Az élet kegyetlen forgatókönyveket is képes írni: Körmendi Ferenc már nem érhette meg, amiért sok más mellett annyit tett, hogy thaibokszosai egy olyan takaros edzőhelyre leljenek, ami kicsit az övék is. A trénerről elnevezett – több mint negyedszázada működő, sokaknak maradandó pillanatokat szerzett – Veszprémi Thai-Box SE sportolói egy ideje városunk szívében gyakorolnak, őrzik, amit az emlékek rájuk hagytak, amit nem engedhetnek elveszni.
A mai fiatalok nem is sejtik, hogy a ’90-es években, a millennium táján milyen színes s nem utolsósorban eredményes küzdősportélet jellemezte lakóhelyünket. Ugyan a helyi cselgáncs- és a V. Dózsa SK birkózókörének legjobbjai már túl voltak a zeniten, ám a Mikóczy Ferenc dirigálta öklözők (így Nyikovics Gábor, Szabó Lóránt, Takács Zoltán és Horváth Ferenc), a világbajnokokat tömörítő taekwondósok (élükön Rajkai Andreával és Papirovnyik Mónikával) hétről hétre bizonyítottak, ahogy a Fitt SE kyokushinkai karatésai sem szorultak különösebb bemutatásra. Thaibokszműhelyből kettő is akadt, a Siam Box SE (Kiss Dénessel, Süveges Szilárddal, az Ernyes fivérekkel), illetve az 1995-ben alakult Veszprémi Thai-Box SE, ahol Körmendi Ferencre – vagy, ahogy őt sokan ismerték: Frédire – hárult a szakmai munka. Utóbbiak hosszú ideig a Damjanich utcai oroszlánbarlangjukban iparkodtak, ahol gondot fordítottak az erőnlétük megőrzésére, miközben a technikákat és taktikákat is sulykolták. Harcedzett, kemény fából faragott sportolók kerültek ki a soraikból, akik mindenütt komoly ellenállást tanúsítottak, amerre jártak, jó hírverést csaptak a távol-keleti küzdősportnak. Mivel nem volt baj a képességeikkel, motiváltak és sikerre éhesek voltak, küzdeni tudásból jelesre vizsgáztak, veszélyt jelentettek a többiekre.
Temérdek győzelem
Szakvezetőként Körmendi Ferenc volt a felelős azért, hogy a tanítványok a szorítóban ráérezzenek az ellenfelek gyengéire, miként puhítsák őket, vagy hogy „csak” rend legyen a fejükben. A harcosok rendszerint megoldották a kért feladatokat: kézben tartották az irányítást, a riválisok gyakran tehetetlennek bizonyultak velük szemben. A klub ellenőrzőkönyvébe temérdek győzelem került. A színvonalas gáláikon egy gombostűt sem lehetett leejteni – a Vetési gimnázium és a Március 15. utcai tornateremben –, és a helyi kedvencek hazai környezetben sem maradtak hoppon: rendre helyén volt a szívük, csak ritkán tört bele a bicskájuk az ellenfél puhításába. Biczy Károly, Kandikó Zoltán, Németh Krisztián, Dobos Gergő, Schandl József, Koncsek Viktor, Darnai János, Kurbel Márk és Sisak Zsófia mindig tett arról, hogy feltüzelje a publikumot. Eminenseik a nemzetközi szövetség interkontinentális bajnoki övét is viselhették. Rangos viadalokat jegyeztek, de mert a határainkon túl is keresettek voltak, nívós vetélkedésekre is kaptak meghívót. Sosem adták olcsón a bőrüket, ha mások időnként túljártak az eszükön, a vereség nem szegte a kedvüket, mi több, abból is képesek voltak erőt meríteni. Az utánpótlás-nevelés terén is rózsás helyzetben voltak, ha ugyanis valakit visszavonultattak, mindig jött valaki helyette. A legjobbjaik mögött rendre körvonalazódott egy tehetséges, feltörekvő fiatalokból álló gárda, amelynek egyre csiszoltabb lett a technikája és jobb a kondíciója. Ez Körmendi mesternek volt köszönhető, aki arról is gondoskodott, hogy a sporttársak közösséggé kovácsolódjanak.
