Az ezredfordulón alakult, több tucat tagot számláló Szabadság Lakótelepi Baráti Kör igyekszik érvényt szerezni az ott élők érdekeinek, így nem csak a kulturális életüket, hanem a lakóhelyük fejlődését és fejlesztését is segítik. Városrészük előremozdítása okán már lobbiztak járda- és kerékpárút-építésért, s azért is, hogy a közeli „négysávos úton” lámpás kereszteződés létesüljön. Velük arrafelé színesebb is az élet, ehhez legyen elég megemlíteni az általuk gondozott Puszta- és Lovas-napokat, az ünnepségeket és a kirándulásokat.
Az ötszáz lelkes Szabadságpuszta a megyeszékhelyünktől négy kilométernyi távolságra fekszik, s közigazgatásilag Veszprémhez tartozik. Hazánk helység-névtárában először 1926-ban jelent meg, Miklósházaként, de a korabeli krónikák később Miklósháza-pusztaként és Lacimajorként említik. Előbbi nevét a volt tulajdonosáról, Velty Miklósról kapta, aki száz éve vette meg a területet. Az akkori cselédek Velty-pusztának is hívták. A mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozott uraság itt kutat ásatott, istállókat, cseléd- és ispán lakásokat építtetett. A település a II. világháború után – az állami gazdaság létrejöttétől – a Szabadságpuszta és a Szabadság lakótelep nevet kapta. Jelenleg Szabadságpusztaként funkcionál és Veszprémhez tartozó utcanevekkel van ellátva. A hetvenes években hús- és péküzeme lett, élelmiszerboltja nyílt, és a gyümölcstermesztés is mind nagyobb területen zajlott. Az itt lakók a gazdaságnál dolgoztak, amely kedvezményes házhelyekhez juttatta őket. Az építkezések eredményeként valóságos kertváros nőtt ki a földből, máshonnan is költöztek ide emberek. Az itt élők most ingáznak az otthonaik és a munkahelyeik között, a gyerekek is Veszprémbe járnak óvodába, iskolába.
„Megállt az idő”
– A rendszerváltozást követő években „megállt itt az idő”, a helyi gazdaság korában minden virágzott itt, saját focicsapatunk és zenei együttesünk is volt. Az állami cégforma felvirágoztatta a települést, derűsnek tűnt az élet, aztán egy darabig nem történt semmi. Néha egyesével felkerestük a polgármesteri hivatalt az ügyes-bajos dolgainkkal, aztán rájöttünk: közösen érvényt tudunk szerezni az érdekeinknek. Eldöntöttük, hogy megpróbáljuk magasabb szintre emelni az életünket, s annak színvonalát. Ezzel együtt az első időben a nagy lelkesedésen túl, sok említésre méltó dolog nem történt – mondta a Szabadságpusztára „született” Nagy Zsoltné, a baráti kör immár tizenöt éve regnáló elnöke. Egyesületük azon szándékból alakult meg, hogy segítse a település fejlődését, tegyen az ottani emberek életének javításáért, az egymáshoz való viszonyukért. Ilyenformán szervezik a lakótelepiek szabadidős tevékenységét, közreműködnek a közösségi tevékenységek lehetőségeinek felkutatásában és formába öntésében. Sok előadást, beszélgetést és rendezvényt szerveztek, a megvalósításhoz szükséges anyagi források megteremtéséhez pedig pályázatokon vettek részt, és felajánlásokat is elfogadtak. Munkájukat helyi vállalkozók is segítik. Mint megtudtuk: a tevékenységüket nem szűkítik le kizárólag a tagjaik számára, a működésükbe a település teljes lakosságát próbálják bevonni. A soraikban most is vannak olyanok, akik elköltöztek innen, ám a szívüknek mindig fontos a városrész. A lakossági fórumaikon valamennyi ott élő képviseltetheti magát, elmondhatja a véleményét és adhat ötleteket. Az elnök közölte: 2006-ban, hagyományteremtő jelleggel tető alá hozták a Puszta-napot, ami egy kulturális, szabadidős és sportrendezvény – kicsiknek és nagyoknak. Ilyenkor amíg a gyermekek többek között kézműves foglalkozásokon vesznek részt, addig a felnőttek gulyásfőző-versenyen méretik meg magukat. A játékos vetélkedőkre – a gumicsizmadobó és talicskatoló-viadalra – minden korosztályt várják. Az esemény rendre bállal zárul. Egy év múlva hívták életre a Lovas-napot, ami a környéken élő lovasokat és a helyieket kovácsolja össze. A gyerekek itt megismerkedhetnek a négylábúakkal, miközben a gazdák szórakoztató fogathajtó erőpróbán adnak számot a tudásukról. Tavaly a koronavírus-járvány miatt elmaradtak az úgynevezett nagy rendezvényeik.
