Készülnek a nyitásra a Mendelssohn Kamarazenekar tagjai, legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy ha itt az idő, pillanatok alatt visszataláljanak a színpadra. Rengeteg tervük van, de nem feledkeznek meg a legnagyobb kihívásról, az utánpótlás biztosításáról sem.
Soós Andrea – A közös ügy a legnagyobb hajtóerőnk – vélekedik Kováts Péter Bartók–Pásztory-díjas hegedűművész, a Mendelssohn Kamarazenekar alapító-művészeti vezetője. Mi lehet az együttes sikereinek záloga, hogyan készülnek az idei Auer fesztiválra és miként vélekednek a közösségi médiának a klasszikus zenei világot is érintő „mindig előtérben lenni”, nyomásáról? Erről is olvashatnak interjúnkban.
– A Bartók–Pásztory-díjas Mendelssohn Kamarazenekar Hangvillában található próbatermében beszélgetünk. Kottaállványok, székekre, asztalokra előkészített kották, könyvek, iratok itt is, ott is. Min dolgoznak a kényszerpihenő alatt?
– Most látjuk csak, hogy amikor „nagyüzem” van, mennyi mindenre nincs idő. Olyankor a háttértevékenységek vagy nagyon lassan haladnak, vagy el is maradnak. Most rendbe tesszük a zenekar működésével kapcsolatos dolgokat, például racionalizáljuk a kottatárat, helyre tesszük a dokumentumokat, átnézzük a műszaki-technikai felszereléseinket, tartalék hangszereinket. A legfontosabb pedig, hogy mindeközben senki nem feledkezik meg a zenéről, a hangszeréről, hiszen a legelemibb háttértevékenység mégiscsak az, hogy muzsikusként meg tudjuk őrizni magunkat.
Túl rizikós az online közvetítés
– Ezt hogyan teszik?
– Amikor zajlik az élet, sokat próbálunk és rendszeresen vannak koncertek, amelyek mellett mindannyian tanítunk is, és csak a legszükségesebb idő marad az egyéni gyakorlásra. Most viszont meg tudjuk emelni az egyéni gyakorlási időt. Liszt Ferencnek volt az a híres mondása, hogy „ha egy napig nem gyakorolok, megérzem magamon én, ha két napig, megérzi a tanárom, ha három napig nem gyakorolok, megérzi a közönség”. Hasznunkra válik majd, hogy most jut idő tökéletesíteni a hangszerjátékunkat, illetve a zenekari repertoárnak a különböző állásait, hogy azok flottul a kezünkben legyenek és amikor eljön az idő, minél hamarabb visszataláljunk a színpadra.
– Magányos műfaj az otthoni gyakorlás, miközben a zenekari lét nem „csupán” a minőségi zenéről szól, hiszen a zenekar közösség, mi több, közösségformáló közösség, amely interakcióban létezik a közönséggel. Ezt tudják-e bármi módon pótolni?
– Eleinte mi is szerettünk volna online koncertközvetítéseket tartani. Ám az első ilyen tervezett alkalom előtt pár nappal becsapott a villám. A zenekar ismeretségi körében több olyan ijesztő eset, megbetegedés történt, ami alapján rögtön azt a döntést kellett hozzam, hogy ne kockáztassunk.
– Hogyan tartják a kapcsolatot egymással?
– Különböző konkrét ügyekben természetesen kapcsolatban vagyunk, de ahogy mondtam, on-line tanítunk is, tehát naponta 5–6 órát számítógép előtt ülünk. Úgyhogy mindenki örül, ha végre felállhat, megsétáltathatja a kutyát, ránézhet a családtagjaira, vagy főz egy jó vacsorát vagy ebédet. A diákokat is sajnálom egyébként. Amitől eddig tiltani próbáltuk őket, most éppen arra kényszerítjük. Naphosszat a monitort nézik. Nem mondok újat, emberpróbáló ez szülőnek, gyereknek egyaránt.
Az élő zene feltöltő ereje
– Milyen terveik vannak a nyitás utánra?
