A baranta hazánk egyik gyorsan fejlődő harcművészeti irányzata, ahol az előrehaladást a test és a szellem közös fejlődése biztosítja. Városunkban a Berenhidai Huszár Péter elnevezésű csapatban is gyakorolják a régi magyar történelmi harci testkultúrából táplálkozó technikákat. Gyakorlásaikon a pusztakezes technikák mellett például a szablya, az íj és különböző hosszúságú botok használata is elsajátítható, ám foglalkozásaik része a néptánc és népdalok éneklése is.
A baranta a IX–X. század között élt magyarság harci kiképzési és mozgásformáira épülő fegyveres és pusztakezes harcművészeti törekvés. Főként hazánk olyan nyugati és déli peremvidékein maradt fenn, ahol a lakosság összetétele a kezdetektől magyar volt. A jelentése fegyveres vetélkedés, megmérettetés, harcra és hadjáratra való felkészülés. A kunoknál zsákmányszerző utat, a kirgizeknél a gyorsan közeledő lovasokat, a szláv nyelvű országokban az állatok hajtását, míg egyes kaukázusi népeknél a fegyveres gyakorlatok helyét fejezi ki. Ma a baranta az önálló magyar harci vonulatot szimbolizálja. Magyarországon jelenleg hetvennél is több klubban két és fél ezren veszik számba a technikáit.
Mindegyik korosztályra fókuszál
Több településen is indult ilyen egyesület, ez alól megyeszékhelyünk sem volt kivétel, amely a XVI. században élt Berenhidai Huszár Péter nevét vette fel. A korabeli krónikák szerint „kegyelme olyan tanácsbeli vitéz volt, akit Isten csak jókedvében ad a népének”. Mai követői városunkban a volt Közgazdasági Szakközépiskola Deák utcai tornatermében találtak otthonra, ahol a pandémiát követően hétfőn és szerdán, illetve elvétve szombaton ismét vannak tréningek. Mint Fajd Bence, a csapat vezetője aláhúzta: a baranta a kisebbeknek visszaadja a megérdemelt gyermekkort, a férfiaknak a magyar virtust és vetélkedést, egy emberi küzdelmet, a nőknek pedig az őket megillető magyar férfiakat. – Vagyis, ha úgy vesszük, mindenki jól jár – mondta. A mintából is kitűnik, hogy a baranta mindegyik korosztályra fókuszál. A stílusuk nem egy vagy több „mester” alkotása, hanem a magyar nép mint kultúrkör összegzett tudásanyagának tükröződése a sajátos harci testkultúrában. Az egyik fontos feladatunk a helytörténet és a néprajz megismerése, ezen belül a magyar testkultúra még rejtett elemeinek összegyűjtése. A barantázó magyarul él, gondolkodik, harcol, táncol és énekel. Azon van, hogy minél alaposabban megismerje és magáévá tegye azt a kultúrát, ami az általa tanult harci értékeket kifejlesztette. A baranta egy harcművészet, s azzal csak az tud eredményesen foglalkozni, aki életmódszerűen éli meg a tartalmát.
Mint megtudtuk: a felkészítés és a versenyek során olyan hagyományos kiképzési elemeket használnak, amelyek minél jobban megközelítik a valós szituációkat. Az edzéseken a pusztakezes technikák mellett az íj, a szablya, a kard, a fokos, az ostor, a lándzsa, a csatakereszt és különböző hosszúságú botok használatát sajátítják el. A kiképzési alapelemek – az iskola- és formagyakorlatok – úgy vannak összeállítva, hogy abban mindig szerepeljen az ellenfél, továbbá olyan biztonsági elemek, amelyek minimálisra csökkentik a sérülés veszélyét. A baranta különböző fokozatokból áll, azok a régi pusztai tízes harci rendszerek elvét követik. Emelkedő rendben mutatják meg, hogy az illető milyen mértékben birtokolja az ősei által ráhagyott örökség szemléletét, valamint, hogy ezt miként képes alkalmazni és fejleszteni.
