A címben szereplő szavakat egy olyan édesanya írta le, akinek gyermekei a Ranolder-díjjal frissen kitüntetett Czencz Gabriella óvodapedagógus szeretete, felügyelete alatt cseperedtek. A Ringató óvoda nemrégiben nyugdíjba vonult meghatározó óvó nénijét kérdezzük az ő nevéhez is fűződő Óvodai nevelés játékkal és mesékkel című programról, szülőkről, gyerekekről, utánpótlásról, és az is kiderül, ki az a Vackor mackó.
– A cikkünk bevezetőjében említett anyuka két gyermeke is az ön által vezetett Vackor csoportba járt és a Ranolder-díj felterjesztésében mindenkinek Gabi nénit kívánt sok szeretettel. Mit jelentenek a szülői elismerések és nem nehezebb-e sokszor a szülőkkel, mint a gyerekekkel?
– A szülőtől kapott pozitív visszajelzés a legszebb elismerés. A másik kérdésre válaszolva pedig, nekem nemigen voltak problémáim a szülőkkel. Egyszerűen minden szülővel meg kell találni a hangot, ahogy mindenki mással is, akivel közös nevezőre akarunk jutni. Én mindig nagyon tiszteltem a szülőket és szülői szemmel is igyekeztem nézni azokat a helyzeteket, amelyekbe a gyereknevelés során kerültek, próbáltam elképzelni, hogy édesanyaként mit éreznék, ha nekem a pedagógus azt mondaná, amit én mondtam nekik.
Megtaláltam a saját utam
– Ön az Óvodai nevelés játékkal és mesékkel elnevezésű program egyik meghonosítója a magyarországi óvodákban, amelynek a Ringató óvoda referenciaintézményévé válhatott. Hogyan találkozott a módszerrel?
– A kigondolásában nincs szerepem, az a Soproni Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karának három nagy tudású egyetemi adjunktusának az érdeme. Én az idő tájt kerültem oda levelező tagozatra, amikor a módszer kidolgozása zajlott. Kétségek között voltam éppen, úgy éreztem, hogy az az óvodai közeg, amiben a gyerekeinket neveljük, bármennyire igyekszünk szeretettel és élményekkel megtölteni, nem ideális. Az óvodások foglalkozásokon ültek, feladatlapokat töltöttek ki, majd azokat mind kiaggatták az öltözőben, ez nagyon poroszos volt, nem éreztem benne jól magam. Az ovisoknak és a saját gyerekemnek is élményfókuszú, gyakorlatias módszert kerestem és olyan szerencsém volt, hogy éppen az az egyetemi adjunktus tanított a főiskolán, aki az általam is vágyott módszert kidolgozta. Mondanom sem kell, hogy az Óvodai nevelés játékkal és mesével program teljesen átitatott és éreztem, hogy megtaláltam benne a saját utam. Nagy szerencsém volt, hiszen az óvodánk akkori vezetője, Gyürüsy Attiláné Éva nyitott volt az innovációra és támogatásával a Ringató óvoda a program referenciaintézménye lehetett.
– De kezdjük kicsit korábbról. Miért lett óvónő?
– Én nagyon nem szerettem óvodába járni, 59 éves vagyok, de a mai napig emlékszem az ottani rossz élményekre. Hamar ráébredtem, hogy az oviban töltött évek meghatározóak és azért is akartam óvónő lenni, hogy olyan óvodai létet biztosítsak a gyerekeknek, amire majd szívesen emlékeznek később.
– Meséljen még a módszerről!
– A program a magyar népi kultúrára, magyar néphagyományokra épül. Adott hónap hagyományait, ünnepeit, tevékenységeit alapul véve tervezzük meg a csoport játékait, azt, hogy milyen műveltségterületekre kalandozzunk el. A játékkal, mesével nevelés tulajdonképpen azt jelenti, hogy a gyerek tudása játékba integráltan fejlődik. A játékokba alakítjuk bele a „tanulnivalót”, az énekeket, a meséket, a mozgást. Rengeteg a szabad mozgás és a tánc, élménydús a tanulás.