Segít a képviselő
– Minden évben megrendezzük a Mikulás- és a karácsonyi ünnepségünket, ami segít az egyedülálló társainknak elviselhetőbbé tenni az ünnepeket. Ilyenkor vidám hangulatban, dalok éneklése mellett felöltöztetjük a „pusztánk” karácsonyfáját. Csapatépítő jelleggel szervezünk autóbuszos kirándulásokat is, hogy a városrésziek jobban megismerhessék egymást. Így eljutottunk már a történelmileg valahol hozzánk tartozó Ópusztaszerre, Aggtelekre és a Parlamentbe is.
Korábban havonta, most azonban már negyedévente tartanak lakossági fórumot, amire például a hivatal városüzemeltetési csoportjának munkatársai mellett rendre meghívják a városrész mindenkori önkormányzati képviselőjét is. Régebben Strenner Zoltán, majd Ovádi Péter, most pedig Kovács Áron próbál minél többet tenni azért, hogy a szabadságpusztaiak élete még jobb legyen. Mindnyájan figyelemmel kisérték, illetve kísérik a mindennapjaikat, ha úgy tetszik: időről-időre felmérik az igényeket, a keretükből pedig támogatják is őket. Nagy Zsoltné értésünkre adta, hogy az elmúlt években sokat lobbiztak az illetékeseknél azért, hogy egyes út- és járdaszakaszaik jobb állapotba kerüljenek, kerékpárutak és kivilágított autóbusz-váróhelyek létesüljenek, a csatornázás minél több helyütt legyen megoldott, a kicsinosított kultúrházban létrejöjjön egy kicsi kondicionáló terem, illetve a korábbinál jobbá váljon a városrészi tömegközlekedés. Nagy fegyverténynek tartják, hogy a – régóta egyfajta balesetveszély-forrásként számon tartott – Balatonfüredre vezető forgalmas úton megvalósult egy lámpás csomópont, aminek révén könnyebben és az addiginál biztonságosabban közelíthetik meg Veszprémet, illetve délutánonként és esténként érhetnek haza az otthonaikba. Ezt hosszú évek kitartó munkájával érték el.
Jobb és szebb legyen
– Mivel több fiatal család is költözött ide a gyermekeikkel, szeretnénk egy gazdagabb játszóteret, hiszen a mostani felettébb szegényes. Az pedig mégiscsak körülményes, hogy a szülők a csemetéikkel folyton Veszprémbe menjenek, ha szabad levegőn akarnak kikapcsolódni. A kultúrházban elkezdődött a könyvtárrész kialakítása, polcokat és könyveket már kaptunk, nemsokára ezen teendőnkkel is végzünk. Ezután is szeretnénk a gyerekeknek kézműves foglalkozásokat tartani, a kicsivel idősebbeknek a környezettudatosságról, míg a nyugdíjasoknak a rendőrség bevonásával bűnmegelőzésről beszélni. Most is javítják a városrészünkbe vezető utat, de mi annak is örülnénk, ha az elhasználódott Ciklámen utca idővel önkormányzati tulajdonba kerülne. Továbbra is azon vagyunk, hogy a lakótelepünk jobb és szebb legyen – zárta beszélgetésünket a baráti kör elnöke.
Király Ferenc