Tíz versenyszám
A baranta gyalogos szakágának tíz versenyszáma van. Az övbirkózásnál a két ellenfél puszta kézzel, a meghatározott öltözetben és szabályok szerint addig küzd, míg valamelyikük a másikat olyan helyzetbe kényszeríti, hogy annak térde, könyöke, feje vagy feneke a földet érintse. A mesterlövészet az íjászat statikusabb problémamegoldását vizsgáló szám, ahol a terep adta nehézségek kihasználásával, különböző távolságból hajtanak végre feladatokat. A párbajíjászat már egy dinamikusabb kategória, itt a két küzdő fél egy meghatározott végrehajtási rendben küzd egymással. A szabad vívás a küzdő felek egymás elleni párbaja, imitációs fegyverrel, szabályozott körülmények között. A páros vívás egy vívópárral előzetesen elkészített harci mozdulat, a baranta bármely fegyverével. A hajítófegyver-párbaj kelevézzel és csatacsillaggal végrehajtott dobómozzanat, közben a támadás, visszavonulás fázisait színlelő rendben, védőeszközt alkalmazva, az ellen dobásait, lövéseit kikerülve kell a fegyvereket a céltárgyba juttatni. A futárpályán harci öltözetben két, különböző nagyságú távot kell megtenni – akadályokkal és ellenfeleken nehezített területen. A táncos formagyakorlatnál az egyik fegyver alkalmazási lehetőségeit kell bemutatni, a versenyzők dinamikus és statikus elemek alkalmazásával az egyensúly, a mozgáskultúra és az alkalmazott technika tudásszintjéről adnak számot. A böllön az övbirkózással ellentétben az ököl, térd, könyök és lábfej használatát engedő küzdelmi forma, ahol a rivális rúgásokkal és ütésekkel való megközelítése után rendszerint feszítésekkel, fojtásokkal és rögzítő helyzetekkel zárul. A lovas pálya alapvető lovas képességeket vizsgáló terep, ahol az indulók kisebb feladatok végrehajtása mellett a négylábúval történő közlekedésről is számot adnak.
Az íjászattól a csürközésig
A Berenhidai Huszár Péter Barantacsapat az elmúlt években többször vett részt a városunkban tartott Európai Sporthéten, íjász- és csatakereszt-viadalt tartva. A megalakulásuk óta jártak bemutatón Nagyvázsonyban, a dózsavárosi nyárbúcsúztatón, a Berhidai napokon, a Cserháti Társaskör Kulturális Egyesület, illetve a Veszprémi Nagycsaládosok Egyesület rendezvényén, de még a Balaton-parton is feltűntek, ahol az érdeklődők kipróbálhatták a csatakereszt-hajítást, az ostorozást és a szablyavívást. Ellátogattak a Hódmezővásárhelyhez közeli Nemzeti Baranta Találkozóra, a magyar népi küzdelmi játékokra, a székesfehérvári kard és fokos továbbképzésre, a mosonmagyaróvári Szigetköz ízei, vármegye borai elnevezésű fesztiválra, a kispesti országos csikó barantaviadalra, a dunántúli botszemináriumra, s többször bemutatkoztak a helyi budógálán is. Régebben napközis tábort is hirdettek, ahol a fiatalok nagy kedvvel vetették bele magukat a játékos küzdelmekbe. Hét éve pedig a világot jelentő deszkákra is felkéredzkedtek: a Pannon Várszínház Toldi című musicaljének egyes jeleneteiben harcművészek is színpadra léptek – a barantacsapat közreműködésével. – Hétvégén, a Szent Iván-éji rendezvény keretén belül tartottunk foglalkoztatót Gyulafirátóton, az Ablak a Múltra Egyesület meghívására, ahol íjászat, csatakereszt-hajítás, karikás ostorozás, csürközés, népi játékok gyakorlására volt lehetőség – jegyezte meg Fajd Bence.
Király Ferenc