Hajdan pedagógusi pályára készült, dolgozott is képesítés nélküli nevelőként, majd elektroműszerészként kereste a kenyerét. Maléth György életében az hozott gyökeres változást, amikor felvették az iskolája számítástechnikai szakkörébe. Lassan tíz éve vezeti a polgármesteri hivatal informatikai csoportját, kreatív gondolkodásmódjával és innovatív hozzáállásával az ottani munkafolyamatokat fejleszti. Ám hiába a tavaly átvett Véghely-díj, a fénysebességgel fejlődő informatika korában a jó pap is holtig tanul.
Király Ferenc – Egyesek úgy tartják: a számítástechnikusok furcsa emberek, akik reggeltől estig a gépeik előtt ülnek és az interdiszciplináris szakterületen kevésbé járatos felhasználók óhajaira keresik a válaszokat. Igen, néhányakban még él a programozókkal kapcsolatos „kockafej” előítélet. Csakhogy az informatika mára sokkal sokszínűbb, mint két-három évtizeddel ezelőtt. Az egykor rögzült sztereotípiák napjainkra végleg megdőltek, mivel az informatikusok komplex problémákat oldanak meg és sok emberrel kommunikálnak. Maléth Györgyöt sem egy szakállas, hosszú hajú „fickóként” kell elképzelni, aki kockás ingben, a bögréjét szorongatva látja át a hivatali adatáramlást. „Kockául” és egyszerű, hétköznapi nyelven is képes megértetni magát. A felmerülő fennakadásokat hatékonyan kezeli, s ami még fontosabb: rendre a megoldásokat keresi. Ezért is kedvelik, illetve becsülik meg a munkahelyén.
Mindig tanul
– Azt azért nem állítanám, hogy már gyermekként is műszaki beállítottságú voltam, mert valamikor a pedagógusi karrier vonzott. Ismeretség révén a csetényi iskolában kaptam állást, képesítés nélküli tanár voltam, mígnem megtudtam, hogy a tanintézményünkben egy matekos nevelő délutánonként számítástechnikai szakkört indított. Gyorsan megfertőződtem a műszaki tudományokkal, emlékszem, az alapismereteimre – a nyolcvanas évek végén – Commodore 64 típusú „masinákon” tettem szert. Később a veszprémi egyetemen, munka mellett elvégeztem egy hároméves programozói képzést. Ma már bátran mondhatom: nem bánom, hogy akkortájt a számítógépek világa rabul ejtett.
Később Maléth György dolgozott a Bakony Műveknél mint elektroműszerész, majd tett egy rövid, féléves kitérőt a Katonatiszti Főiskolán, ahol nem a sereggel kapcsolatos mindennapok, hanem az informatika érdekelte. A leszerelését követően a Magyar Posta Igazgatóságán helyezkedett el, számítástechnikusként a hivatalok üzemeltetésében és karbantartásában vállalt szerepet. Később az OTP Banknál lett informatikus, hogy aztán 2003 nyarán a polgármesteri hivatalba kerüljön. Először informatikusként foglalkoztatták, majd 2011 őszén megbízták a háromfős csoportjuk irányításával. Akkoriban elsősorban a városházi dolgozók számítógépeinek üzemeltetését biztosították, hogy azok a követelményeknek megfelelően működjenek. Az ezredforduló után komoly fejlesztések történtek náluk, mivel a közigazgatásban elindult az elektronikus ügyintézés, ahhoz meg kellett teremteni a szükséges feltételeket. Azóta a hivatal digitális életében sok technológiai változás történt, ám az alapkoncepciójuk megmaradt.
– A hivatalban 2010-től indult meg egy erőteljes digitalizáció, egy-egy rendszert mind összetettebb feladatokra használunk. Az itteni megbízatások mindig szélesebb spektrumon jelennek meg. Az informatika folyamatos fejlődésen megy keresztül. A hardverek és a szoftverek fejlődnek, új trendek jönnek és mennek ki a divatból, mert érkezik a következő. Figyelemmel kell követnünk a fejlődést. Mi mindig tanulunk, a munkaeszközeink ugyanis folyton megújulnak. Az informatikában nem működik az, mint más szakmákban, vagyis, hogy megtanulunk valamit és abból hosszú ideig megélünk.
Igazi csapatjátékos
A magas színvonalon vezetett csoportjuknak nem minden szempontból tervezhetőek a napjaik, mert nem tudják, hogy holnap vagy a jövő héten milyen új feladatok jelennek meg. Persze vannak ütemezett feladataik, amiket meg kell oldaniuk, de azokat szinte bármi felülírhatja, legyen az egy szimpla tanácsadás vagy problémamegoldás. Azon vannak, hogy a hivatali munkafolyamatokat fejlesszék. A problémákat valahol tanulási lehetőségnek is tekintik. Jelenleg kétszáznál is több számítógép üzemel, de okostelefonokkal és tabletekkel is megkeresik őket.
Maléth György a hivatását magas szintű szakmai igényességgel és köztisztviselői elhivatottsággal végzi. Kollégái szerint a logikusan gondolkodó Véghely-díjas türelemmel válaszol a feltett kérdésekre, segít a különböző programok használatában, és javaslatokat tesz egyes szervezeti egységek munkájának könnyítésére és egyszerűsítésére. Tájékozott, az előremutató megoldási lehetőségekre fogékony ember. A szakmai tudását készségesen megosztja másokkal; egyszóval, igazi csapatjátékos. Állítólag bármit el tud magyarázni a szakma rejtelmeibe kevésbé beavatott embereknek is.
– Ha azt akarjuk, hogy a laikusok ne üveges tekintettel nézzenek ránk, akkor előttük nem érdemes a szakzsargont használni. Ezért olyan emberek előtt nem szeretek szakmai dolgokról értekezni, akiknek nem ez a foglalkozásuk. Vagyis bizonyos értelemben tolmácsok vagyunk az emberek és a számítástechnika világa között. Ráadásul, ha bonyolult dolgokat magyarázunk el másoknak, közben magunk is fejlődünk, ugyanis más perspektívákból kell láttatnunk gondokat. Mifelénk valóban ritkák a nyugodt, hovatovább „láblógatós” napok, a házban mindig történik valami. Ám a kihívásoktól sosem rettenünk meg.
Meglepetés és megtiszteltetés
Maléth György naponta nyolc-tíz órát is tölt a számítógép előtt, időnként haza is visz teendőket, hétvégén viszont igyekszik elszakadni a monitortól. Egyébiránt magánemberként is sokat használja a gépeket, így a mindennapi információk beszerzésére.
– Számomra meglepetés, s egyúttal megtiszteltetés is volt a díj. A kollégáktól eddig is kaptam pozitív visszajelzéseket, ám nem gondoltam, hogy egyszer a szakmánkat is éri elismerés. Természetesen nem a kitüntetés miatt mondom, de ezután is keresem azon megoldásokat, amik révén még egyszerűbb és korszerűbb lehet a hivatali munkavégzés.