– Papíron sok tervünk van, de dátumokat természetesen nem tudunk még hozzájuk rendelni. Az első és legfontosabb, hogy itt, Veszprémben a saját bérletes koncertjeinket majd be tudjuk indítani. Műsorokat persze lehet tervezni addig is, csináljuk is, és szeretnénk egy-két új színt is. Biztosak vagyunk abban, hogy ha valaki részt vesz egy koncerten, az élőben megtapasztalt zenei élmény feltöltő erejű lelki segítség lesz számára a mindennapokban. És erre most nagy szüksége van mindenkinek.
– Ön az Európa kulturális fővárosa program komolyzenei tanácsadója.
– Már az EKF-pályázat tervezésekor részt vehettem az úgynevezett művészeti tanács munkájában, konzultációs jelleggel. Ettől az évtől újból, komolyzenei tanácsadóként dolgozom a projektben. Ez sokrétű feladat. Egyrészt azért vagyok ott, hogy amikor egyes döntésekkel kapcsolatosan kérdőjelek rajzolódnak föl, megpróbáljak szakszerű válaszokat adni, másfelől pedig javaslatokat kérnek tőlem hasznos, új folyamatok elindítására is. Ezen felül egyes, nem zenei művészeti-kulturális projektek képviselőivel is gondolkodunk.
– A Mendelssohn Kamarazenekar EKF-es terveiről mennyit árul el?
– A Mendelsshon Kamarazenekar egyik nagy programja természetesen az Auer fesztivál, van egy külön fejlesztési tervünk arra nézve, hogy milyen ütemben tudunk elérni a 2023-as évhez. Minden erőnkkel drukkolunk, hogy idén augusztusra újra, jelentős megszorítások nélkül tudjunk koncertezni.
Auer, a Veszprémből indult világpolgár
Szintén együttesünk terve a Brusznyai kórus fejlesztése. Veszprém minden középiskolájából és az ének-zenei általánosból jönnek a fiatalok ebbe a 200 fős énekkarba, akikkel 25 év óta minden évben, évente egyszer, a Brusznyai-emlékkoncerten szoktunk bemutatni egy oratóriumot. Fantasztikus élmény nekünk és a közönségnek is azt látni, hogy milyen óriási hatást tesz a részt vevő fiatalokra az, hogy Mozart, Vivaldi, Bach, Schubert és a többi nagy zeneszerző egy-egy ének-zenekari művében közreműködhetnek, zenekar kíséri őket. Ezt jó volna kórustáborokkal, kórushétvégékkel kiegészíteni az év többi részében is, és szeretnénk, ha másutt is megismernék ezt a különleges kezdeményezést, amely országosan is egyedülálló.
Ezenkívül újra szeretnénk indítani és nemzetközivé formálni a 10 éven át sikerrel működő Auer Ifjúsági Szimfonikus Zenakart is, és Auer Akadémia néven folytatni fogjuk a nemzetközi hangszeres mesterkurzus-sorozatot világhírű művészek vezetésével.
– Beszéljünk néhány szót Veszprém kiváló szülöttéről, Auer Lipótról. Önnek köszönhetjük, hogy mára mindannyian tudjuk és büszkén gondolunk arra, hogy e kiváló muzsikus Veszprémből elindulva nagyívű pályát futott be, cári muzsikusként, keresett professzorként, kora meghatározó személyiségeként emlékszik rá a történelem. Mi volt a titka? Miért keresték zenészek és uralkodók a barátságát?
– Izgalmas a kérdés, mert ahhoz, hogy valaki világhírű muzsikus legyen vagy világszínvonalú professzor, mint ő, „csak” a tehetség és a munka, meg némi szerencse szükséges. A személyiségében volt a titok. Veszprémiként borzongató belegondolni, hogy ő itt született a városunkban, itt sétált fel nap mint nap a várba a kis hegedűtokjával, hogy leckét vegyen a székesegyház első hegedűsétől. Nagy adóssága volt a városnak, hogy ezt tudassa az egész világgal és hogy elinduljon Auer szellemi örökségének ápolása. Mindenképp meg kell említenem Rakos Miklós, valamint első tanárom, Káté István nevét, akik az Auer-kultusz elindításáért sokat tettek, és Bárány László operatőr-rendező nevét is, aki az Auer-film ötletét, de a filmet magát is jegyzi.