Magasra tette a lécet
Több mint tíz éve – az itteni karatésokkal és bunyósokkal – a Veszprém Aréna egyik raktárhelyiségébe költöztek, ahol folytatták a munkát, igaz, akkortájt is átestek egy generációváltáson. Ettől függetlenül később is magas színvonalú csatákat vívtak. Aztán jött a szomorú hír: 2018 tavaszán elhunyt Körmendi Ferenc, az addigi klubélet alfája és ómegája. Később a fia, Körmendi Dávid lett a sportkör ügyvivője és Kemény Gyula a vezetőedző. Az egylet felvette „Frédi” nevét, így lett Körmendi Ferenc Veszprémi Thai-Box SE. – Szeretnénk megőrizni azt az értékes nevelőmunkát, amit egykoron ő gondozott. Tudjuk, e téren nehéz helyzetben vagyunk, mivel az apám magasra tette a lécet, mindig azon munkálkodott, hogy a fiataloknak igazi sportérzést adjon – mondta a gyermek.
A tanítványoknak tavaly tavasszal – a koronavírus-járvány betörésekor – el kellett hagyniuk a csarnokot, egy ideig pedig nem is volt otthonuk. Először szabadtéren dolgoztak, a Schönherz-pályán, majd a Noszlopy gimnáziumban és egy fuvarozó cég Házgyári úti telephelyén került tető a fejük fölé. Aztán felmerült annak a lehetősége, hogy a „húszemeletes” alatti egyik pincehelyiséget megkapják, amiben hajdanán olajtartályokat tároltak (…egyébiránt Körmendi Ferencék az ezredforduló után már „házaltak” azért, hogy ide költözhessenek). Innentől kezdve felpörögtek az események, a tartályok kikerültek onnan, majd jöttek a thaibokszosok, akik az ökölvívókkal (Martinek Ferencet itt külön is meg kell említeni, aki sokat fáradozott azért, hogy a terem úgy nézzen ki, ahogy most) mindent újjávarázsoltak. Az aljzatbetonozás után elkészítették a nikecellborítást, amire a tatami került, majd kiépítették a villamos hálózatot, festettek, felszerelték a világítóberendezéseket, végül a zsákok, a szorító, a tükrök és a kiegészítő felszerelések is a helyükre kerültek. Kemény edző vezetésével három hónapja elkezdődhetett a munka, lévén, a pandémia az év elején keresztülhúzta a számításaikat. A termet amúgy nem csak ők használják, hanem a Szabó Lóránt és Martinek Ferenc edzette K.O. SE bokszolói, valamint a Csiszér Kata vezette karatésok. A szakágak képviselői hetente háromszor edzenek a „szentélyben”.
Idén lenne 55 éves
Mint megtudtuk: az elmúlt időszakban többen is abbahagyták a thaibokszot, egyrészt nem voltak tréningjeik, másrészt „rájöttek”, hogy a sikerekért rengeteget kell dolgozni és a sportágból csak az extra képességűek tudnak megélni. A jelenleg egy tucat sportolót számláló veszprémieknek most az a Balogh Áron a legjobbjuk, aki tavaly felnőtt magyar bajnok lett. Rá példaképként néznek a fiatalok, Ádám Olivér, Bacsák Dominik, Csetényi Levente, Márton Márk és Tóth Krisztián. Ők a hajtós edzéseiken azon vannak, hogy a kötelek közé ne feltartott kézzel érkezzenek, kitegyenek magukért, ne hiányozzon belőlük az akarat és az elszántság, s fejfájást okozzanak a riválisoknak. Nagyobb megmozdulásokat egyelőre – anyagiak hiányában – nem rendezhetnek, így megelégednek a kisebb fellépésekkel és a klubok közötti edzőmérkőzésekkel.
Körmendi Ferencet sosem feledik, akinek a neve az egyesületben él tovább. Az új teremben is ott a fényképe, a tekintete az ott izzadókat kíséri. Idén lenne 55 éves. Onnan fentről alighanem azt reméli, hogy az újakban éppúgy lesz kurázsi, mint a régi nagyokban, a sarat állva, az eredményeket hozva a legjobbak közé verekszik magukat – a Körmendi Ferenc Veszprémi Thai-Box SE-t pedig a régi, méltó helyére emelik.
Király Ferenc