További nagy értéke, ami mára egyébként mindennapos, de bevezetésekor, a 90-es évek elején még egyáltalán nem volt az hazánkban, hogy osztatlan vegyes csoportokra gondolták ki. Tehát háromtól hétéves korig együtt tevékenykedik minden kisgyerek, akárcsak a régi nagy családokban, ahol a nagyobbak be tudnak segíteni a kisebbnek, a kicsik meg figyelik az idősebbeket és rengeteget tanulnak tőlük.
A gyerekek nem változnak
– Ha visszatekint az elmúlt évekre, mit lát, miben változott ez a pálya vagy akár gyerekek és hogyan lehet ezeket a változásokat kezelni?
– Az ovisok ugyan nem járnak okostelefonnal, de természetesen otthon vannak az elektronikus berendezések használatában. Ezzel nem érdemes harcolni, inkább okosan használni. Az internet kiváló eszköze a világ megismerésének: ott vannak például a madármegfigyelő kamerák, segítségükkel élőben figyeltük, ahogy a gólya megérkezett Afrikából. Vagy farsang idején Mohácsra kapcsoltunk, megnéztük a busójárást. De vannak ovisoknak készült 10 perces természetfilmek, nagyon szeretik a kicsik. Valóban megváltozott a világ, ám a gyerekek alapvetően ugyanolyanok: szeretnek játszani, mozogni, énekelni. És hiába a sok új szerkezet, kiválóan lekötik őket az egyszerű dolgok is.
– A gyerekek nevelése mellett fontos része volt a pályájának a tudása továbbadása. Kinek ajánlja ezt a szakmát és mi a helyzet az utánpótlással?
– Sajnos ma nagy a hiány óvodapedagógusból, aminek nem csak anyagi okai vannak. Volt egy időszak amikor különösen kevés gyerek született az országban, a Ringató oviban is megéltük, hogy csoportokat kellett bezárni, emiatt sok óvónőnek kellett elhagynia a pályát. Nagyjából 10 éven keresztül nem lehetett elhelyezkedni óvodapedagógusként. Ez a generáció pedig most nagyon hiányzik az óvodákból. Mindemellett csak hivatástudattal rendelkezőknek javaslom ezt a pályát.
Nekem rengeteg örömet adott a hallgatók szakmai gyakorlatának vezetése, a tudásom átadása, befogadásuk a csoportba. Sokat tanultam tőlük, szerettem, amikor egy fiatal bekerül a gyerekek közé, ami jó hatással volt a kicsikre is.
– Az elején beharangoztam, áruljuk el, hogy ki az a Vackor mackó!
– Vackor egy körülbelül 25 centiméteres szőrmackó. Minden év egy meghatározott szakaszában Vackor útra kel, naponta más-más kisgyerek viheti haza és vele és családjával tölt egy napot. A mackónak van egy kis bőröndje, benne pedig a naplója. A vackoros szülők reggel, mielőtt elindulnak munkába, beleírják a naplóba, hogy mit csinált náluk a maci, mit evett, mit ivott, mit játszott, hol voltak együtt. Van, aki fényképet vagy egy kis ajándékot is csempész a bőröndjébe. A gyerekek nagyon szeretik visszahallgatni azokat a történeteket, amiket Vackor naplójából mesélünk. Persze Vackor kirándulni is jár a csoporttal, minden óvodai rendezvényen jelen van. Azért beszélek jelen időben, mert bár én eljöttem az oviból, de a hagyomány tovább él a csoportban, amit egy olyan kolléganőm visz tovább, aki nálam teljesítette szakmai gyakorlatait, majd a diplomája megszerzését követően egy évet dolgoztunk közösen.
Szép pályát zártam le
– Elégedett? Ha újrakezdené, ugyanígy csinálná? Miért vonult vissza?
– Úgy tartom, akkor kell abbahagyni, amikor még 100%-osan tudom csinálni. Nem akartam megvárni azt az időt, amikor már nem érem utol a hároméveseket. Ugyanakkor született egy kisunokám, van egy 86 éves édesanyám, szeretnék jelen lenni az életükben, minőségi időt tölteni velük. A lényeg: úgy érzem, nagyon szép pályát zártam le. Szerettem csinálni, szívből csináltam, fontos része volt az életemnek. Jó volt így, ahogy volt.
Soós Andrea