A búcsúzás egy érzelemdús, legtöbbször fájó, szomorú pillanat. Mérész Csaba másfél éve a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém felnőttcsapatától, míg most magától a klubtól köszönt el. Életében több mint egy évtizedet felölelő szakasz zárult le, ám a nehezebb napokon a szép emlékek erőt adtak számára. Abból pedig jó néhány akadt. Mint mondta: köszönettel tartozik a helyi kosárlabdacsaládnak, de most eljött a váltás ideje, s abban bízik, hogy az új kihívás mielőbb rátalál.
Az egyesület legeredményesebb periódusa fűződik a nevéhez, ami számos sikerrel volt kikövezve. Játékosként egy, míg vezetőedzőként két ezüstérmet könyvelhetett el az NB I/B piros csoportjában, és az övéivel két éve megnyerte a Hepp Ferenc-emlékkupát is. Ahogy szerelésben a pályán, úgy ingben a kispad mellett állva is kedvelték a szurkolók. Pompás kalandjai voltak az egylettel, ezért is sajnálja, hogy a dolgok így alakultak. Ám miként ő, az élet sem áll meg…
Ezüstérmekig jutott
Noha a Szolnokon született Mérész Csaba gyermekként megpróbálkozott a kézi- és a röplabdával is, de már alsó tagozatos diákként tudta, hogy esetében a kosárlabda lesz a befutó. Tizennyolc esztendősen már a hazai élvonalban kért helyet magának, majd a következő kiírásokban Szolnokon, Sopronban és Kecskeméten pattogtatott – előbbi két városban kétszer is. A királynék városába 2008 nyarán érkezett, komoly A-csoportos múlttal: bajnoki harmadik helyezettként és Magyar Kupa-győztesként nagy fogásnak tűnt és nem kellett sokat várni, hogy a bizalmat meghálálva alkosson is. Az akkor itt játszó Szarvas Gábor csábította a bakonyi megyeszékhelyre, ami nyomban megfogta. Ám a tervek is kedvére valók voltak, a vezetőkkel hamar egymás tenyerébe csaptak, akik közölték: a bajnoki cím elhódításához a rutinos spíler tudására is szükségük van. Aztán a hőn áhított elsőség vele sem jött össze az egyetemistáknak – egyszer másodikak lettek –, jóllehet a kettes-hármas poszton bevetett, 195 centi magas hátvéd a nálunk töltött négy sportolói szezonjában mindig a Szokolik Gergellyel, Bovánovics Miklóssal és a már említett Szarvassal felálló gárda egyik legjobbja volt. Az évadbeli pontátlaga 12–15 között mozgott, s akadt olyan fellépése, mikor 33 pontot hintett, máskor egy tucat lepattanót szedett le, de előfordult, hogy 9–9 gólpasszal és szerzett labdával, 12 kiharcolt faulttal, illetve 15 sikeres büntetővel vétette észre magát.
Csapatkapitányként 2012-ben akasztotta szögre a mezét, majd nem sokkal később Naményi Miklóssal, a helyi klubot működtető gazdasági társaság, a Veszprémi Kosárlabda Kft. ügyvezetőjével elkezdték lerakni a mai sportkör alapjait, amire a falak – vagyis a különböző alakulatok – is kerültek. Bíztak egymásban és gondosan haladtak előre. Mérész először fiatalokkal foglalkozott (előtte, pontosabban az utolsó játékosidényében elvégezte az edzői iskolát), majd a ranglétrán feljebb lépve 2014 elején rábízták a felnőttek irányítását. Örömmel tette a dolgát, s az eredmények sem maradtak el. Igaz, a gyakran hangoztatott élvonalba kerüléshez ő sem tudta hozzásegíteni a társaságot. A másodosztályban kétszer lettek ezüstérmesek, és két éve „hazahozták” a Hepp Ferencről elnevezett emlékkupát is. Megesett, hogy egymás után 19 derbin maradtak veretlenek, de diadalmaskodtak a nagy rivális oroszlányiak otthonában is. Mérész mester megtiszteltetésnek vette, hogy olyan kaliberű sportolókkal dolgozhat együtt, mint a válogatott Kámán Tamás, Körtélyesi Gergely és Simon László, ahogy fogalmazott: nem gondolta volna, hogy egyszer ilyen nagytudású játékosai lesznek. Ám együtteseiben Vertetics Ádám, Nebojsa Pavlovic, Puszta Dávid, Helmeczi András, Völgyi Marcell és Szabó Péter is maradandót alkotott, egytől egyig remek képességű spílerek voltak. Jó közösséget gyúrt belőlük és sikerült letenniük valamit az asztalra. Többször is jelezték, hogy van esélyük a feljutásra, de egy hajszál rendre elválasztotta őket attól, hogy megugorják a feladatot, hogy átjussanak a léc fellett.
