Szeptember elsején nemcsak az ősz érkezik meg, hanem reggel újra zsong a város, hiszen az iskolákba is becsengetnek. A nyári szünet után kissé nehéz léptekkel, de izgalommal indulnak a diákok az első tanítási nap az iskolába. Újra találkoznak az osztálytársak, barátok, barátnők és mindenki elmeséli, hogy mi történt vele a nyáron.
Nem történt ez másképpen a veszprémi Lovassy László Gimnáziumban sem. Vagy mégis? A lovassys diákok reggel 8-kor hallgathatták meg Schultz Zoltán évnyitó köszöntését. Az igazgató elmondta, hogy a sikert mindig megelőzi a készülés, amire az idei olimpia a bizonyíték. És hogy miért fontos ez? „Mindig tűpontosan érkezett az iskolába, a hajnali edzés után. Sohasem keresett kifogásokat, nem húzta ki magát az iskolai munka alól, igazi példaként állhat a diákok előtt” – hangzott el a beszédben.
A diákok óriási lelkesedéssel és kitörő örömmel vették tudomásul, hogy az idei évnyitó kicsit más, hiszen az olimpiai ezüstérmes, Rasovszky Kristóf ott ül az első sorban. Kristóf tapsvihar közepette vette át Schultz Zoltántól az iskola legjobb diákjának járó emlékplakettet. A „balatoni cápa” kicsit elérzékenyülve köszöntötte a diákokat és volt tanárait. Az egykori lovassys örömmel emlékezett vissza az itt töltött diákéveire és a mostani gimnazistáknak azt kívánta, hogy találják meg azt, amiben sikeresek lehetnek.
A 20 év óta úszó fiú mindig szívesen gondol a Lovassy gimnáziumra, a tanáraira és osztálytársaira. „Szerettem ide járni, nagyon jó volt az osztályközösség is, az évfolyam is. Élveztem az órákat is, bár a 3. évtől kezdve, mikor reggeli edzésről jöttem, már csak az első padban volt hely és ott nem igazán lehetett elbóbiskolni” – jegyezte meg viccesen az olimpikon.
Rengeteg pozitív és szép, olykor humoros emléket idézett fel Kristóf, amire mindig jó szívvel gondol vissza. „Könnyű volt átrúgni a focilabdát a szemközti udvarra, és ezért gyakran az óra végén plusz egy kört kellett futni, ezért nem is értünk be a következő órára. Persze ez csak véletlen volt. Sokszor jelző után még egy gólig játszottuk a meccset, de ez gyakran 10 percbe telt. Ilyenkor könnyen tudtunk védekezni, hogy tesióránk volt és a tanár úr későn engedett el minket.”
Kristóf igazi életrevaló diák volt. A testnevelésórai bölcsikörök elsumákolása, a focilabdával betört ablak, az éjszakai röplabdabajnokság és a csipetke győztes osztálya, ezek mind emlékezetes pillanatokká váltak.
A jó riportalany tudja, hogy a kérdésekre kell válaszolni. Kristóf már az iskolában is kamatoztatta ezt a tudását. „Nem szeretek igazán magamtól beszélni, jobban érzem magam, ha vannak kérdések. Ez így volt felelésnél is, valahogy mindig eljutottam oda, hogy a tanár kérdezzen” – tette hozzá mosolyogva.
Az igazi élsportoló bizony csak rendszerességben tud haladni. Diákként nem könnyű feladat összehangolni a sportot és a tanulást. „A gimnáziumban nem volt nehéz a két feladatot összeegyeztetni. Volt egy rendszeresség, ami segítette a mindennapi munkámat a sport és a tanulás területén is. Természetesen sokat edzőtáboroztam, versenyeztem iskolaidő alatt, de a tanáraim, diáktársaim is rendkívül elfogadóak, segítőek és megértőek voltak. Emlékszem az érettségi időszakra, szerdán volt a pihenő, ezért később is keltem és az aznapi történelem gyengébben is sikerült, mint a többi tantárgyam.”
A gimnázium után, immár olimpiai ezüstérmesként nemcsak a vízbe csobban bele, hanem az egyetemi iskolapadba is beül. Az Óbudai Egyetem után a veszprémi Pannon Egyetem hallgatója lett. Kristóf elmondta, hogy bár az egyetemi munkát már nehezebb összehangolni az élsporttal, a tanárok megértő hozzáállása sokat segít neki. A gimnázium befejeztével talán most érzi, hogy milyen jó alapokat kapott a Lovassytól. „Az egyik egyetemi órámon beszélgetés miatt kicsit elkalandoztam és a tanár neheztelve kérdezte, hogy akkor ennek a feladatnak mi a megoldása. Én rávágtam és annyit mondott, hogy rendben, de ne beszélgessek, mert a mellettem ülő nem érti. Ezután a zh talán nekem sikerült a legjobban és a tanár azt mondta, látja, hogy értem és ezentúl nem zavar a beszélgetésben” – emlékszik vissza vidáman Kristóf.
Az olimpia után most pihenő, de nincs megállás! Hamarosan újra felveszi az úszósapkát, mert világversenyek és három év múlva a párizsi olimpia is küszöbön áll.
Így csengettek be első órára a Lovassy László Gimnáziumban. Olyan útravalóval indulnak neki az évnek a tanulók, amely mindennap motivációt adhat a munkára, szorgalomra, alázatra, kitartásra. Egy példakép, akire az iskola diákjai felnézhetnek, hiszen a Lovassyban nemcsak tanulni, de mellette sportolni is lehet.
Nagy Cecília