Több mint másfél éves szünet után hétvégén újra színpadra állt a Táborállás Daloskör. A Balatonszemesen tartott Országos Nyugdíjas Ki Mit Tud?-on egy népdalcsokorral léptek fel, amit a zsűri kiemelt arany minősítéssel értékelt. Közösségük tavaly ünnepelte volna fennállása negyedszázados évfordulóját. Az ebből az alkalomból kigondolt eseményük a pandémia miatt elmaradt, azt most ősszel pótolnák, de addig is eleget tennének két meghívásnak.
– A hosszú kihagyás után örömmel és még nagyobb lelkesedéssel adtuk elő a tóparti településen a dr. Bojnécz Gábor művészeti vezetőnk által összeállított népdalcsokrot, amihez ő szolgáltatta a zenei kíséretet is – jegyezte meg Ábrahám Emilné klubvezető. – Tavaly ugyan elkezdődtek a hagyományos seregszemle válogatói, ám a koronavírus-járvány mindenki számára megálljt parancsolt. A szóban forgó vetélkedőnek mindig vannak selejtezői, míg a továbbjutóknak közép- és elődöntők. Idén a bezártság nehéz korlátait elhagyva, a boldog összetartozást megjelenítve százharminc csoport és egyéni szereplő mérette meg magát. A bírálók végül kiemelt arany minősítéssel jutalmazták a műsorunkat és a megjelenésünket. Végre öröm költözhetett az időskorú emberek szívébe, vidám találkozásoknak és lélekemelő pillanatoknak lehettünk részesei.
Az elnevezés eredete
A daloskör a tavalyi esztendőben ünnepelte volna megalakulásának huszonötödik évfordulóját. Az egykori krónikák szerint 1995. elején az akkori Helyőrségi Klub könyvtárosa a tiszti klub énekelni szerető tagjait daloskör létrehozására biztatta. Tizenhárom fővel jött létre a kicsi, ám idővel bővült társaság, amely először katonadalokat tanult meg. Mivel szorgalmasan gyakoroltak, két hónap múlva bemutatkozhattak, aztán hamarosan Balogh Ferenc lett a vezetőjük. Huszonnégy éve a népdalkör Táborállásra „keresztelődött”, miként megtudtuk: Hogya Györgyné gondolta úgy, hogy a feledésbe merülő nevet ilyenformán lehetne feltámasztani. A név úgy száz éve jelent meg a várostérképeken – a vasútállomástól délre, a Séd által határolt területet jelölték Táborállásként. A Helyőrségi Művelődési Otthon vezetése nemcsak emblémát készíttetett számukra – amit a szerepléseikkor az egyenruháikra tűztek –, hanem próbatermet biztosított nekik és az utazásaik költségét is állta. A kis kórus próbáin Balogh Ferenc adta a ritmust, a tempót, a dinamikát, a hangterjedelmet és a dallamot, s noha az idősebb emberek legfőbb képzési lehetősége a hallás utáni tanítás volt, egyre merészebb feladatokra is vállalkoztak (azóta sok tagjuk ismeri a kottát). Fejlődésüket jól jellemzi, hogy idővel elindultak a többszólamúság felé, előbb magyar népdalkánonokat, majd háromszólamú sorkövető kánonokat sajátítottak el, szép szoprán és alt női hangokkal rendelkeztek, de bariton és basszus magasságban is tudtak énekelni. A népdalokat gyorsan memorizálták, ám a többszólamú művekkel azért tovább bíbelődtek.
