most az Európa Kulturális Fővárosa 2023 kulturális fejlesztéseinek keretében felújításra kerül, kiállítótér, vendéglátás, hostel típusú, osztálykirándulásokat kiszolgálni képes szállásként hasznosítják majd szép épületét.
