Kutyát tartani unikális élmény. A gazdák általában temérdek szeretettel és örömmel gazdagodnak, de nem árt tisztában lenni a kedvencekkel járó kötelezettségekkel is. Városunkban mind felkapottabb az ebtartás, állítólag kétezer négylábú szaladgál a közelünkben. Sajnos akadnak, akik megfeledkeznek a velük kapcsolatos írott és íratlan szabályokról. Egy biztos: a felelős tartás többet jelent annál, mint azt sokan gondolnák.
Hazánkban a kutyatartás nem jár gyerekcipőben, viszont a kultúrája még elmarad a nyugat-európai nívótól. Oda már a legtöbben eljutottak, hogy az állat nem láncra és nem is szűk kennelbe való, lévén, társas lény, s remekül érzi magát az ember társaságában. Jó néhányan úgy gondolják, a számon kérhető tartásuk kimerül a megfelelő táplálásban, az oltások beadatásában. A fajtaválasztás, a kondíció és mások tiszteletben tartása azonban éppúgy hozzátartozik az alapkövetelményekhez. Egy kutyát az első pillanattól kezdve nevelni kell, szükség van az irányítására, az elismerésére, ahogy mozgásigényének rendszeres kielégítésére is. A képzésük során kiegyensúlyozottabbá válnak, és könnyebben tudnak együttműködni velünk. S legalább ilyen fontos a környezet tiszteletben tartása is, mert másoknak nincs előírva, hogy elviseljenek különböző kellemetlenségeket…
Vannak szabályok
Réfi Ferencné, a polgármesteri hivatal városüzemeltetési irodájának közterület felügyeleti csoportvezetője elárulta: néhányan mifelénk is megfeledkeznek arról, hogy a kedvencük tartásának vannak szabályai. Egy 2010-es kormányrendelet tér ki a kutyasétáltatásra, így közterületen csak pórázon vezethetők, és kizárólag annak, aki képes az irányításukra. Neki kell azt biztosítani, hogy az eb sem állatra, sem emberre nem támad rá. A szájkosár használata akkor kötelező, ha a kutyára jellemző az agresszivitás. Egy tíz évvel ezelőtti törvény meghatározza a gazdák kötelességeit és felelősségét, valamint a „veszélyeztetés kutyával” szabálysértés tényállását. Ily’ módon szavatolhatók a nyilvános helyek biztonsága és az emberek testi épségének megvédése. – A szabálysértés alanya mindig az, aki az állat felügyeletét ellátja. Az említett törvény bírsággal szankcionálja a kutyaürülék közterületen, közforgalom céljára szolgáló épületben, vagy közforgalmi közlekedési eszközön történő hátrahagyását, de büntet akkor is, ha az állatot játszótérre viszik be, vagy veszélyeztetnek vele. Ilyen esetekben a kollégáink helyszíni bírságot szabhatnak ki, ami öttől ötvenezer forintig terjed. A kutya által okozott sérülésért, vagy rongálásért a tulajdonos büntető- és polgári jogi felelősséggel tartozik – hangsúlyozta.
Tudatos felkészülés
Az állat, a gazda a környezet érdekében csak tudatosan, felkészülten vállalkozzunk kutyatartásra – vallják az Ultimátum Állatvédelmi Alapítványnál. A kiemelten közhasznú civil szervezet szorosan együttműködik az illetékes szervekkel, a hatósággal. Miközben széles körben népszerűsítik az állattartással kapcsolatos szemléletmódot, igyekeznek kialakítani egyfajta állattartási kultúrát. Komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a felelősségteljes gondolkodásmódot elterjesszék. – Csak akkor vegyünk magunkhoz bármilyen állatot, ha átgondoltuk a vele járó terheket is – húzta alá Pintér Krisztián alapítványi elnök. Felelős gazdának lenni azt is jelenti, hogy tiszteletben tartod a körülötted lévőket, meg kell tisztelni ugyanis másokat a szabad séta és játék lehetőségével, a saját biztonságérzetük fenntartásával. Bármily’ furcsa, az új kutyatulajdonosok ezzel a kitétellel jobban tisztában vannak, mint a régiek. Ezzel együtt a legtöbb helyen, közterületen javuló tendenciával szembesülünk, például mind többen szedik össze az állataik után az ürüléket. Amiknek nem csupán a látványa kellemetlen, de veszélyesek is, hiszen baktériumokat és vírusokat terjeszthetnek. Veszprémben az összkép egyre biztatóbb, az irány mindenképpen jó, de a helyzet még nem ideális – mondta Pintér Krisztián.
Kölcsönös szeretet
A kutyatartás, a kutya és az ember együttélésének kölcsönös szeretetén alapul. A felelős ember csak olyan ebet vesz maga mellé, amelyikről mindig képes gondoskodni és meg tudja teremteni számára a legoptimálisabb környezetet és életfeltételeket. Azt már Heizler Heléna nyilatkozta lapunknak, hogy a kutyasétáltatás nem csak azért fontos, hogy kedvencünk elvégezhesse a kis és nagy dolgát, hanem azért is, hogy mozoghasson, találkozhasson más kutyákkal, új szagokat, ingereket és élményeket fedezhessen fel. Minél több a közös program – és foglalkozás –, annál minőségibb az ebtartás. A négylábúak ugyanis maguktól nem lesznek jól neveltek. – A kutyát tanítani kell, a viselkedése nagyban függ tőlünk. Az enyém szerencsére szófogadó, ezért is fájlalom, hogy a Barátság-parkban már nem lehet póráz nélkül sétálnunk. Sajnos én is tapasztalom, hogy sokan nem szedik össze a kutyaürüléket, ez a legfőbb oka annak, hogy sokan nem kedvelik a kutyásokat. Nálam mindig van egy-két nejlonzacskó, ahogy a kutyás barátaimnál is. A sétáink során új barátokra is leltem, akikkel már akkor is összejárunk, mikor nincsenek velünk a szemünk fényei – mosolyodott el Heléna.
Arról már a különféle szabályokkal „teleaggatott” Barátság-parki és Gulya-dombi futtatónál értesültünk, hogy megfelelő engedelmesség elérésével leszünk csak képesek beilleszkedni a kutyások közé anélkül, hogy mások kedvenceit veszélyeztetnénk. Minden kutya más és más, nem mindegyik okos, jól nevelt és játékos. De tudomásul kell venni azt is, hogy akadnak emberek, akik félnek a kutyáktól, előítéleteik, vagy korábbi rossz tapasztalataik okán. Vannak olyan négylábúak, amelyek barátkoznak az emberekkel és vannak, amelyek nem szeretik az idegeneket, csak a gazdájukat. Szerencsére kutyatámadásról mifelénk „szökő évente” hallani.
A kutyák éppúgy igénylik a szeretetet, mint az emberek. A gondoskodásunkat, a figyelmünket sokszorosan képesek meghálálni. Anatole France, francia író és költő mondta egyszer: „…amíg nem tapasztaljuk meg, milyen érzés egy állatot szeretni, addig a lelkünk egy része mélyen alszik”. Na, nem ezen idézetért kapott Nobel-díjat, de egy biztos: nagy igazságot mondott vele.
Király Ferenc