Nagy kincs az olyan pedagógus, aki szereti, amit csinál. Benyovics Ágnes nemcsak szereti, hanem rajong a hivatásáért, egy matematikatanár, aki az óráin „életet lehel” a számokba, egy osztályfőnök, aki személyes, egész életével nevel. Tanulóit gondolkodásra ösztönzi, szemléletet ad, a készségek összefüggéseit, az ismerethálózat felépítését mutatja meg nekik. Nyitott és együttműködő, világos értékrendű ember, aki immár Ranolder-díjasnak is vallhatja magát.Király Ferenc – Miközben igyekszem hozzá a Veszprémi Szakképzési Centrum Közgazdasági és Közigazgatási Szakgimnáziumba, felötlenek bennem a hajdani diákéveim. Emlékeim között „lapozgatva” megállapítom: voltak jó és rossz tanáraim is – szerencsére előbbiek voltak többen. Akadtak, akik nem tanítottak jól, de nem azért, mert a tudásukkal volt baj, inkább a módszereikkel, a kisugárzásukkal. Némelyikük nem is főként velünk foglalkozott, hanem arra fókuszált, hogy leadja a nekünk szánt tananyagot. Félreértés ne essék, mi sem voltunk angyalok. Ám csak monoton magyaráztak, írtak rendületlenül a táblára, ezért tárgyaik idővel elvesztették számunkra a jelentőségüket. Miközben „maguknak celebráltak”, mi más órákra készültünk, beszélgettünk, leveleztünk vagy épp újságot olvastunk. Na ez az, ami Benyovics Ágnes óráin nem fordulhat elő.
A matek is lehet szórakoztató
Már az osztálytermükben vagyunk, álmélkodva hallgatom ízes nyelvjárását, érdekes szófordulatait, majd mondandójára koncentrálva jegyzetelem, miszerint az egykori Csehszlovákia területén látta meg a napvilágot és a tudás szeretetét a világot keresztülutazó édesapjától örökölte. Hamar eldöntötte, hogy hazánkban szeretne diplomázni, s mert matematikából és fizikából jó érdemjegyek sorakoztak az ellenőrzőjében, elhatározta: a jövőben ezen tárgyak ismérveit adná át másoknak. – Már a gimnáziumi felvételimkor megjegyezték, hogy úgy jöttem be a terembe, mint egy tanár – nevet fel. Aztán kicsit komorabban volt vezetőit, Eisenbeck Istvánt, a Dózsa iskola nyolc éve és Kópházi Ferencet, a Közgazdasági Szakközépiskola 2010-ben elhunyt igazgatóját említi meg, akik sok útravalóval látták el, mint kijelenti: mindkettőjüket nagybetűs embernek tartotta, akiknek lelke volt.
Sok gyereket untatnak a számok, de egy jó matektanár tudja, miként kell átadni a tudást, hogy azt mindenki megértse. – A matektanulás igenis lehet szórakoztató – hangsúlyozza, s az eredmények őt igazolják, többször is megválasztották a Zrínyi Ilona Országos Matematika Verseny legjobb felkészítőjének, ám diákjai nemcsak ezen viadalon zártak az eminensek között, hanem az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen is, míg a Bolyai csapatseregszemlén elsők is lettek. Noha a domináns nézet szerint a tehetség mindig utat tör magának, és csak hagyni kell kibontakoztatni, azokat egy ideje keresni is kell. Benyovics Ágnes éles szemű pedagógusként rendre lehetőséget nyújt a jó adottságú tanulóknak, hogy ne kallódjanak el az intézményben. A gyerekek sokfélék, van, akinek az a jó, ha szigorú teljesítményre sarkallják, másokat egyszerűen hagyni kell, hogy „megtalálják” magukat. Ő keresi és megteremti azokat az alkalmakat, amelyekben a tanulási folyamat domináns eleme a diák.
Nem úgy tanít, mint régen
– Hogy milyen a jó tanár? – kérdez vissza. Szerintem alaposan ismeri a szakmáját, a tudását képes átadni a szeretett gyerekeknek, akiket megfog a személyiségével. Nem minden diák szereti a matekot, ám egy jó tanár képes ezen változtatni. Persze szerinte a legelegánsabb tantárgy, ahol minden tökéletesen felépített. Vannak könnyebben és nehezebben okítható nebulók. Aztán változnak a kor kihívásai, de maga a tudás és azok a készségek is, amik az érvényesüléshez szükségesek. – Az idő múlásával én is változtam, már nem úgy tanítok, mint régen, akkor azt hittem, mindent meg kell tanítani a gyerekekkel – folytatja. – Az ismeretekben már a logikai rendszereket keresem, s volt merszem szelektálni is, hogy mely kompetenciák azok, amik kevésbé fontosak. Tevékenységünk alapvető eleme a megújulás, a tavaly bevezetett e-tanrendben próbáltam helytállni, de utólag bevallom: a kezdet nehéz volt. Vagyis, én sem vagyok mindentudó, nekem nem fáj másoktól tanulni. Hogy finoman fogalmazzak, az informatika terén voltak lemaradásaim, de az ELTE-n matematika-informatikát hallgató Sára lányom néhány hét alatt felvértezett némi tudással. Immáron magabiztosan használom a diákok szüleivel vásárolt „pavilonos” számítógépet, ami megkönnyíti az online oktatást. Lévén, a matekot és a fizikát mint komplex természettudományt nem lehet úgy „közvetíteni”, hogy csak beszélek a nagyvilágba.
Nem az a tanár a jó, aki olyan szigorú, hogy az óráin tapintható a feszültség, mert ilyen hangulatban a félelem az úr. Legyen inkább olyan, mint Benyovics Ágnes, aki érdekesen tanít, s az órái nem a túlélésről szólnak. Alázatos és következetes, mindenben a jót, az értéket keresi. Nem elzártan él a tanítványaitól, ezért is sajnálja, hogy egy ideje elmaradnak az osztálykirándulásaik, a sportnapjaik vagy a régi Tisza-túráik, ahol közelebb engedhette magához a gyerekeket. Ott a diákok elmondhatták az iskolán túli gondolataikat is, a személyes gondjaikat, miközben a felek között megmaradt a kölcsönös tisztelet. Főhősünk felismeri, ha a diákjainak rossz napjuk van, és szükségük van egy kis bátorításra. Az elvárásai ugyanakkor magasak. – Mindnyájuktól megkövetelem a tananyag elsajátítását. Néha, mikor egyest adok, kérdőn rám néznek, s azzal jönnek: „Tanárnő, maga nem is szeret engem!”. Ilyenkor azt válaszolom, dehogynem, csak most semmit sem tudsz. Nem szívesen buktatok, csak ha muszáj, próbálom mindenkiből legalább a minimumot kihozni.
Életen át ható példát ad
A jó oktatás kulcsa a jó tanár, aki egész életen át ható példát ad, egy olyan világot nyit meg – emberségben és tudásban –, amit a diák sosem feled. A volt tanítványok nem véletlenül köszönnek rá nagyot az utcán: a legtöbbjükkel szemben kivívta a tiszteletet, ami nem a kornak és a pozíciónak szólt.
A gyerekek nem maguk választják meg a tanáraikat, a szerencséjükön múlik, hogy milyen pedagógust kapnak. Benyovics Ágnes hiteles értékmintát ad, a személyiségével tanít. Örül a Ranolder-díjnak, de a legnagyobb elismerést a nagyobbik lányától kapta, aki azt mondta neki: „Anya, én olyan tanár szeretnék lenni, mint amilyen te vagy”.