Ül, fekszik, marad!

Úri huncutság vagy hasznos és megtérülő időtöltés kutyaiskolába járni négylábú kedvenceinkkel? A városi kutyatartás terjedésével a felelős állattartó szeretné tudni, hogyan lehet megfelelően kézben tartani, harmonikusan együtt élni kedvencével. De mi is a tananyag a kutyasuliban?

Manapság egyre többen viszik magukkal kedvenceiket egy-egy utazásra, netán a bevásárlóközpontba vagy egyszerűen csak szeretnék megóvni egy idegen kutya támadásától, illetve más veszélyektől azáltal, hogy ebük feltétel nélkül engedelmeskedik nekik. Az is lehet, hogy gondot okoz a szobatisztaságra nevelés vagy a lakás rongálása a gazdi távollétekor. A hasonló problémákat nem mindenki tudja saját kútfőből megoldani, ilyenkor érdemes szakemberhez fordulni. Mi is ezt tettük, ellátogattunk a Kutyasétáltatás Veszprém Kutyaiskolájába Szabadságpusztára, ahol Hadbognár Boglárka tulajdonossal, kutyatrénerrel beszélgettünk.

Lakossági képzés

– Sokszor azzal a kéréssel érkeznek hozzánk a résztvevőink, segítsünk, hogy csak egy kicsit fogadjon szót a kedvencük – mondta el a szakember. – Mi tulajdonképpen a gazdákat tanítjuk, mégpedig arra, hogyan tudják irányítani, kezelni a kutyáikat. Hétköznaponként kiscsoportos képzéseket tartunk, a hétvége pedig a nagycsoportos alkalmaké. Mindig az ovisokkal kezdünk, majd jönnek a kezdők és végül a haladó kutyusok.

Fontos elmondani, nem munkavizsgára készítjük fel az ebeket és az oktatásunk nem is sport, hanem mondjuk úgy, hogy egyfajta lakossági képzést tartunk. A cél a kutya-gazda kapcsolat építése, a harmonikus együttélés kialakítása. Az elsőkutyás gazdáknak mindenképpen ajánlott az efféle csoportos képzés.

A tananyag része például a pórázon sétálás elsajátítása, hogy a legkülönfélébb helyzetekben is nyugodtan viselkedjen a kutyus, ha például beülnek egy kávézóba, ne rontson neki másik kutyáknak, sőt az is, hogy szépen utazzon a tömegközlekedési eszközökön. Többféle nehéz szituációt gyakorlunk, sőt városi foglalkozásokat is tartunk, hogy ingergazdag környezetben is menjenek az itteni feladatok. A hétvégén éppen egy ilyenre kerül sor, az Erzsébet ligetben kezdünk, aztán irány a Kossuth utca.

Hadbognár Barbarától megtudtuk azt is, hogy jó, ha már kölyökkorban elkezdődik a trenírozás, ami persze örökbefogadott kutyáknál általában nem lehetséges, de a mentett négylábúakkal is szép eredményeket lehet elérni, ők is meg tudják tanulni a kulturált viselkedés szabályait.

Jutalmazással tanítanak

A mentett kutyusoknak sokszor vannak berögzült rossz szokásaik, netán bántalmazták őket, félelem-agresszívek lehetnek. Éppen ezért, bár mindenütt azt halljuk, hogy fogadjunk örökbe, nagyon fontos, hogy ha van egy kiszemeltünk, járjunk ki a menhelyre hozzá, ismerjük meg a természetét, sőt, éljünk a próbaidő lehetőségével is, mert nem minden kutyus kompatibilis minden családdal.

Az oltási program befejeztével, 3–4 hónapos korban kezdődhet a kutyaovi, ahol még a szocializáción van a hangsúly, sokat játszanak a kicsik, mert egyelőre nem tudnak hosszan a feladatokra koncentrálni. Az ültetés, fektetés, állítás, helyben maradás, közömbösítés, gazdára fókuszálás gyakorlatai szerepelnek egy-egy foglalkozáson, de vannak ügyességi feladatok is, például székek alatt átkúszás. Ilyenkor nemcsak fizikálisan, de mentálisan is elfáradnak a négylábúak.

Pozitív megerősítéssel tanítunk, finom falatokért és a dicséretért dolgoznak az állatok. A leglényegesebb pedig, hogy öröm legyen számukra a tanulás. Hiszen meg is makacsolhatnák magukat, ahelyett, hogy szót fogadnak, de ahogy körülnézünk a pályán, látjuk, hogy jókedvűek, motiváltak a kutyusok. Azért végzik el a feladatot, mert így akarják – hangsúlyozta Hadbognár Barbara a vasárnapi haladó csoport foglalkozásán.

„Játszani is engedd”

A foglalkozás végén, ami nagyjából másfél órás, lehetőség van póráz nélküli közös játékra is, persze csak azok számára, akiknek ez szépen megy és akiknek kedvük van hozzá. Nem kell minden kutyával jóban lennie mindenkinek.

A kutyaiskola minden gazda-kutya párosnak ajánlható, de fontos, hogy olyat válasszunk, ahol mindketten jól érezzük magunkat. Sokféle tréner van, több módszer, bár remélem, ma már mindenki pozitív megerősítéssel tanít. Mindemellett fajtánként is nagy az eltérés a kutyák között és nem minden oktató ért minden típushoz. Ahol 2–3 óra után sem jön sikerélmény, onnan távozzunk.

Szabó Barbara, egy másfél éves mentett keverék kutya gazdája sokat köszönhet annak, hogy suliba járnak:

– Amikor Linát örökbe fogadtuk, nagyon bolondul játszott társaival, sokszor kellett visszafogni, fegyelmezni. A pórázas séta sem ment jól, inkább ő vitt bennünket, mint fordítva, sokszor szaladtunk utána, két kézzel próbáltuk megtartani, de az sem mindig sikerült. A rosszcsont a lakást sem kímélte és a szobatisztasággal is voltak gondok. A sok türelemnek, szeretetnek, illetve a kutyasuliban kapott jó tanácsoknak és trenírozásnak köszönhetően azonban a problémáink nagyjából megoldódtak. Linából egy társaival barátságos, könnyebben fegyelmezhető, a lakást nem rongáló szobatiszta kutyus lett. Sokkal könnyebbé vált a mi életünk és az övé is. Kellett a sok segítség, hiszen kezdők voltunk, mostanra pedig arany életünk lett.

Soós Andrea