Minden szempontból teljesen új kihívások elé állítja az emberiséget a világjárvány. Korlátozások, kijárási tilalom, hónapok óta otthonaikba szoruló idősek, fiatalok, aggódás, félelem, kilátástalanság, egzisztenciális bizonytalanság és még sorolhatnánk… Olyan helyzet, amelyre hosszú évtizedek óta nem volt példa, éppen ezért megoldási mintáink sem feltétlenül vannak. Hogyan hat az elménkre a világjárvány, mit tegyünk, hogy jobban legyünk? – többek között erről beszélgettünk M. Steinbach Annamária pszichológussal. – A vírus egészségügyi hatásait többnyire ismerjük vagy sajnos meg is tapasztaltuk. Hogy látja, milyen hatással van a mentális egészségünkre a világjárvány?
– Rossz állapotban vagyunk, sokkal rosszabb, mint COVID-mentes időszakban, illetve az első hullámhoz képest is jelentősen romlott a helyzet. Mentálisan teljesen egészséges embereknél is természetes, hogy átmenetileg számukra ismeretlen pszichés reakciókkal küzdenek. Gyakori a szorongás, depresszív hangulat, eluralkodnak a negatív érzések, nem képesek annyira az örömöt megélni. Sok az alvásprobléma, ez betudható az otthoni munkának és a szorongásnak is. Nehezebb a koncentráció, ingerlékenyebbek az emberek, örömtelennek élik a napjaikat. Sok szakember, köztük én is azt gondolom, hogy a meglévő alapproblémáink nagyítódnak fel ebben az időszakban. Akinek párkapcsolati nehézsége van, annak az került fókuszba, aki szorongásra hajlamos, annak az, aki mindig is utálta a külső kontrollt, az nehezen éli meg, hogy megmondják neki, hogy 8-ra haza kell érni, és azt mondja, ebben ő nem bír élni.
– Az első hullámot az emberek többsége pozitívan élte meg. Otthonlét, lenyugvás, sportolás, kenyérsütés…
– Igen, jött a tavasz, a nyár, és enyhült is a járvány… – tudták az előnyeit nézni. A második hullámban viszont már traumatizáltak az emberek. Az otthon tanuló anyukák megélték azt, hogy mindjárt összeomlanak, elfogyott az energia, és télen sokkal nehezebben lehet töltődni. Sokkal pesszimistábbak is az emberek.
Feszültség és energia
– Tetézve azzal, hogy sokakat most ért el a járvány gazdasági vonatkozása.
– Épp elég csak amiatt aggódni, ha egzisztenciális fenyegetésben vagyunk. Iszonyat stresszes dolog. Élethelyzettől is függ, ki, hogyan éli meg ezt az időszakot. Mondjuk, aki több gyereket nevel, joggal aggódik amiatt, hogy munkahelyet kell váltani, mint az az egyedülálló ember, aki akár kihívásként is tud tekinteni egy ilyen helyzetre. De attól is függ, hogy kinek milyen a személyisége. Van, akit tölt, ha emberek között van, másvalakit az emberek merítenek le. Utóbbi más dolgok miatt szorong.
– Akinek ezek a szociális lehetőségek, kávézás, vacsora, csoportos edzés, jelentették az énidőt, a lelki pluszt, a feltöltődést, arra nagyon erőteljesen hatottak a bezárások, nagyon nehéz fenntartani a pozitív szemléletet, a motivációt.
– Képzeljük el, hogy van két tartályunk. Az egyikben a feszültséget gyűjtjük, a másikban az energiát. Minél jobban feltelik feszültséggel az egyik, annál jobban fogy el az energia, ami rendelkezésünkre áll, hogy fordítsunk ezen az állapotunkon. Ezen a feszültségtartályon kell nyitnunk szelepeket, így telik meg az energiatartalék. Ezért is nagyon fontos erre tudatosan odafigyelni. Az életterünk nagyfokú szűkülésen ment át, eltűntek a napi stresszt ellensúlyozó ellenpontok – mondjuk egy kávé vagy egy ital a barátainkkal.
– Gyakorlatilag nincs olyan embercsoport, amelyet ne érintene nehezen ez a hónapok óta fennálló helyzet. Mi van a családokkal? És az egyedülállókkal?
– A COVID egyik legszomorúbb mellékhatása, hogy nem elhanyagolható mértékben erősödött a családon belüli erőszak. A korlátozás, az összezártság, a szorongás, frusztráció, türelmetlenség négy fal közé szorult és ez még olyan párkapcsolatokat is megrogyaszt, amelyek úgy tűntek, hogy jól működnek. Nem is kell szélsőséges esetekre gondolni, egyszerűen csak nem tudjuk átszellőztetni a kapcsolatunkat. És igen, ott vannak az egyedülállók, akik pedig attól szenvednek, hogy be vannak zárva négy fal közé.
