Az elmúlt években több fronton vitézkedtek és mindenütt tisztességgel helytálltak a Veszprémi Asztalitenisz SE sportolói, fiatalok és idősebbek egyaránt. A különböző bajnoki kiírásokban érdekelt egylet mindig az utánpótlás-nevelést tartotta szívügyének, így a „Sport Legyen a Tied” elnevezésű programot is gondozták. Mostanság azonban vannak álmatlan éjszakáik, mert a pandémia és az anyagi lehetőségeik okán mind nehezebb talpon maradniuk.
A Veszprémi Asztalitenisz SE hat éve alakult meg, az alapítók akkortájt balatonfüredi színekben viaskodtak – az egy igazán termékeny időszak volt számukra, elég csak az NB I/B-s hölgykoszorújukra gondolni –, de mert az erőpróbáikra a városunkban készültek fel, úgy gondolták, hogy a kötődésük miatt itteni színekben kellene sportolniuk. A tóparti klubtól elbúcsúzva önállóan kezdtek működni, mintegy húsz tagot számláltak, és az utánpótlás-nevelést, a pingpong tömegsportszerű fellendítését, illetve ilyen-olyan versenyek és táborok szervezését tűzték a zászlajukra. Úgy kalkuláltak, ha megtartják a mutatóikat, akkor egy-két támogató melléjük állhat, ám a nebulók szülei már akkor is sok terhet levettek a vállukról – főként anyagi jellegűeket. A helyzetüket nehezítette, hogy az ügyes korosztályos válogatottjaikat elvitték a jobb módú riválisok, ezért a kicsiknél szinte a nulláról kellett indulniuk.
– Mindig és mindenkit szeretettel vártunk a foglalkozásainkon, a lényeg, hogy az illetőnek legyen kedve pingpongozni. Mivel nálunk az utánpótlás-nevelés a legfontosabb, örültünk annak, ha a gyerekek jól érzik magukat a tréningjeinken. Az asztalitenisz gyors fejlődési lehetőséget adhat, fejleszti a koncentrációt, az akaraterőt, a tűrőképességet, de stresszoldó hatása is van, és jó közérzetet is biztosít – mondta a sportkör (még hivatalban lévő; ám erről később) elnöke, Tóthné Nagyőszi Ildikó, aki gyerekkorától a sportág szerelmese. Immáron nyugdíjas, valamikor az édesapja, dr. Nagyőszi Sándor volt a felkészítője, akit kiváló nevelőedzőnek tartottak, volt a sportág városi és megyei szövetségének elnöke, továbbá a BVTC NB I-es női alakulatának az alapítója. Mint lányától megtudtuk: vannak egészen fiatal tagjaik, aztán nyugdíjasaik is, és a fogyatékkal élő vagy hátrányos helyzetű gyerekeknek sem fordítanak hátat. A Dózsa iskolával együttműködési megállapodást kötöttek, ahol alsó tagozatosokat oktattak. Egyébiránt az otthonukban, a Noszlopy gimnáziumban más iskolák diákjait is fogadták. Az élsport mellett mindig figyelmet szenteltek az egészséges életmódra való nevelésre. Az edzéseket az elnök mellett Bakonyi Ferenc alelnök és Felleg Gábor vezette (előbbi kettő napjainkban is), mindnyájan társadalmi munkában. Azért fáradoznak, hogy a növendékeknek megfelelő lehetőséget, fejlődést és előrelépést biztosítsanak.
Éveken át működtették a „Sport Legyen a Tied” című programot, amit a sportág hazai szövetsége indított el (az iskolák ennek köszönhetően különféle felszereléseket kaptak). Tóthné Nagyőszi Ildikóék a kezdetektől segítették a sport beépülését a fiatalok mindennapjaiba. A gyakorlások a Dózsa iskolában zajlottak, az ügyesebbeket pedig meghívták az egyesületi edzésekre. Aztán idővel kinőtték az intézményi termüket. – Miután tudjuk, hogy a fiataloké a jövő, próbálunk saját erőből, saját nevelésű pingpongosokból építkezni. Változatos ötletekkel igyekszünk őket az asztalhoz csábítani, így a Noszlopy gimnáziumban régóta gondozunk sport- és egészségtábort. Idén ez elmaradt, remélem, hogy jövőre ismét a házigazdái lehetünk – tette hozzá a sportkör vezetője.
