Egykoron a verbunkos és a tárogatós zene népszerűsítését tűzte zászlajára a Verbunk Veszprém Népi Koncertzenekar, ha erre gondolunk, a megalakulásuk óta sokat tettek azért, hogy a stílus ismertséget kapjon és népszerűvé váljon. Magas művészi szinten és kellő elhivatottsággal képviselik a kultúramegőrző és -közvetítő szerepüket, azt, hogy az általuk képviselt műfaj ne merüljön a feledés homályába, s minél többen felfedezhessék a sokszínűségét.
A zenekar nemrég a Muzsikáló Terasz Koncertsorozat keretében fergeteges műsort adott a gyulafirátóti művelődési házban, ahol a közönség bepillantást nyerhetett az általuk tolmácsolt tradicionális stílusba és megismerkedhetett annak sokszínűségével. Az eljátszott művek remekül ötvözték a klasszikus és a szórakoztatózenét, az egybegyűltek meghallgathattak ismert dalokat új hangszerelésben, valamint kevésbé populáris műveket is. A helyszínen mindenki számára nyilvánvaló lett, hogy a fellépők a teraszkoncert- és a cigányzenét propagálják, s ennek érdekében a dalokat olyan formába öntik, hogy azok a nagyérdemű számára befogadhatók és művészi élményt nyújtók legyenek. Nem csoda, hogy a publikum vastapssal jutalmazta a produkciójukat.
– Az általam vezetett zenekar kilenc éve indította el azon programját, aminek célja a verbunkos és a szórakoztató tárogatózene bemutatása és terjesztése. Az előadásainkat vándorkiállítással kötjük egybe, ilyenformán a nézők különböző molinókon a reformkori zeneszerzők munkásságáról kapnak információkat – magyar, angol és német nyelven – mondta Radics Tibor, az együttes művészeti vezetője.
A verbunkos magyar zenei műfaj, ami a XVIII. század második felében alakult ki. A tánccal egybekötött verbuválásnak hajdan az volt a célja, hogy a parasztlegényeket katonai szolgálatra toborozza. A tempója váltakozva lassú és gyors, míg a figurái virtusosak. A toborzáshoz szükséges zenét Mária Terézia idejében főként fúvószenekarral szolgáltatták, ám a magyaroknak ez idegen volt, ezért kerültek cigányok a verbunkos zenébe. A XVIII. század végére új verbunkos stílus jött létre, ami a magyar népzenéből fakad. Az utolsó verbuválást 1848-ban tartották, később a műfaj kezdett átalakulni, szelídebb és hangulatosabb lett. Fél évszázad alatt új verbunkos stílus jött létre, aminek felismerhető jegyei vannak. A verbunkost a XIX. században egyenlőnek tartották a magyar népzenével. Ha megfigyeljük, híres magyar szerzők – így Erkel Ferenc és Liszt Ferenc – zenéjében is találkozhatunk verbunkos befolyással. A tárogatót hét éve Hungarikummá nyilvánították, de hazánk a verbunkost – a csárdással együtt – szintén tervezi a kulturális örökség részévé tenni.
– A zenekarunk a hazai zenei élet megújításáért, én pedig művészeti vezetőként a kisközösségi zenei élményszerzés feltételrendszerének megteremtéséért fáradozom – folytatta a tárogatóművész. Igyekszünk segítséget nyújtani a fiatal zenészkollégáknak. Az elmúlt években sokat tettünk annak érdekében, hogy a tárogatózene, a verbunkos stílus ismertséget, népszerűséget és hovatovább szeretetet kapjon. Rendszeresen fellépünk a balatonfüredi Anna-bálokon, s több ismeretterjesztő hangversenysorozaton is részt vettünk. Tető alá hoztuk az első Verbunkos Zenei Fesztivált a Csermák zeneiskolában, de volt Verbunkos Örökségünk, Magyar Orpheuszok a XIX. században, Reformkori koncert Veszprém Vármegyéből, Történelmi Hangok kuruc kori tárogatón és Muzsikáló Terasz Koncertsorozat elnevezésű romantikus programunk is. Felléptünk művelődési házakban, oktatási intézményekben és templomokban is.
A kuruc dalokkal és Kossuth nótafeldolgozásokkal is szolgáló társaságuk tiszteletre méltó kultúramegőrző és -közvetítő szerepet vállalt. Előadásaik nem pusztán koncertek, hanem összetett produkciók, amiben az ismeretterjesztésre is fontos szerep hárul. A hangszerbemutatókkal egybekötött előadásaikon a magyar kultúra örökségét az Emberi Erőforrás Támogatókezelő Nemzeti Kulturális Alap támogatásával „hirdetik”.
Fontosnak tartják a jövő nemzedéke számára a verbunkos művek mellett – a klasszikusok közül – Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán népdalgyűjteményeinek megismertetését, az előadásukban elhangzó zenék befogadását. A koncertjeik alatt értékes információk hangzanak el híres verbunkosokról. A cigány származású Bihari Jánosról is, aki a XIX. században alapította meg a zenekarát, aminek játékát Beethoven is többször hallotta, s egy dallamát felhasználta az István király nyitányában. Nyolcvanhat verbunkja maradt fent, ő volt a század első évtizedeinek legjelentősebb magyar muzsikusa, akit ünnepelt zeneszerzőként és hegedűművészként Liszt is nagyra becsült. A magyar Beethovenként is hívták, miközben a hangjegyíráshoz nem értett, a barátai jegyezték le a műveit. Lavotta János a XVIII. század végén a pestbudai színjátszó társaság muzsikus direktora volt, írt verbunkosokat is, de a stílust átvitte a kamarazenébe. Meg kell említeni Rózsavölgyi Márkot is, akit a szabadság hegedűseként is emlegetnek. A törekvései hasonlóak voltak az elődjeihez, de ő a verbunkost szvitszerű muzsikává változtatta a francia négyes mintájára. Csermák József pedig annak a Biharival és Lavottával alkotott virtuóz triásznak volt a tagja, ami a XIX. század évtizedeinek magyar zenéjében korszakos jelentőségű lett. Ő is a kamarazene felé vitte a verbunkost, és városunkban iskolát neveztek el róla.
*
A tárogató a magyarság egyik jelképe, jellegzetes hangszere már évszázadok óta. Habár jelenlegi formája csak a XIX. század végére alakult ki, már Rákóczi korától központi szerepet kapott. A hangszíne, a megszólalása semmivel sem téveszthető össze. A hangszer megreformálásával az lett volna a cél, hogy elfoglalhassa méltó helyét a szimfonikus zenekarokban, ennek érdekében különféle méretben és hangolásban készültek el.
Király Ferenc