„
Nagyon hiányoznak már az együttlétek, a közös zenélés a Gárdonyi Kamarazenekar tagjainak és a zenepedagógusoknak egyaránt. Utóbbiak titka, elmondásuk szerint, hogy „másképp” gondolkoznak a gyerekekről. Az ország egyik legjobb ifjúsági zenekarának is sok mindenről le kellett mondani az elmúlt időszakban, de természetesen alig várják az újabb kalandokat: a Klassz a pARTon eseményeit vagy a belgiumi nemzetközi zenei fesztivált.
Soós Andrea – A Gárdonyi Zoltán Ifjúsági Kamarazenekart rendre a legjobb zenekarrá választják hazánkban, miközben külföldön is sikeresek, elismerik működésüket. Veszprém kulturális életében is fontos tényező, számon tartott és szeretett művészeti együttes. Legutóbb a zene világnapján láthattuk őket játszani, természetesen az ő lehetőségeiket is megtépázta a vírus. Demel Eszter karnagy, a kamarazenekar vezetője, Kokas-oktató, szolfézstanárral beszélgettünk az elmúlt időszakról és a tervekről.
– Milyen helyzetben érte a zenekart a tavaszi szigorítás?
– Úgy kellett a márciusi zárást tudomásul venni, hogy április végén lett volna a háromévenként megrendezett Országos Zenekari Verseny, amiből eddig már kettőt megnyertünk és ezúttal is bekerültünk a döntőbe. Mondanom sem kell, hogy nagyon készültünk, az eseményt megelőzően több koncertet és egy tábort is terveztünk, hogy minél alaposabban begyakoroljuk a darabokat. Az utolsó próbán, amiről persze akkor még nem tudtuk, hogy az utolsó lesz, végigvettük az egész repertoárt és éreztük, tudtuk, hogy nagyon szépen összeállt minden, el voltunk ájulva, hogy milyen klasszul szól, szóval nagyon optimisták voltunk az előttünk álló versenyt illetően. Aztán egyik napról a másikra jött a zárás, vele együtt a kényszerűen előre hozott nyári szünet.
– A versenyt tehát lefújták, vagy volt B-verzió?
– Akkor még reménykedtünk, hogy szeptemberre átteszik a megmérettetést. El is kezdtük ősz elején a munkát, de hamar kiderült, hogy ezúttal is le kell mondani a fesztiválról.
Új ötlettel érték el a közönséget
– Ez szerencsére nem szegte teljesen kedvüket. Sőt, ahogy az több művészeti együttesnél is előfordult, a szigorítások, a játszóhelyek bezárása felébresztette a kreativitásukat.
– Október 1-jén, a zenei világnapon már nem lehetett a Lovassy László Gimnáziumban hagyományos módon beltéri koncertet megrendezni. Ekkor találtuk ki, hogy ajándékképpen meglepjük támogatóinkat valami újjal, nevezetesen, hogy szabadtéri köszönetkoncerteket adunk számukra a város különböző pontjain. Elmentünk az egyetemre, majd a polgármester úrhoz a városháza elé, voltunk az Oliva Étteremnél, végül pedig a Brusznyai téren volt egy nagy, városi koncert több együttessel közösen. A többi néma csend. Azóta sajnos élőben nem léptünk fel, próbálni sem volt lehetőségünk, csak interneten tudunk kommunikálni.
– Ezt hogyan teszik, lehet egyáltalán online próbálni vagy csak a kapcsolat fenntartására törekednek?
– Összpróbát online üzemmódban természetesen nem lehet tartani. A karmester és együttese között élő atmoszférának kell lenni. Ha erre nincs lehetőség, akkor csak betanítani lehet, de élő zenei folyamatok 40 különböző csatornán nem tudnak egy időben megszületni. Lehetőségünk arra van, hogy a felső tagozatosokkal kis csoportos létszámban időnként személyesen találkozzunk. Ilyenkor az új gárdonyisokkal gyakorolunk, őket fejlesztjük, hogy amikor újra beindul majd a zenekar, könnyebben beilleszkedjenek szakmailag is a nagyobbak társaságába. Erre a nyár végi tárborban szoktuk felkészíteni őket, de idén ez is sajnos elmaradt. A digitális térben pedig kottákat, hangzóanyagokat és instrukciókat küldtünk a zenekar számára.
Telik a naptár
– Biztosan alig várják, hogy újra együtt zenéljenek, és azt is tudom, hogy több felkérés is lapul már a tarsolyukban. Hogyan kezdődik majd a közös munka, ha itt lesz az ideje?
– Rengeteg dologra készülünk, de ha már mind együtt lehetünk, az első az lesz, hogy elmegyünk egy háromnapos táborba, hiszen muszáj a közösséget összerakni. Nekünk, pedagógusoknak is nagyon hiányoznak a zenészeink, de nekik talán még nehezebb megélni a kényszerpihenőt. Látjuk, hogy a gyerekek szétestek, sokan begubóznak, nem találják a helyüket ők sem. Ami pedig az élő próbákat illeti, az a tervem, hogy amint lehet, elindulunk kis létszámú szólampróbákkal.
– A nyári szünetben sem szoktak tétlenkedni, idén milyen lehetőségek adódnak?
– A Klassz a pARTon című nyáresti koncertsorozaton rendszeresen szerepelünk, idén is kaptunk meghívást, hogy zenéljünk Balaton-parti településeken. Ezenfelül eddig minden évben felléptünk az Auer Fesztiválon, nagyon megtisztelő, hogy Kováts Péter művészeti vezető rendszeresen felkér bennünket, hogy képviseljük az ifjúsági korosztályt. Azt persze, hogy ezúttal is így lesz-e, még nem tudjuk, mindenesetre nagy öröm, hogy amikor legutóbb játszottunk, telt házas koncertet adtunk.