– Ne feledkezzünk el az idősekről…
– Nekik borzasztóan nehéz sok szempontból: egyrészt teljesen izolálva vannak, másrészt pedig nagyon nehéz lehet lelkileg megélni, hogy te egy veszélyeztetett valaki vagy. Ráadásul érte, éri őket hideg, meleg, amikor például kimerészkednek az utcára. Nem jó érzés a harag céltáblájának lenni. De legalább ugyanilyen nehéz azoknak, akik kórházban vannak vagy támasz nélkül halnak meg, de a szülő, terhes nők is máshogy kell, hogy megéljék a várandósságukat. Egy ilyen megnövekedett stresszel járó élethelyzetben eleve nehéz nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak lenni, és szerintem ezt kell tudatosítani sok embernek, hogy most el kell fogadni, nem az a feladat, hogy egyfolytában mosolyogjunk és a legjobb formánkat hozzuk, hanem, hogy próbáljuk optimalizálni a lelki jóllétünket.
Kell a mozgás
– És azt hogyan lehet? Milyen technikákat lehet bevetni, hogy ép ésszel kibírjuk?
– A sport abszolút a legfontosabb. Rengeteg kutatás bizonyítja, hogy napi akár kevés mozgás is hozzájárul ahhoz, hogy sokkal boldogabbnak érezzük magunkat. Mindössze nagyjából heti 2,5–3 óráról van szó, valljuk be, ez nem egy nagy szám. Ha csak mindennap teszünk egy sétát, már az kimozdít az enerváltságból és energiát ad. Nagyon fontos, hogy mindenki találjon magának egy olyan tevékenységet, ami ellensúlyozza a napi feszültséget, aggodalmat, szorongást. Mindenkinek más: valaki kirándulni szeret, valaki horgászni, másnak mindennél többet ad egy telefonbeszélgetés egy baráttal, az a lényeg, hogy azt érezzük, hogy abban a pillanatban a fókusz átkerül a feszültségről a feloldódás állapotába. Ezt a flow élményt próbáljuk elérni. Valaki mandalát fest a COVID óta, és azt mondta nekem, hogy azóta elképesztően jól van, mert amikor van mondjuk 20 perce, akkor alkot, oda koncentrál, addig az agya képes megpihenni. Fontos, hogy értelmet találjunk a mindennapokban. Illetve kénytelenek vagyunk a hosszú távú terveket félretenni. Az egyik legstresszesebb dolog egyébként a COVID-ban, hogy elveszítettük a kontrollélményünket, ami alapvető emberi szükségletünk. Ez egy járványhelyzetben, amikor elő van írva, mikorra kell hazaérnünk, tartsuk a távolságot, nehogy megbetegedjünk, mindenben korlátozva vagyunk… tényleg olyan élményünk van, mintha zuhannánk és nincsenek kapaszkodóink. Ezt a kontrollélményt a napi rutinnal lehet visszavezetni. A mozgás mellett a relaxáció vagy akár a hálanapló írás is jó lehet. Kutatások is bizonyítják, hogy aki hálanaplót ír, annak rövid időn belül erősödik a lelki jólléte.
Illusztráció fotó: MW/Vajda János
Beszippant és frusztrál
– Ha már itt tartunk, nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az életünk szinte teljesen áthelyeződött az online térbe. A függőség is még nagyobb lehet, de az biztos, hogy rendkívül káros sok esetben a közösségi média is.
– A közösségi média szűrt valóság, erre soha nincs szükségünk, most aztán pláne nem. Most az ember minden erejével próbálja megfogni a valódi igazságot, a közösségi média pedig egy teljesen fals felület. Ami szerintem COVID-mentes létben is nagyon sokszor rossz hatással van az ember önértékelésére vagy hangulatára. Ebben az elzárt időszakban persze van egy vágyunk, hogy szociálisan érintkezzünk másokkal, ennek pedig egyik eszköze a közösségi média. Pont ezért beszippant, közben meg frusztrál. Riogatás, oltásellenesség vagy éppen oltás melletti kampányolás, teljes bizonytalanságban tartják az embereket, ahelyett, hogy grafikonokat, hiteles elemzéseket olvasnának és ez alapján döntenének. Fontos, hogy szabjunk meg egy határt, és az egységnyi időnek csak egy részét használjuk a közösségi médiára. A másik, ami nagyon fontos, hogy szülőként most hogy állunk a kütyüzéshez, miközben otthon vannak a gyerekek. Tudom, hogy ezek az eszközök nagyon démonizálva vannak már, de én azt szoktam a szülőknek tanácsolni, hogy amíg társas kapcsolódásra használják, addig fontos, hogy engedjék, és ez érvényes a közös játékra is.
– Hogy látja: legalább ez a helyzet kikényszerítette, hogy az emberek igenis foglalkozzanak a lelki jóllétükkel?
– Szakembert nagyon sokan keresnek. Segítséghez, életmódváltozáshoz az folyamodik, akinél a szenvedés nyomása elér egy olyan szintet, hogy azt mondja: inkább áldozok rá, de jobban akarok lenni. Azért ez a szenvedésnyomás most megnőtt. Sokkal többen jöttek rá, hogy kell valamit változtatni. Ezért fontos, hogy erről minél többet beszéljünk, minél több cikk szülessen, hogy az emberek tudják, az nem magától értetődő, hogy most egy kicsikét stresszesebb vagyok, akkor gyorsan elmegyek futni vagy rajzolok egy mandalát. Ezt meg kell tanulni, ki kell alakítani rá egy rutint, rá kell kapni az ízére, nagyon komoly elhatározást igényel. (Kiss Nikolett)