A VASE évek óta több gárdával vesz részt a nemzeti csapatbajnokságokon, de a megyei és az utánpótlás-bajnokságokban is érdekelt – közben főként a saját fiataljaira támaszkodik. Az Epinger Márton, Józsa Gábor, Iker István és Felleg Gábor játékos-edző összetételű társaságuk 2018-ban megnyerte a megyei csb-t, majd egyből utána az NB III-at is, s jegyet váltott az NB II északnyugati csoportjába. A másik férfikörük (Kovács Gábor, Bakonyi Adrián, Bakonyi József) két éve feljutott az NB III közép-dunántúli csoportjába, de az „árnyékukban” van megyei első és másodosztályú, illetve utánpótlás csb-n indult alakulatuk is. – Az előző kiírásban többször szüneteltek a pontvadászatok, ráadásul a pandémia miatt nem fogadhattunk az otthonunkban ellenfeleket, mert a termünk tanintézményben található. A találkozóinkat így idegenben vívtuk meg, miközben mindenki ott edzett, ahol éppen alkalma volt rá. Ha ezt vesszük alapul, még dicséretes is az NB II-es hatodik és az NB III-as tizedik helyünk – jegyezte meg Bakonyi Ferenc, aki a már említett titulusain túl játékosa is a klubnak: az országos ranglista és nemzetközi szenior seregszemléken gyakran állhat dobogóra.
A versenyeket is lebonyolító egyesület színeiben eddig a serdülőkorú Epinger Márton érte el a legjobb eredményeket, ő többszörös területi bajnok és a hazai ranglistákon is előkelő helyeken jegyzik. Hozzá hasonlóan Molnár Anna is országos diákolimpiai bajnok, míg Baumann Kristóf ugyanitt a dobogó harmadik fokára állhatott fel. A korosztályában Sári Adrienn is vesz részt ranglista-viadalokon, amiken nem ritkán érmet szerez.
Az elöljárók aláhúzták: a koronavírus-járvány nagyon megnehezítette az életüket. Ennek számlájára írható, hogy az NB II-es csapatuk működtetésére aligha lesz pénzügyi fedezetük, viszont az NB III-as gárdájuk (Kovács Gábor, Nyőgér József, Bakonyi Adrián, Bakonyi József, Sári Adrienn és Laki Sándor) ősszel is asztalhoz léphet. A továbbtanuló Epinger biztosan másutt folytatja a karrierjét, ahogy Iker István és Felleg Gábor is távozhat a klubtól. – És a teremproblémáink sem oldódtak meg, egy „hétasztalos” helyiségben nem lehet kilenc asztalon játszani – szögezte le az elnök. Hetente háromszor két óra edzésidővel bírunk, ami akkor is kevés, ha az elmúlt másfél évben csökkent a létszámunk. Egy saját terem sokat segítene rajtunk. Az egyesület jelenlegi vezetésének a nyár végén lejár a mandátuma. Mi a folytatásban már csak az edzések levezénylésére koncentrálunk, ugyanis az irányítást a fiatalok szülei veszik át.
A VASE-nak a megyei másodosztálytól a nemzeti bajnokság harmadik vonaláig voltak, vannak csapatai, s büszkék lehetnek a játékosaik szereplésére. A fiatalok töretlenül fejlődtek, és mellettük a rutinosabbak is sokat letettek az asztalra. A működtetés komoly terhet ró a közösséget is építő klubra, az anyagi helyzetére. Jól dolgoznak, ám most veszélybe kerültek. Remélik, hogy a segítségüket meghallják valahol, mert csak így tudnak előremenekülni.
Király Ferenc