Nehéz döntés volt
A veszprémiek 2019 végén elvesztették a fonalat, majd a zsinórban elszenvedett hatodik vereségük után Mérész benyújtotta a lemondását, amit a vezetőség elfogadott. A szakember 2020 januárjában távozott a kispadról, és vele egy időben Körtélyesi is befejezte a karrierjét, szolidaritásból így állt ki edzője és barátja mellett. Az akkori időszak is nehéz volt; sokáig ürességet érzett magában, de a klub továbbra is szerepet szánt neki: ismét az utánpótlásnál kezdett el dolgozni. Ahogy a kommunikáció szólt: az itteni kosárlabdázás építésében a jövőben is fontos elem lesz. A történet másfél évig tartott, mostanáig gyerekeket istápolt. Az igazsághoz tartozik, hogy a pandémia rendkívül nehéz helyzetet idézett elő a Hoya-Pannon Egyetem Veszprém életében, mint kiderült: az egylet fenntartása, hovatovább fennmaradása sajnálatos döntésekkel párosult. Előbb arról jött hír, miszerint a hajdanán szintén az A-csoportban jeleskedő felesége, az utánpótlásedzőként dolgozó Mérész-Fitos Marianna távozott a klubtól, majd a férj közösségi oldalán tett bejegyzése következett, a búcsúzásáról. Nehéz volt neki meghozni a döntést, mert a kosárlabdázás mára az életének egyik sarokeleme lett, ráadásul a helyi kosaras közösségre hosszú ideig szinte második családjaként tekintett. Emiatt köszönetet mondott minden játékosának, kicsinek és nagynak, a szüleiknek, a klubnál dolgozó valamennyi munkatársának és persze a híveknek, akik akkor is megtapsolták őket, ha éppen kikaptak. Amit elértek, az nélkülük nem sikerülhetett volna: együtt harcoltak és együtt nyertek.
Készül az új feladatra
A 44 éves Mérész Csaba – aki családjával Márkón építkezett – sokat köszönhet a veszprémi kosárlabdaműhelynek, nem csoda, hogy temérdek boldog epizód maradt meg benne a 2008-tól íródott időszakban. Az emlékek örökre benne maradnak. Hálás azoknak, akik végigkísérték ezt a 13 évét, amit játékosként és edzőként itt töltött. Örömmel és lelkiismeretesen tette a dolgát. Itt lett először edző, itt kapta meg a lehetőséget a bizonyításra. Szakemberként sokat tanult Veszprémben, sok hasznos tapasztalattal gazdagodott, és eredményes szezonjai voltak a felnőttcsapat élén. Szerette a klubot – nem véletlen, hogy minden jót, további sikereket kíván nekik a folytatásra –, jókedvűen dolgozott a kötelékükben. Sokáig valahol az otthonának is érezte az egyesületet, de a sors most úgy hozta: ideje valami újhoz fognia. A kosárlabda továbbra is az élete része marad, nem szeretne elszakadni tőle. Az élet pedig nem áll meg, Mérész Csaba is készül a következő feladatára. Reméli, hogy az mielőbb megtalálja…
Király Ferenc