– A Gárdonyi Zoltán Kamarazenekar a zeneiskola együttese, számítanak a fellépéseikre ők is?
– Természetesen. Reméljük, hogy szeptemberben megnyílik a gyönyörű, új zeneiskola, lesznek megnyitó események, azokon biztosan szerepelni fogunk. Azután októberben jön a zenei világnap, szeretnénk, ha meghonosodna, amit tavaly elkezdtünk, minden vágyunk, hogy a zene az egész városban körbeutazzon megint. Mindemellett az adventi időszakban szoktunk még megjelenni különböző eseményeken, legutóbb például a Liszt Ferenc Kórustársasággal adtunk műsort a székesegyházban. Már hagyomány a karácsony előtti napokban, hogy a minket rendszeresen támogató VKSZ számít ránk minden évben egy zártkörű koncert erejéig. Szóval, a fellépéseink már hozzátartoznak az életünkhöz és bár sokat dolgozunk érte, szeretnek és számon tartanak bennünket, ami kimondhatatlanul jó érzés.
– Veszprém büszkesége az Európa kulturális fővárosa program. A Gárdonyi Zoltán Kamarazenekar is kiveszi a részét az eseményekből?
– Így igaz, rengeteg elképzelésünk van és a zeneiskola is számít ránk, meg sokan mások is. E tekintetben még nem tudok konkrétumokat mondai, csak azt, hogy abszolút a tervezési fázisban vagyunk.
– Igen fontos nemzetközi zenei esemény a Belgiumban, Neerpeltben rendszeresen megtartott European Music Festival. Oda is visszavárják a zenekart?
– Igen, ott egy ízben már 1. Díj Cum Laude minősítésben részesültünk, és van egy újabb meghívásunk. Eredetileg erre az évre szólt, de az idei esemény már biztosan nem jön létre. Reméljük, jövőre sikerül, mert ez a rendezvény nagyon motiválja a csapatot. A gyerekek látják a célt, hogy van miért dolgozni, hiszen óriási élmény kijutni külföldre együtt. Buszba ülünk, utazunk, együtt játszunk, egyszerűen imádják, alig akarnak hazajönni.
A munka gyümölcsei
– Felsorolni is nehéz lenne, hogy mennyi elismerést kapott már az együttes vezetőjeként, illetve ugyanígy szép számmal gyűltek össze a zenekar díjai. Ráadásul 2020-ban is gazdagodtak két kitüntetéssel. Melyek ezek?
– Így igaz, ráadásul az egyikre, a Mol Zrt. Mester–M díjára a tanítványaim és szüleik terjesztettek fel. Ők írták a pályázatot, kis videókat vettek fel, abban ismertették és méltatták a munkámat, a pedagógiai módszeremet, a gyerekekkel kialakított kapcsolatomat, a tehetséggondozásban elért eredményeimet stb. Meg is kaptam az elismerést, amiért nagyon hálás vagyok. Emellett a Magyar Zeneiskolák és Művészeti Iskolák Szövetsége a „Magyar Művészetoktatásért Plakett” díjjal jutalmazott.
– Eszter a Tücsök utánpótlás zenekar irányításával két évvel ezelőtt megbízta egykori tanítványát. Szoros együttműködés van a két együttes között, több zenepedagógus segíti mindkét zenekar munkáját. Kikkel dolgozik?
– Így igaz, két évvel ezelőtt a Tücsök zenekart átadtam egy kolléganőmnek, Csaba Ágnesnek, akivel összefogtunk és segítünk egymásnak. Valójában öt tanár van nálunk, ők mind a Mendelssohn Kamarazenekar jeles művészei, zenepedagógusok. Szólampróbákban, az anyagok kiválasztásában működünk együtt és persze a közösségteremtésben. Remekül tudunk közösen dolgozni, a gyerekek pedig érzik, hogy harmónia van közöttünk.
– A sikerekről már beszéltünk, tudjuk, hogy önök a legjobbak között vannak, kilenc éve az Országos Zenekari Versenyek élvonalában találhatóak, ráadásul nyilvánvalón a tanárok és a gyerekek is élvezik a munkát, az együttlétet, a közös zenélést. Mi a titkuk?
– A sikerszéria alapja a Kokas-pedagógia, Kokas Klára pedagógus munkássága, akitől személyesen tanulhattam. Másképp gondolkozunk a gyerekekről. Sokat beszélgetünk, játszunk, megvitatunk, nagyon szeretjük őket, de számon is kérünk. Értünk hozzá, hogyan hozzuk ki a növendékeinkből a legtöbbet. A lényeg pedig, hogy mindez örömben teljen és ezt az örömet érzékelje a közönség is. Több versenyen kiemelte a zsűri a minőségi együtthangzást, a közösség kisugárzását. Szerencsére valóban lépten-nyomon kiderül, hogy jó úton járunk. Többen is tudni szeretnék egyébként, hogy mitől vagyunk sikeresek, országszerte érdeklődnek a kollégák, voltak, akik el is jöttek hozzánk, egy-egy cserekapcsolat kialakult, szívesen segítünk.
– Mit kíván maguknak a következő időszakra?
– Természetesen először is, hogy egészségesek legyünk, ezt nem is kell mondanom. Másrészt pedig azt kívánom, hogy minél előbb visszataláljunk saját magunkhoz, a jó együttlétekhez, az összetartozáshoz. Amit eddig természetesnek vettünk, az most nagyon fölértékelődött: a közös munka, a találkozások, a gondoskodás, a sok próba és hangverseny, amikor együtt ünnepelhetünk a közönséggel.
