Ranolder-díjat kapott Halmay György. A Szilágyi Erzsébet Keresztény Általános és Alapfokú Művészeti Iskola leköszönő igazgatójával ez alkalomból többek között pályája főbb pontjairól, örömeiről, a jó vezető titkáról, de még a nyugalom és pörgés arányairól is beszélgettünk.
– A Ranolder-díj nem az első elismerés a pályáján. Számítanak a díjak? Ezeken kívül pedig milyen visszajelzések jelentenek megerősítést? 2004 óta áll az intézmény élén, ez önmagában is egy pozitív visszacsatolás.
– Az ember teszi a dolgát és természetesen jólesik, ha ezt mások észreveszik, értékelik. Megerősítenek még a kollégákkal, szülőkkel, más, az iskolához tartozó személyekkel kialakult viszonyok, a tőlük érkező visszajelzések. Valamit biztosan jól csinálunk, hiszen nagy örömünkre sok gyereket íratnak be hozzánk, ráadásul nemcsak elsősnek, hanem felsőbb osztályokba is, de csak nagyon keveset visznek el.
– Az évzáró ünnepségen nemcsak az idei tanévtől, hanem az intézménytől is búcsúzott. Miért?
– Július 31-én jár le az újabb 5 éves ciklusom. A következő öt évet már nem vállaltam. 47 év munkaviszony van a hátam mögött, lassan 65 éves leszek, úgy gondolom, ideje hátralépnem. Persze, néhány hónapig segítek még az új igazgatónak, ha igényli.
Olyan az iskola, amilyen a vezetője
– Hosszú pályáján igen sok időt töltött vezetőként, 2004 óta itt a Szilágyiban igazgatja az iskolát, előtte 20 évig Balatonalmádiban a Györgyi Dénes Általános Iskola igazgatóhelyettese volt. Mára a vezetés művészete önálló területté, hivatássá vált, ön szerint milyen a jó vezető?
– Valóban az iskolaigazgatás kisebb része a pedagógiai tevékenység, beletartoznak gazdasági, munkaerő-gazdálkodási, marketing- és még más területek is. Mindenképpen határozottságra és elhivatottságra van szükség. Nem kell a népszerűséget hajhászni, egy vezetőnek az a feladata, hogy a fenntartó elvárásait meg tudja valósítani és legyen egy víziója az intézményéről. Annak idején még Hoffmann Rózsa mondta egy igazgatóknak tartott értekezleten, hogy egy iskola előbb-utóbb úgyis olyan lesz, mint az igazgató, hiszen az ő döntései befolyásolják az iskola irányultságát. Én arra törekedtem, hogy egy sokszínű, befogadó intézmény legyünk, ugyanakkor vannak határok, amiket nem lehet átlépni.
– Melyek ezek a határok?
– A keresztény értékrend tisztelete, elfogadása a minimum, sok mélyen vallásos, hivő család gyermeke jár hozzánk, miközben meg kell találni a helyes arányokat, hiszen őket, meg azokat, akik mondjuk úgy érkeznek ide, hogy iskolakezdés előtt keresztelik meg őket, teljesen másképpen kell kezelni.
– Mi tölti el legnagyobb örömmel vagy mire a legbüszkébb, ha visszatekint a pályájára?
– Sok egykori tanítványommal ma már szinte baráti viszonyt ápolok és jó kapcsolatunk van, erre nagyon büszke vagyok. A másik pedig, ami hirtelen eszembe jut, hogy amikor Balatonalmádiban sportvezetőként diákolimpiai versenyeket szerveztem, már a ’90-es években bevezettük a számítógépes rendszereket a rendezvény lebonyolításába. Az általam kitalált sarokpontok alapján az informatikusok olyan programot készítettek, amivel pillanatok alatt kiszámoltuk a csapatversenyek végeredményét. Például a több száz fő részvételével zajlott atlétikai versenyeken az utolsó futó beérkezését követő második percben már eredményt hirdettünk. Ez akkoriban nagy szó volt.
– A másik, sok sikerélményt adó terület a fociedzőként töltött időszak volt?
– Igen, egész fiatal koromtól kezdve sokat edzősködtem különböző korosztályoknál, egészen ameddig önkormányzati képviselő nem lettem. Akkor aztán elköszöntem a sportpályától, azóta már csak fotelszurkoló vagyok.
A gazda szeme hizlalja a jószágot
– Az utóbbi idők hatalmas projektjéről, az iskola felújításáról és részleges átépítéséről nem is beszéltünk még…
– Valóban, ez egy nagyon komoly szervezést, mindennapi jelenlétet igénylő feladat volt. Még a nyári szünetben is a tetőn álltunk, hogy mi merre legyen, hol legyen az ajtó, merre nyíljon, ezeknél a részletkérdéseknél mind ott kellett lenni folyamatosan, csakúgy, mint amikor a saját házát építi valaki. Ahogy mondják, a gazda szeme hizlalja a jószágot.
– Lehet, hogy ez a titka a jó igazgatói működésnek is, hogy mindenbe bevonódva kell dolgozni?
– Nem hiszek abban, hogy az ember mindenhez ért és mindenütt ott tud lenni. Inkább arról van szó, hogy maximálisan megbízzam az általam kiválasztott emberekben. Úgy érzem, jó csapatot sikerült itt az iskolában összeállítani. Ami még fontos, hogy a tantestület erős egyéniségekből álló társaság, ez pedig azért jó, mert csak erős egyéniségek tudnak színes, erős személyiségeket nevelni
– Ez a cél? Mert sokan úgy tartják, hogy az oktatási rendszer egy kaptafára minden gyermeket ugyanabba a keretbe próbál begyömöszölni.
– Az a cél, hogy az innen kikerülő gyerekeknek a lehető legjobb nevelést adjuk ahhoz, hogy ők álmaik iskolájába tudjanak továbbmenni. Van, akinek ez a kőműves szakma, ami ugyanolyan fontos, mint a programozó matematikus, de képességei szerint mindenki követhesse az álmait. Ha egy gyermek nálunk ki tud teljesedni, és mögé mi oda tudjuk tenni az erkölcsi tartást, világképet, akkor szerintem jó irányba indítottuk el.
Sok küzdelem volt
– Az elhivatottságon túl kiegyensúlyozottság és nyugalom sugárzik önből, jó alap a kiváló munkához…
– Mindig törekedtem a nyugalomra, harmóniára, de kell a pörgés is ahhoz, hogy jól teljesítsünk, hiszen bizonyos helyzetekben szükségeltetik egy felfokozott pszichikai állapot is. Persze ez akkor működik csak, ha az alap nyugodt. Ezen felül még hatalmas kitartás is kell. Egyszer találkoztam az egyik volt edzőmmel, aki azt mondta: már nem jól látok, csak a hangod alapján ismerlek fel, te vagy a Halmay Gyuri, aki sosem adta fel. Ez nagyon jólesett. Való igaz, sok küzdelmem volt, itt az iskolában is, és sosem adtam fel.
– A Szilágyiban kezdte még kisdiákként, majd igazgató lett, most pedig távozik az intézményből. Könnyen int búcsút?
– Jó érzés, hogy egy viszonylag jól működő iskolát tudok átadni, hogy úgy megyek el, hogy az iskola épült, szépült, fejlődött a kezem alatt, és nemcsak fizikai valójában. A városban is jó híre van, volt értelme a munkámnak.
Vár rám a három unokám, négy gyermekem, a ház körüli munkák is adnak kihívást és nem vonulok vissza az élettől, ahogy eddig, ezután is meg fognak találni a feladatok.
Soós Andrea