Eleinte csak a régi repertoárt ismételgették, aztán sok több versszakos népdalt tanultak meg, amikből dalcsokrokat alakítottak ki. Ám ezzel még nem volt vége a sornak, hiszen az évek során jó néhány magyar népdalkánont, műzenei kánont, kétszólamú magyar népdalt, háromszólamú magyar és külföldi miniatűr mesterműt, valamint külföldi népdalokat és egyházi műveket memorizáltak, amiket citera, furulya és szintetizátor is kísért. Például Zircen orgonakíséret mellett daloltak. A körnek „békeidőben” szinte minden hónapban volt fellépése. Az elején főként városunkban tették le a névjegyüket, leggyakrabban persze a Hemóban, aztán a hajdani VMK-ban, ám láthatók és hallhatók voltak a Petőfi-emléktáblánál éppúgy, mint idősek otthonában, a megyei könyvtárban és önkormányzaton, annak Szent István-termében, az egyetemen és a Margit-templomban. Később több meghívást kaptak közeli településekre, majd távolabbi helyekre is eljutottak. Egy kisebb törés akkor mutatkozott az életükben, mikor Balogh Ferenc 2010-ben elköszönt tőlük, pár évig magukra hagyottan működtek, s bizony nem sok hiányzott ahhoz, hogy szétszéledjenek.
Sok meghívásnak tettek eleget
Nyolc éve dr. Bojnécz Gábor lett a művészeti és Ábrahám Emilné a klubvezetőjük. Az azt megelőző nehéz időszakot maguk mögött hagyva temérdek helyre hívták őket és mindenütt a legjobb besorolást érték el. Tiszteletüket tették a pécsi Kodály Központban, a siklósi várszínpadon, a szombathelyi Kulturális Stafétán és az országos Határon Átívelő Találkozón, de jártak közeli községekben is „szomszédolni”. Nem volt ritka, hogy a kórustalálkozókra, a dalfesztiválokra menet az autóbuszon beéneklést és próbát tartottak. Már nem olyan rendszerességgel, mint tíz-tizenöt éve, de még mindig invitálnak meg ismerős csoportokat éneklésre, barátkozásra magukhoz – s ezen összejöveteleket rendre viszontmeghívások követik. Régebben batyus bálokat is rendeztek. Sajnos a vigadalmaikat az elmúlt negyedszázadban szomorú hírek is megszakították: több dalosköri társukat szomorú szívvel kísérték végső nyughelyükre.
– A város több programunkat támogatta anyagilag, de hálával gondolunk a Bethlen Gábor Pályázati Alapkezelőre is, ugyanis az elegáns öltözetünket nekik köszönhetjük, az általuk nyert összegből készültek. A ruháink egyébiránt kapcsolódnak a hagyományainkhoz, a katonai tradíciók felé kacsintgatnak – mondta Ábrahám Emilné. – Az elmúlt években sokfelé jártunk: a megyében, az országban, s több helyi eseményen is részt vettünk, de a járvány bennünket sem kímélt. Idős emberek lévén, alig mozdultunk ki az otthonainkból, leginkább közösségi oldalakon tartottuk egymással a kapcsolatot. Pedig előtte szívesen voltunk együtt, olyankor megismertük a hagyományainkat, amiket aztán igyekeztünk továbbadni. A balatonszemesi esemény előtt csak háromszor próbáltunk, igaz, oda egy régebbi műsorral érkeztünk. A művészeti vezetőnk szép dalokat ismertet meg velünk és segít, hogy azokat minél jobban megtanuljuk. Így újra öröm költözhet az idős emberek szívébe és lelkébe.
Mi a sikereik titka?
A jelenleg tizenöt tagot számláló, immáron operettslágerekkel is jelentkező daloskör ősszel rendezné meg a tavaly elmaradt huszonötödik születésnapját az Agóra Veszprémi Városi Művelődési Központban – ahol minden szerdán próbálnak –, s ahová más művészeti csoportokat is meghívnak. Előtte azonban augusztus végén részt vesznek a dudari Kistérségi Fesztiválon és a füredi Balatoni Randevún. Mindkét helyen a hétvégén is hallott dalcsokrukkal jelentkeznek, ami van olyan jó, hogy még néhányszor színpadra vihető.
Hogy mi lehet a daloskör erejének és sikereinek titka? Mint mondták, mindennap úgy élnek, hogy a szívükben legyen szeretet, a lelkükben öröm, az elméjükben hit, a testükben erő és a mindennapjaikban élet.
Király Ferenc