Kik lesznek a jövő zenekari tagjai
– Melyek a COVID-helyzettől függetlenül is jelen lévő legnagyobb kihívások a Mendelssohn Kamarazenekar életében?
– Ahhoz, hogy egy zenekar folyamatosan és megfelelő minőségben tudjon működni, biztosítani kell, hogy jelen legyenek a városban olyan muzsikusok, akikből ezt létre lehet hozni. Jelenleg ez adott, de sokat kellett dolgozni azért, hogy így legyen. A Dohnányi Ernő Zeneművészeti Szakközépiskola ehhez jelentős támogatottságot adott, hiszen részben az iskola tanáraiból, részben a Csermák Zeneiskola és a környékbeli zeneiskolák fiatal tanáraiból alakult meg az együttes. A jövőkép már nem ilyen felhőtlen. Részben azért, mert sajnos a zeneművészeti szakközépiskola 30 éves működés után be kellett zárja kapuit. Az utánpótlás biztosítása óriási feladat, foglalkoznunk kell azzal, hogy mi lesz majd 10 meg 20 év múlva.
Nálunk a fejlődés és a fejlesztés soha nem áll meg. Mindig is jellemző volt az együttesre – és úgy gondolom, hogy ezért is tudtunk ilyen szép pályát befutni – az aprólékos alapozó munka. A próbákon nem csupán a következő koncert anyagán dolgozunk. Ez ennek az együttesnek az egyik nagy erőssége, és ez garanciája is egyben annak, hogy a későbbiekben is magas színvonalon tudjunk zenélni. Óriási szó, nem sok kamarazenekar mondhatja el magáról, hogy több mint 30 éve működik. Sok bensőséges emberi kapcsolat van a tagok között. Kell legyen olyan közös ügyünk, ami szakmailag mélyen érdekel mindenkit, mert ebből születhet meg a katarzis. A próbák nehéz pillanataival fizetjük meg az árát annak a semmi mással össze nem hasonlítható felemelő érzésnek, ami a koncerten létrejön. Ez adja az erőt és a lendületet a zenekarnak.
Kitartanak elveik mellett
– Önöket nem fenyegeti a klasszikus zenében is egyre elterjedtebb kommercializálódás veszélye? Nem fognak villódzó fények közepette vagy fura öltözékben, ne adj Isten mezítláb fellépni?
– A veszély fenyeget, de mi biztosan nem fogunk ilyeneket csinálni. Vannak persze újítások, amelyeket bevállalunk, ami még belefér. De nekünk a zenélés mindig is azt fogja jelenteni, hogy elővesszük a kottát, kinyitjuk, elolvassuk, megpróbáljuk értelmezni és mindent megteszünk azért, hogy a saját meggyőződésünk alapján a lehető legjobban sikeredjen a produktum, amivé a kezünk között, a munkánk révén válik a mű. Persze látjuk mi is, hogy divatos tendencia az egyre több külsőség ebben a művészeti ágban is.
– Biztosan a művészet rovására megy mindez, nem fér meg együtt a kettő?
– Van egy egészséges mérték, például, ha egy interjúban megkérdezik, hogy milyen bort szeretek, akkor azt szívesen elmondom én is. Az arányok viszont fontosak, és hogy ne vesszen el a lényeg. A művészet a művészetről szóljon. Nem az előadóművészekről, hanem a művekről és a zeneszerzőkről. Mi csak közvetítők vagyunk, bárcsak tudnánk olyan műveket írni, mint Mozart vagy Beethoven. Nem tudunk, de az a feladatunk, hogy a közönség tagjai Beethovent és Mozartot hallják és ne minket. Nyilván áteresztjük magunkon a zenéjüket, ez egy szűrő, de nem dominálhat, fontos, hogy mennyi vagyok én és mennyi a zeneszerző. És nekünk van válaszunk a helyes arány megvalósítására.